Fradi magazin (2001)
2001. szeptember / 6. szám
Abban az évben a bajnokságot is megnyertük Rákosi Gyuszi óriási góljával, azon a mérkőzésen én is játszottam, de csak azért, mert Novák Dezső belázasodott,-A harmadikat minden szurkoló tudja: Dánia ellen, világbajnoki selejtező 1969.- Június 15-e 19 óra ötven perc, térd oldalszalag szakadás - egyértelmű szándékosság következményeképpen. Csaknem egy évet hagytam ki, legközelebb 70 áprilisában játszottam a Népstadionban a Salgótarján ellen. A 72-es EB négyes döntőjében még ott voltam a csapatban, de már éreztem, hogy a térdem nem bírja a terhelést. 74. március 17-én a Népstadionban ötvenezer ember előtt játszottam az utolsó bajnokit a Zalaegerszeg ellen.- Tudták előre, hogy ez lesz a búcsúmeccsed?- Igen, két héttel előtte bejelentettük. Kértem, hogy a második félidőben játszhassak, hogy a végén együtt jöhessek le a fiúkkal. Előre elhatároztam, hogy erős leszek, könnycseppet nem lát senki a szememben. De be kell vallanom, lyukas volt az eresz. A nézők vastapsa kísért, s én azt éreztem akkor, hogy már ezért is érdemes volt 22 évet lejátszanom a Fradiban.-Az a taps tökéletesen érthető egy nagy pályafutás végén. De mi magyarázza, hogy a szurkolók emlékezete konzerválja a régi dicsőséget, s szeretete töretlen akkor is, amikor attól a hatvan éves ősz öregúrtól nem várhat semmilyen új élményt. Honnan van az önző, csak a sikert elfogadó ezerfejű cézárban ez az önzetlen, legenda- és nimbuszteremtő szeretet, amit biztosan érzel magad is?- Valószínűleg a saját fiatalságát, a saját emlékeit őrzi így, s mivel azoknak az emlékeknek mi voltunk a főszereplői, minket szeret, illetve bennünk azt, akik voltunk egykor.- Értelmetlen, mert ellenőrizhetetlen kérdés, mégis: a régi nagyok, ma is nagyok lennének-e?- Minthogy az egészen más játék volt, nehéz megmondani. Az akkori teljesítmény ma nem sokra lenne elég. De ha most születne egy Puskás képességű játékos, s ebben a futballban, a mai követelmények között nőne fel, valószínűleg ugyanúgy világklasszis lenne. Ugyanúgy lenne, hogy ha adott helyzetben a lelátón és a pályán körülötte százezer plusz huszonegy ember három lehetőséget lát, ő a negyediket választja, amire senki sem számított. Én azt hiszem, a tehetség időtlen és konvertibilis, ezt valószínűsíti az is, hogy nincs minőségi különbség a barlangrajzok, Leonardo da Vinci, vagy Van Gogh képei között.- Mondják, hogy a futballista működése hasonlít a színészéhez, mindkettőnek közönség előtt kell produkálnia magát és szórakoztatnia azt.- A hasonlóság annyi, hogy mindkettőnek tökéletes diszpozícióban kell fölmennie a pályára, illetve a színpadra. De a színésznek mindig ugyanazt kell játszania, ugyanabban a közegben, a futballistának mindig mást, hol otthon, hol vidéken, hol külföldön más-más ellenfelekkel. Ha Darvas Iván eltévesztett valamit a csodálatos Egy örült naplójában, mondjuk az ötszázadik előadásán, korrigálhatott, ebben senki sem akadályozta. Ha én rosszul vettem le egy labdát, jött az ellenfél és elvitte tőlem. Aztán a színházban mindenki tudja, mi lesz a vége, a pályán senki. Ezért nem lehet soha megunni a futballt.- Olvasom, hogy Petéről most film készül, összeszedték legszebb góljait, s a legemlékezetesebbet digitálisan újraformálják, s megmutatják minden oldalról. A te nagy meccseid megvannak-e filmszalagon, például a 66-os brazil-magyar, melyen azt hiszem, életed legnagyobb játékát produkáltad, én srácként extázisbán néztem, olyan csodálatos meccs volt. Ha néha fölidézik, csak a támadások végét, a kapásgólokat mutatják, s nem látjuk, ami megelőzte őket, a te elképesztő szlalomjaidat, ahogy mondják: mint kés a vajban.