Fradi-híradó (1975)

1975. április

Kidolgoztak egy pályázati felhívást is, amelyben a közvélemény segítségét kérik a szurkolók neveléséhez, a botrányos viselkedés megelőzéséhez. A legjobb javaslattal szolgálókat jutalomban részesítik.

— Elhatároztuk azt is, hogy a „nyitott kapuk" akció keretében, a környező iskolák tanulóit díjmentesen beengedjük egy-egy mérkőzésre — ismertette a további terveket Bánhidy László. — Versenyt szervezünk a tanulók között annak eldöntésére, hogy melyik iskola szurkol a legsportszerűbben, a legötletesebben. A győztes iskolát valamilyen formában megjutalmazzuk.

Az egyesület tehát sokat tesz azért, hogy sportszerűségre, a szocialista erkölcsöt, a normákat nem sértő szurkolásra ösztönözze a közönséget. Elvárja ezt a sportmozgalom, a klub, a sportolók, de ezt igénylik azok a becsületes FTC szurkolók is, akik évek, évtizedek óta- sportszerűen, józan emberhez méltóan buzdították a zöld-fehéreket a győzelemre. A közvélemény — sajnos — egy-egy botrányos eset után nem az egyént, hanem többnyire a „Fradi közönségét” marasztalja el.

Sajnos, gyakran előfordul az is, hogy idegenek, az ellenfél szurkolói provokálnak, kezdeményezik a trágárságot, a botrányt. A rendezőgárda a jövőben ezek ellen is szigorúbban fellép, ugyanakkor elvárja a ferencvárosi szurkolóktól: szigeteljék el magukat a rendbontóktól, hívják fel a figyelmét a rendezőknek, hogy eltávolíthassák azokat.

Rendezvényeken, sporteseményeken, versenyeken és bajnokságokon zúgjon a hajrá, de — csak a jó ízlés, a sport- szerűség határain belül!

VARGA GYULA

PÁRTOLÓTAGOK FÓRUMA

Egyesületünk és a pártoló tagság közötti kapcsolat az elmúlt hónapokban még tovább erősödött. Tagjainktól szinte naponta érkeznek levelek, érdeklődések, számosán nyilvánítanak véleményt egy-egy eseménnyel kapcsolatban. Arra törekszünk, hogy minden levélre válaszoljunk, de vannak olyan észrevételek, amelyek — nem szorulnak magyarázatra. Sokan felelevenítik egy-egy találkozásukat. Így például Dobrovodszky József Pécsről színes Írásában Irt a jubileumi torna során létrejött beszélgetésről, amely közte és Sárost III között zajlott le.

Papp Ferenc (Budapest VII., Rózsa Ferenc u. 8.) szurkolónk arról az előadásról ír, amely a BHG Fehérvári úti művelődési házában zajlott le. „Amikor annak idején Turayt átvettük a Ferencvárostól a Hungáriába (MTK), irni-ol- vasni sem tudott, mi tanítottuk meg.” Ezt mondta az előadó, Sebes Gusztáv. Szerény kérésem, hogy a rendelkezésükre álló adatok alapján szíveskedjenek tájékoztatni arról, hogyan történt Turay írni-olvasni tanítása." Papp Ferenc kérdésére válaszul leközöljük Tabi László Én, Suttyó c. regényes életrajzából egy részt, amely a Népsportban jelent meg.

„... de rövidesen az is kiderült, hogy nem tudok sem írni, sem olvasni. Hogy analfabéta vagyok. Sohasem állítottam azt, hogy szépírást taníthatnék egy kereskedelmi iskolában. Pontosan úgy tudok írni, mint ahogyan öt és fél elemi után az ember írni szokott. Mentségemre legyen mondva, hogy nem is erőltettem az írást. Olvasni azonban csaknem zökkenő- mentesen tudtam, s így rámfogni azt, hogy analfabéta vagyok, nem volt egyéb szenzációéhségnél. De mi volt ebben szenzáció? Mi értelme volt annak, hogy a közönség — mielőtt meglátna — úgy képzeljen el, mint egy süketnéma, analfabéta hülyét, aki nem tud írni, olvasni, beszélni, járni, csak futballozni tud — de az sem biztos. Akkor csodálkoztam rajta, hogy ilyesmiket írnak az emberről, azóta megtanultam, hogy a normális, a' szabályos, a középszerű ember sohasem érdekes. Az ember legyen milliomos vagy félhülye szeneslegény, de ne legyen egyszerű, faragatlan

pékszolga, kapjon Nobel- díjat vagy legyen analfabéta, de ne legyen éppen öt és fél elemije. Így azután magam sem lepődtem meg, amikor egy februári délutánon kimentem az FTC-pályára és szinte csodálkozó, csalódott arcok fogadtak: de hiszen ez az ember nagyjából normális, rendes ember!”

A Pártoló tagok kiskönyvtára sorozatban megjelent az FTC kézilabda szakosztályainak mérkőzései, 1950—1974.

A kiadvány — Elek Gyula és Nagy Béla összeállításában — átfogó képet ad a zöld-fehér női és férfi kézilabdázók huszonöt esztendős tevékenységéről. Felsorolja valamennyi kls- és nagypályás bajnoki és dlj- mérkőzést. A könyv végén Madarász István, a szövetség főtitkára Ismerteti a legfontosabb játékszabályokat.

PÁRTOIÓTAGOK KISKÖNYVTÁRA U siém

12 FIC KÉZILABDA SZAKOSZTÁLYAINAK MÉRKŐZÉSEI 1950-1971

im.

Az utóbbi időben nagyon sok levél érkezik hozzánk, amelyben szurkolóink mérkőzésekre szóló belépőjegyeket igényelnek, rendelnek. Sajnos, ilyen irányú kéréseknek — bármennyire is szeretnénk — nem tudunk eleget tenni.

KISZ-szervezetünk négy csapat részvételével jól sikerült vetélkedőt rendezett. A verseny két részből — szellemi és gyakorlati — állt. A megnyitó után rögtön 13+1-es totószelvényt kellett a résztvevőknek kitölteni, ami elég nagy fejtörést okozott többeknek. Később, a gyakorlati rész során háttal próbálták a kosárba dobni a labdát. Ez még a csepeli válogatott kosarasnak sem sikerült, annál Inkább a többieknek, ami nem kis meglepetést keltett. Aztán egy ütővel kalapba kellett a pingponglabdát betalálni, végig az FTC vezetett, amikor a teke következett. Annak ellenére, hogy két versenyzőt Is felvonultattunk, a könnyű feladattal nem bírtak megbirkózni. Á végén azért mégis nyert az FTC, mert a végeredmény ez lett: 1. FTC, 2. MTK, 3. Bp. Honvéd, 4. Csepel. A legszebb ajándékokat tehát a fradlsták kapták.

7