Fradi magazin (2001)
2001. június / 4. szám
Fradi mese Fradika Ferencvárosban - hol másutt, mint a Világ közepén?! - látta meg a magyar nehézségek ködén átbukdácsoló napvilágot. Jó szülők jó gyermekeként, ahogy kinyitotta a szemét, sírás-rívás helyett így szólt:- Jó napot, édesapám! Milyen szép zöld-fehér az élet... Kedvem lenne elindulni szerencsét próbálni. És lön! Az utca zajos volt és forgalmas, ám ő cseppet sem volt ijedős. Szemlélődött, bámészkodott. Bámulta az embereket, azok meg vissza. Ment jobbra, fordult balra az utcákon. Mindenhol figyelték. Köszönt ide, köszönt oda (illedelmes gyerek volt), még a helyi borbély üzletbe is beköszönt, a borbély először rácsudálkozott, majd így szólt:- Na...! Ennek a gyereknek az egyik szeme zöld, a másik meg fehér... Flát ki vagy te?- Fradika vagyok - mondta Fradika a borbélynak. - Híres ember szeretnék lenni! „így beszél egy igazi ferencvárosi.gondolta a borbély, aztán a tarkóját vakargatva biztatni kezdte Fradikét:- No, ha igazán az akarsz lenni, hát az is leszel! - Hitt is ebben, mert őt magát is sokan ismerték, pedig neki se zöld-fehér szeme, se érettségije. Másnap viszont zöld-fehérre festette a kerítését. Mesélt Fradikáról másoknak is, s azok is ugyanígy tettek! Lett is egy csomó zöld-fehér kerítés... Egyre több, ahogy teltek-múltak az évek. A Világközepi városban, ebben a bizonyos Ferencvárosban már el sem fértek, úgyhogy új várost kellett építeni köréje, amit egyszerűen csak Fradipestnek neveztek el... Ilyen színű kerítése volt már a hegesztőnek, a péknek, a gyárosnak, de mivel ez utóbbi megtehette, még a kutyája ólját is zöld-fehérre festette. Fradika pedig nőtt, növögetett, lassan de biztosan. Erősödött, és egyre több ember lett rá kíváncsi. „Hát ez egy Csodagyerek”, emlegették a polgárok, mindenféle túlzás nélkül. Közben bejárta az egész országot, sőt, külföldre is kijutott, letette névjegyét egy pár idegen színű kerítés gazdájának asztalára..., akik közül néhányan át is festették a kerítésüket. Egy részét fehérre. 557 Más részét meg zöldre. így teltek az évek nagy boldogan. Bár próbálták egy párszor félreállítani egyesek. Hazudtak neki másokról, másoknak róla. Előfordult, hogy a borbélynak, a péknek, a hegesztőnek megtiltották, hogy Fradikéval barátkozzék. Ráadásul egy kopasz úr, egy bizonyos Matyi bá', még a gyárosnak is megtiltotta a fradiságot, még bősz felindult- ságában még annak a kutyájának is, melynek pedig zöld-fehér ólja volt. Matyi bá’ viszont volt annyira színvak, hogy a zöld helyett pirosat lásson, s ha ő pirosnak vélte a zöldet, akkor bizony jobb volt, ha más is így tesz... Akkoriban ez volt a hosszú élet titka errefelé. Fradika azért legbe- lül mégis csak zöld maradt, ám ezt a kopasz úr rendkívül nem szívlelte. Próbálta is elnémítani. Ám ekkor meg a borbély, a hegesztő, a pék, a közben utcaseprővé degradált gyáros, meg annak a kutyája kezdett zajongani helyette. Ekkor Matyi bá’ bezáratta... De a borbély, a hegesztő, a pék, az utcaseprő és a kutya kiszabadították. Aztán dühösen zsebre vágta őt, de ez sem segített, mert jött a borbély, a hegesztő, a pék, meg az utcaseprő (ez utóbbi kutyástól), és onnan is kivették. Ezt a pszichikai nyomást azonban már Matyi bá’ sem bírta, úgyhogy csomagolni kezdett, de olyan sebesen, minta huzat, és köszönés nélkül távozott valamerre az orra után. Nem is sírt utána senki... Fradika pedig örök barátságot fogadott a borbéllyal, a hegesztővel, a pékkel és az utcaseprővel kutyástul, így köszöntött rájuk szépen, lassan, álmosan az Elvetemült Társadalom, az Elv. Társ.- korszak, ami nem is tartott sokáig, csak röpke negyven évig mindössze. Ha egy kicsit álmatagon is (de teljesen öntudatosan), a borbély, a hegesztő, a pék, az utcaseprő, meg a kutya Elv. Társ.-ak továbbra is barátkoztak Fradikával. Munka után, főleg szombatonként. Teltek, múltak az évek. Csendesen, komótosan, lassan. Erre a negyven évre még a Föld keringési sebessége is a felére lassult, így lett huszonnégy hónap egy év. Aztán meg, hogy-hogy nem, de ennek is vége lett, (mint Csipke Józsika álmának) egyszer csak visszaállt a Kozmikus Rend! Lett is Fradikénak annyi új barátja, hogy majd megfulladt közöttük, annyi kerítést festettek zöld-fehérre, hogy járni-kelni nem lehetett tőlük. Ez lett a reményteljes Mindent Szabad Korszak, gúnynevén Demokrácia... Talán még maga a Jó Isten is zöld-fehér lett! Mayer Oszkár Autogram múzeum Autogram múzeum Autogram múzeum Autogram múzeum Détári Lajos A világhírű - ötszörös Világválogatott futballista-nagyon rövid ideig az FTC-ben is rúgta a labdát! 1993 őszén 19 meccsen viselte a Fradi mezt. Bajnoki mérkőzésen a Vasas ellen volt gólszerző, míg az ő nevéhez fűződik az FTC 50. KEK gólja is... 8 Czibor Zoltán Az Aranycsapat híres balszélsője 1948—1950-ig, a Fradi szétszedéséig rúgta a labdát zöld mezben. Az FTC-ben 92 mérkőzésen játszott és 44 gólt szerzett. Az FTC-ből öt alkalommal még válogatott is volt...