- Nem tudom, ez volt-e a legjobb meccsem, fontosságát tekintve kétségkívül a legnagyobb, hiszen, ha kikapunk, csomagolhatunk és jöhetünk haza. Megvan a teljes mérkőzés kazettán, egy operatőr barátom lemásolta nekem.- Én úgy megnézném egyszer. De szerintem, ha az MTV levetítené, nézettségi rekordot döntene.- Attól tartok, nincsenek olyan állapotban már ezek a filmek, s azóta nemcsak a futball, hanem a közvetítési technika is sokat fejlődött.- Megvannak-e a rólad szóló cikkek, fényképek?- Nagyjából megvannak, egy dobozban tartom őket, de sokat kölcsönkértek és nem adtak vissza, az újságok elsárgultak, a fekete-fehér képek megfakultak, nem nagyon nézegetem őket.- Teljesen ősz vagy, mikor kezdtél őszülni?- Ez nyilván családi hagyomány. Nagyon gyorsan, szinte egyik pillanatról a másikra történt. Játékos koromban még egy ősz hajszálam sem volt.-A védőidnek, gondolom, annál inkább.- Azt hiszem, akkor kezdtem őszülni, amikor technikai vezető lettem a Fradinál.- Most tiszteletbeli elnök vagy. Közkívánatra. Miért vállaltad olyan nehezen?- Azért, mert sokáig nem derült ki, pontosan mit jelent. Tudnom kellett, mi lesz a feladatom. Ráadásul reprezentálni, öltönyben, nyakkendőben, nem nagyon szeretek.- Pedig ezt aligha kerülheted el. Ha a klub szponzort keres, jó, ha ott van egy Albert Flórián a tárgyaláson.- A klubot az ügyvezető elnök vezeti, a tiszteletbeli elnöknek nincs döntéshozói jogköre, de természetesen mindenhova elmegyek, ahol fontosnak látszik a jelenlétem.- Futballozol-e még? Nem nagyon látunk a legendás öregfiúk csapatában.- Dehogynem, amikor én abbahagytam, ez már régi hagyomány volt. Évekig játszottam az öregfiúknál, akkor hagytam abba, amikor egy fiatal csikó - afféle majd én megmutatom alapon - meg akarta leckéztetni Fenyvesi Mátét. Ez nagyon nem tetszett, hisz egyenlőtlenek a feltételek. Azóta vasárnapi focista vagyok, a régiekkel minden vasárnap délelőtt játszunk, aki járni tud, az mind kijön. Jó együtt lenni, beszélgetni, s természetesen a zrika megy meccs közben is és utána is. Együtt ebédelünk, megiszunk egy-két fröccsöt, s emlékezünk a régi időkre.- Tartjátok-e a kapcsolatot, találkoztok-e olykor a régi külföldi ellenfelekkel?- Az aranylabda 30. évfordulóján a France Football összehívta az arany- labdásokat, jó érzés volt találkozni Beckenbauerrel, Jasinnal, Keegannel, Eusebióval - ő meghívott magához Portugáliába is - és a többiekkel. A nagy játékosok mindig becsülik egymást.- Hogyan beszéltek egymással? Te például milyen nyelveken beszélsz?- Nem lehet eladni németül, angolul, szerbül. Ez utóbbit még otthon, Hercegszántón tanultam meg gyerekkoromban, apám sokáig vacillált, magyar vagy szerb-horvát nyelvű iskolába írasson-e.-Az a hercegszántói kisgyerek, világhírű futballista lett, s most lesz hatvan éves. Az ötvenediken nagy meccs és ünnepség volt. Most mi lesz?- Ezt ne tőlem kérdezd. Takács Tiborék már szervezkednek.- Én annyit tudok, hogy Nagy Béla elkészítette új könyvét, melynek az a elme, amivel én is szeretném befejezni ezt a beszélgetést: Isten éltessen, császár. És még egy utolsó utáni kérdés: ugye tudod, hogy mi, öreg szurkolók, akik még láttunk játszani, most is nagyon szeretünk?- Igen, érzem. Köszönöm. Szálé László 7
