Fradi magazin (2001)

2001. május / 3. szám

A légtér urát magasugrónak is csábították Fischer Pál újra a Fradiban Megjárt néhány klubot itthon, légiósként is kipró­bálhatta tudását, de legbelül mindig ferencvárosi marad Fischer Pál. A Fradiban nevelkedett, itt lett elismert labdarúgó, kilenc Üllői úti esztendő lefor­gása alatt közel száz góllal terhelte meg az ellenfe­lek hálóját. Sokan a légtér urának nevezték, ám nem csak fejeseitől, lövéseitől is rettegtek a kapusok. Kamaszként a Népligetben, az Építőkben kezdett futballozni, de hamar, az ifjúsági korhoz érve - a nyolcvanas évek elején - a szom­szédban, a Ferencvárosban találta magát. 1984-ben Szombathelyen mutatkozott be a nagycsapatban, s 1991-ben Magyar Kupa-győztes­ként (FTC-Vác 1-0) búcsúzott a klubtól.- Melyik meccsére emlékszik vissza a legszívesebben?- Rengeteg kilencven perc jut az eszembe, de ha ki kell emelnem néhányat, akkor két olyan találkozót említek, amelyet soha nem felej­tek - mondta Fischer Pál. 1990. októberében az Antwerpen ellen ját­szottunk UEFA Kupa visszavágót. A pályabetiltás miatt, Zalaegersze­gen fogadtuk a belgákat, többezer Fradi-drukker kísért el bennünket. A kinti 0-0 után itt sem esett gól, jött a hosszabbítás. A ráadásban kettő-nullra vezettünk, de az ellenfél szépített, s ha még egyet rúg­nak, ők a továbbjutók. Kiélezett helyzetben, kiléptem a védők közül, és belőttem harmadik gólunkat. Örömömben legszívesebben kifutot­tam volna a világból. Nem sokkal ezután, hazai bajnoki mérkőzésen négyszer került fel a nevem az Üllői úti stadion eredményjelzőjére, 4-0-ra vertük a Videotont. Aznap este sem voltam lehangolt.- Mégis elhagyta a Fradit. Igaz, először nem akármilyen kérője akadt, a világhírű Ajax Amszterdam.- Egy évre, kölcsönben kerültem a patinás holland gárdához. A súlyosan sérült svéd Peterson pótlására érkeztem, s az első hat hó­nap felejthetetlenre sikeredett. Hét találatommal és hat gólpasszom- mal vezettem a házi kanadai ranglistát. De aztán Peterson felépült, s kiszorultam a csapatból. A mellőzés megviselt. Pedig mai fejjel gon­dolkodva, nem lett volna szabad hamar feladnom a harcot. Sőt, azzal a lehetőséggel is élnem kellett volna, amikor a Twentétől kezdve a Rodaig, szinte a holland bajnokság fele versenyzett kegyeimért. Mégsem maradtam, visszajöttem az Üllői útra.- Miért?- Nem titok, Nyilasi Tibor volt az edző, s gyermekkorom egyik bálványaként, személye sokat nyomott a latba. Igaz, visszatérésem utáni nyáron, Siófokra igazoltam. Remek ajánlatot kaptam, s mivel úgy éreztem, a Fradiban nem igen ragaszkodnak hozzám, a Balaton partjára költöztem. Jó kis csapat jött össze, szegény Fodor Imre, Duró József, Máriási, aztán Gregor is itt játszott. Az őszt a második helyen fejeztük be, ám csődbe került a klub, s a végén lecsúsztunk a dobogóról. Azért nekem emlékezetes maradt ez az idény, 16 góllal gólkirály lettem.- Siófok után ismét vándorlásba kezdett. Megfordult, Kispesten, Sopronban, a Vasasban, aztán Eszéken.- így alakult az élet, ám soha nem tagadtam, pályafutásom legin­kább meghatározó időszaka a fradista periódusom volt. nagyon sze­rettek a nézők, s ezt senki sem felejtheti el. Jellemző, hogy nemré­gen visszaigazoltam az FTC-be. Igaz, az öregfiúk csapatba. Sajnos gyorsan peregnek az évek, s elértem a minimális korhatárt, 35 éves lettem, erősíthetem a zöld-fehér old-boyokat. Olyan társak között játszhatok, mint például Ebedli Zoli, akire akkori társaival együtt, ka­maszként félistenként tekintettem.- Gyerekként is ferencvárosi szimpatizáns volt?- Igen. A B közép állandó tagja voltam, a táborral minden mécs­esén ott voltunk. Néha még apró bunyókba is keveredtünk, s még vé­remet is adtam a Fradiért.- Remekül fejelt, kivételes ruganyossággal rendelkezett. Minek köszönhette ezt az adottságát?- Valószínűleg génjeimben hordoztam. Még iskolás koromban beneveztek egy magasugró versenyre, 185 centiméterig jutottam. Azonnal le akartak igazolni, ám rögtön kijelentettem, szó sem lehet róla, nekem a foci az életem.- Mégsem vállalta az élvonalbeli szereplést, pedig voltak ajánlatai.- A két évtizednyi focit megsínylették bokáim, már nem bírják a nagyobb strapát. Azért a Fradi egykori kapusedzője, Hegedűs György addig fűzött, míg beadtam a derekam. Az általa dirigált NB lll-as Er­csiben játszom. No meg hétfőnként az FTC öregfiúkban, ahol a baj­noki cím a cél. Réső Gyula Amikor az Üllői úti stadion villanyújságán négyszer szere­pelt góllövöként a Fischer név! A zalaegerszegi diadal után - az antwerpeniek elleni to­vábbjutást így ünnepelték a Zöld Sasok... Álló sor balról: Fischer, Pintér, Keresztúri, Simon, Lipcsei, Vaszil. Elöl: Fon­nyadt, Limperger, Topor, Albert, Józsa, Keller 23

Next

/
Thumbnails
Contents