Fradi magazin (2001)
2001. június / 4. szám
Meccs-veterán Egy röpke négy éves kitérőt leszámítva tizenhét esztendeje alapembere a Ferencvárosnak. Keller Józsefe sorok írásakor néhány meccs híján félezer díjmérkőzésen lépett pályára a zöld-fehéreknél, ezzel természetesen csúcstartó a jelenlegi keretben. S a mai viszonyok közepette alighanem ő az utolsó, akinek sikerülhet átlépni bűvös 500-as határt.- Az 1984-es ifjúsági Európa-bajnokság után Nagykanizsáról kerültem a Ferencvároshoz - emlékszik vissza a kezdetekre. - Előtte még soha nem játszottam az élvonalban, bár Kanizsán a másodosztály légkörébe már fiatalon belekóstolhattam.- A Moszkvában aranyérmet szerzett Bicskei-gárdából veled együtt hányán kezdtétek azt az évadot az Üllői úton?-Zsinkával és Pintérrel együtt érkeztünk, míg Haaz, Szeiler, Deák és Zsivótzky akkor került fel az első csapathoz. Úgyhogy ismerős közegbe csöppentem, egy pillanatig sem volt problémám a beilleszkedéssel.- A '80-as évek - legalábbis a következő évtized eredményeihez mérten - nem hozott túl sok sikert. Sőt, mindjárt az első évben a kiesés elkerülésért is igencsak megszenvedett az együttes.- Nagyon fiatalok voltunk, ennyi tehetséges, de újoncnak számító, rutintalan játékossal nem is vihettük volna sokra. Ám a következő esztendőtől néhány tapasztaltabb futballistával kiegészülve egyre feljebb emelkedtünk. Dalnoki Jenő bácsival kétszer ötödikek lettünk, míg Rákosi Gyula irányításával ezüst-és bronzérmet szereztünk, s a nemzetközi kupaporondra is kiléphettünk. A mi korosztályunk ekkorra érett be igazán, megalapozva ezzel a ’90-es évek sikerszériáját.- Nyilasi Tiborral, majd Novák Dezsővel a kispadon hat esztendőn keresztül vagy bajnoki aranyat, vagy Magyar Kupát nyertetek, 1996- ban mindkét fronton a Fradi bizonyult a legjobbnak.- Valóban egy nagyszerű garnitúra állt össze a ’90-es évek elején. Nyilasi Tibor személyében egy fiatal, lendületes szakember vette át az irányítást, s az ő szelleme, vehemenciája átragadta a csapatra is. Az első évben jött a kupadiadal, majd sokan azt hitték, alaposan meggyengültünk, hiszen azon a nyáron távozott a csapattól Pintér, Fischer, s akkor hagyta abba Bánki Dodi is. Ennek ellenére egy közepes őszi idényt zárva egy felejthetetlen tavaszi meneteléssel - 15 mérkőzésen 13 győzelem és két döntetlen, gólgazdag találkozókkal, általában zsúfolt lelátók előtt - tizenegy év böjt után ismét az Üllői útra került a bajnoki aranyérem.- Ez követően még két kupagyőzelem Nyilasival, s jött Novák Dezső, akivel két év alatt két bajnoki címben, egy kupasikerben, és nem utolsó sorban egy Bajnoki Ligája-szereplésben lehetett részetek.- Aligha kell bizonygatnom, hogy pályafutásom legszebb évei voltak ezek.- Tudnál egyáltalán választani, hogy ebből az időszakból melyik volt számodra a legemlékezetesebb kilencven perc?- Ez képtelenség lenne. Mert hogyan hasonlíthatnám össze a Reál Madrid elleni itthoni 1-1-et, a Grashoppers elleni 3-0-ás idegenbeli sikert, vagy mondjuk a ’92-es Fradi-fiesztát megelőző diósgyőri 2—0-t. Inkább azt mondanám, hogy azok az összecsapásokra gondolok vissza a legszívesebben, ahol közel 30 ezer szurkoló előtt, fantasztikus hangulatban játszhattunk. Szerencsére mindez számtalanszor megadatott a számomra.- '96-ban Franciaországban szerződtél, éppen akkor, mikor véget ért a valóban fantasztikus sikersorozat. Odakint is figyelemmel kísérted, mi történik a csapat körül?- Természetesen. Telefonon több játékossal is tartottam a kapcsolatot, no és tévé híradásait is lestem, úgyhogy semmiről nem maradtam le. Rosszul esett, hogy a hírek jobbára anyagi gondokról, botrányokról és edzőválságokról szóltak. Ettől függetlenül mindig bíztam benne, hogy újra magamra ölthetem majd a zöld-fehér szerelést. Nagy boldogság, hogy sikerült, ráadásul ismét bajnokesélyes gárda tagja lehetek.- Nemsokára a 36. életévedet is betöltőd. Terveid szerint meddig folytatod még?- Fia a sérülések nem hátráltatnak, és szüksége van rám a csapatnak, még egy-két évig nem hagyom abba. Fizikálisán kirobbanó erőben érzem magam, nem hinném, hogy a korom bármilyen problémát jelentene.- Emlékszel, hogy miként ünnepeltek meg az eddigi jubileumaidat?- Hűha! Hirtelen az sem jut eszembe, hogy mi lett az eredmény a 100. vagy a 400. meccsemen. Nem szeretem a jubileumi találkozókat, mert mi van, ha rosszul sül el. Inkább úgy fogom fel, hogy az 500. meccs is csak egy a sok közül, amit természetesen meg kell nyerni. Évek múltán biztosan számomra is érdekesebb lesz, milyen eredmény született, amikor ötszázadszor léptem pályára a Fradiban.- Akkor most sem készülsz másként, mint egy hétköznapi meccsre ?- Nem. Nyerjünk, ez a lényeg. n.gy. Akár jubileumi koccintás is lehetne... ad das 25
