Fradi-híradó (1975)
1975. június
magam elé tűztem azt a célt, hogy majd a Béke Versenyen bizonyítok. Ez a tervem sem valósult meg, mert egyik napról a másikra elkezdett fájni a derekam, s a sérülésem később csak rosszabbodott. A végén már annyira szenvedtem, hogy egy „vakondtúrásra” sem tudtam felkerekezni. Megpróbáltam a legkülönbözőbb kúrákat, elmentem a pozsonyi „csodadoktorhoz” is, s annyira össze tudtam szedni magamat, hogy 1973-ban a 4000 méteren bajnokságot nyertem. Ezzel az eredménnyel búcsúztam. Nagy Gábor, mint a kerékpárosok szerelője, a klubnál maradt, de aztán más feladata is akadt, elvállalta az ifjúsági és serdülő versenyzők edzését. — Sok tehetséges fiú akad a tanítványaim között, így az ifjúsági aranyjelvényes Káplán Gyula, a nemrégiben hozzánk került Végh Lajos, a serdülők társaságában pedig a kis Zaják Dezső, Nagy Jóska és Demeter Attila. FIATALOS LENDÜLETTEL Dávid Imre, az evezős szakosztály új vezetőségének „első embere”. A fiatal vezérkar fiatal szakosztályvezetője. — Nagy elhatározással vettük át a vezetést, s mindenekelőtt azzal a céllal, hogy a fiatal és lelkes versenyzői gárda számára a lehető legjobb lehetőségeket biztosítsuk — mondja. — Az evezés Magyarországon nem tartozik a felkapott sportágak közé, így aztán nem könnyű a dolgunk. Szeretnénk, hogy a nyomunkba lépő új nemzedék sikeresebb legyen nálunk, a visszavonulóknál. A szakosztályvezető rendkívül szerény, hiszen 1971-ben az Európa- bajnokságon negyedik volt, egy-egv világbajnoki és olimpiai 7. helyezés is szerepel a „dicsőséglistáján”, 53- szor volt válogatott, s 8-szor állt győztesként a magyar bajnokság dobogóján. — A magyar férfi ranglistát a győri Rába ETO vezeti, s a tavalyi eredmények alapján mi vagyunk a másodikok. Nehéz ezt a helyet tartani, mert minőségi versenyzőivel nagyon szorongat a Csepel, arról nem is beszélve, hogy csepeli bérelt otthonunkból kifelé áll a lábunk, hiszen arrafelé hamarosan óriás raktárak épülnek. Szeretnénk feljutni a Nagy-Dunára, s véleményem szerint az óbudai hajógyári szigeten új otthonra is lelnénk. Ügy hallom, az V. ötéves tervig azonban várnunk kell. Addig is bízunk a minket patronáló gyűli Búzakalász TSZ további segítségében, s az FTC Sportlétesítmények Intézménye támogatásában. ÖREGFIÚK „SZEKCIÓ” Dr. Kokas Péter mondanivalója Dávid Imre szavaihoz kapcsolódik, hiszen ő is az evezős szakosztályból vonult vissza, s maga is tagja az új vezetőségnek. — Teniszezőnek indultam, s egy barátom szólt, hogy magasnövésű fiúkat keresnek a Ferencváros evezősei. Már gimnazista koromban 180 centiméternél magasabb voltam, így hát jelentkeztem, s nem bántam meg. Négy év után kerültem be a válogatottba, 1966-ban jutottam el először a világbajnokságra. Később' sem panaszkodhattam, hiszen nagyszerű kormányos nélküli kettesben, kormányos négyesben és nyolcasban eveztem, azért azonban még most is bosszankodom, hogy a nagy világ- versenyeken az utolsó pillanatban rendre meghiúsultak a reményeim. A müncheni olimpia után, ahol talán a legjobb csapattal versenyeztünk, s mégis csődöt mondtunk, már ott tartottam, hogy abbahagyom, de aztán összeültem Dávid Imrével, s még egy kísérletet tettünk. Hullámzó teljesítmények után úgy határoztunk, hogy a sok munka nem áll arányban az eredményekkel, így hát elbúcsúzunk. Január óta az új szakosztály vezetésében tevékenykedünk, s minden erőnkkel azon vagyunk, hogy eszményi klubéletet alakítsunk ki. Megalapítottuk az öregfiúk szekcióját — dr. Pécsi özséb vezeti —, amelynek csak az lehet tagja, aki legalább egyszer magyar bajnokságot nyert. Ez a kis társaság a fiatalok példaképe lehet. SZALAY PÉTER TIZENÖT ÉV ELTELTÉVEL ISMÉT: FERENCVÁROS-VOJVODINA A két csapat 1939. december 25-én találkozott először. Ekkor Újvidéken Karácsonyi tornát rendeztek és ennek keretében játszották le a mérkőzést. A Ferencváros gólzáporos, 8 :2-es győzelmet aratott. „A Ferencvárosban a két Sárosi, a hosszú idő után először játszó Lázár és Kiszely játéka emelhető ki. A csapat többi tagja is jól játszott, annyira, hogy a zöld-fehérek pillanatok alatt meghódították az újvidéki közönséget.” A Ferencváros—Vojvodina találkozók első gólját a 18. percben Sárosi III 25 méteres bombagólból érte el. A mérkőzésen Sárosi dr. egyébként öt gólt szerzett. Mivel másnap a Fradi ismét nyolcgólos formában volt — ezúttal a Jugoszlávia volt az ellenfél — a Karácsonyi serleg tulajdonosa lett. A Vojvodina Üllői úti bemutatkozására ezután 17 évet kellett várni. Csak 1956-ban játszott ismét egymással a két csapat. A jugosz- lávok 2 : 0-ra győztek. Még ugyanebben az évben a visszavágót is megrendezték. Ennek a mérkőzésnek érdekességét elsősorban az adta meg, hogy ezen a találkozón ismét régi nevén szerepelt csapatunk: Ferencváros—Vojvodina 3 :1. Góllövő: Fenyvesi, Kertész, Orosz. Gulyás — Buzánszky, Mátrai, Dalnoki — Ombódi, Dékány — Kertész, Varga, Orosz, Szigeti, Fenyvesi. Cs.: Ilku, Láng. A Ferencváros csapatában 3 dorogi kölcsönjátékos is szerepelt — Buzánszky, Varga, Ilku. A szakvezetés a 7 mérkőzésből álló jugoszláviai portyán velük erősítette a fiatal ferencvárosi gárdát. A Vojvodina 3 nappal később 1 :0-ás győzelmével visszavágott, így a kedvező mérlegnek nem sokáig örülhettünk. 1957 tavaszán a Népstadionban vendégszerepeit a Vojvodina csapata. Ezúttal a Húsvéti torna keretében mérkőzött a két csapat. Az FTC az első nap 1 :0-ra győzött a Partizán ellen. A második napon a Vojvodina elleni szintén 1 :0-ás siker már a Torna megnyerését is jelentette. , A következő mérkőzés időpontja: 1960. szeptember 4. Ez égyben a két csapat utolsó találkozójának dátuma is. Ekkor Újvidéken a hazaiak győztek 1:0-ra. A zöld-fehérek mentségére megemlítjük, hogy nélkülözték a római olimpián részt vevő játékosokat (Albert, Orosz, Rákosi, Dalnoki, Vilezsál), továbbá nem szerepelhetett a sérült Mátrai, Németh és Berta sem. A két csapat egymás elleni mérkőzései 1. 1939. december 25. Újvidék, Ferencváros—Vojvodina 8:2 2. 1956. július 22. Üllői út, Vojvodina—Bp. Kinizsi 2:0 3. 1956. december 17. Újvidék, Ferencváros—Vojvodina 3:1 4. 1956. december 20. Újvidék, Vojvodina—Ferencváros 1:0 5. 1957. április 22. Népstadion, Ferencváros—Vojvodina 1:0 6. 1960. szeptember 4. Újvidék, Vojvodina—Ferencváros 1 :ü Amint a felsorolásból is kitűnik, felváltva nyerték a csapatok a mérkőzéseket. A „hagyomány” szerint 15 év elteltével ismét Ferencvárosi siker következik... A Vojvodina 1966-ban nyerte meg a jugoszláv bajnokságot. Az együttes átmeneti visszaesés után az idén újra hírnevéhez méltóan szerepelt. N. B.
