Fradi-híradó (1975)
1975. június
Ék A volt, senki sem tudott úgy labdát adni, ahogy azt ő tette. Pályafutásom elején a Népstadionban együtt szerepeltünk a nyugatnémetek elleni válogatott találkozón, amikor azt a káprázatos gólját szerezte. Csaknem egyidősek vagyunk valamennyien, tudom milyen érzés búcsúmérkőzést játszani. Voltunk ellenfelek is, nem is egyszer, de a pályán kívül mindig barátok maradtunk. Tiszteltem Albert játékintelligenciáját, Novák „forintos” indításait, Rákosi munkabírását. Én csak a szépre emlékezem. KOVÁCS GYÖRGY, a fővárosi ásványvíz- és JÉGIPARI VÄLLALAT DISZPÉCSERE: — Harmincöt éve járok az Üllői útra, hozzámnőtt a Fradi-pálya, s a zöld-fehér színekben játszó labdarúgók. Én nemcsak akkor vallom magam ferencvárosinak, ha jól megy a csapatnak, hanem akkor is, ha csalódás, kudarc éri. A játékosokat egyenként is értékelni szoktam, s őket, hármukat, külön „kategóriába” sorolhatom. Mégpedig a legjobbak kategóriájába. Albertnak megszámlálhatatlan felejthetetlen mérkőzése volt, jól emlékszem arra a Győr elleni találkozóra, amikor kilenc játékossal küzdötték végig az utolsó perceket, s ő összetartotta társait. Novák szabadrúgásai eseményt jelentettek, s Rákosinak igazi „Fradi-szíve” volt. Szeretném, ha a mai fiatalok között nagyon sokan lennének, akik ezt „örökölnék” tőle. Rendszeresen kijárok az öregfiúk mérkőzéseire, látom őket, de ezt a júniusi napot mégis na- gyon-nagyon várom. DR. LAKAT KAROLY, A BP. HONVÉD EDZŐJE: — Rólam mindenki tudja, hogy íradista voltam, itt játszottam, itt edzősködtem. Ezért is nyilatkozom boldogan róluk. Albert a klasz- szisok utolsó mohikánja, karmester, de nem olyan pálcával, hanem aki hegedűvel maga játssza a vezérszólamot. Hűvös elegánciája ellenére váratlan „Flóris” megoldásaival forró légkört teremtett. Mindig mást tett, mint amit a nézők vártak, mégis a szurkolók csodálattal fogadták alakításait. Évekig voltam edzője, legtöbbször korholtam, de ugyanakkor csodáltam és szerettem. Rákosi a Ferencváros híres lelkes emberei között is az elsők közé kívánkozik, ő az, akit más klubban nem is tudtam volna elképzelni, önfeláldozó, igazi csapattag volt, egyéni érdekeivel nem törődött. A csapat volt az első! Az összeállítás mindig egybeforrt az ő nevével. Lehetek őszinte? Azért külön is szerettem, mert magamat láttam benne — jobb kivitelben. Novák olimpiai csúcstartó, két arany- és egy bronzérmet őriz vitrinjében. Ragyogó helyezkedési érzéke, higgadtsága, olyan sakkmesterre emlékeztetett, aki mindig a többféle megoldás közül a legegyszerűbbet, de legésszerűbbet választotta. De ugyanakkor a fejében már 10—15 lépéssel előbbre gondolt. Kissé konok, kissé önfejű volt, de klubjában mindig nagyszerűen ellátta feladatát, igazi cimbora, barát, ember. MÉSZÖLY KALMAN, A VASAS 61-SZERES VÁLOGATOTTJA: — Örülök, hogy a Ferencváros gondolt erre a búcsúmérkőzésre, s jó lenne ha minden játékosnak, aki sokat tett a klubjáért és a magyar labdarúgásért — legyen akár budapesti, akár vidéki egyesületben — hasonló- alkalmat adnának visszavonulásakor. Alberttal sokszor csatáztam, ő volt csapatában az „ék”, én pedig a védelemben mindig az ö semlegesítését igyekeztem megoldani. Akadtak összekoccanásaink is, s a játék hevében nem éppen szép szavakat mondtunk egymásnak. De amikor felhangzott a hármas játékvezetői sípszó, mindig elfelejtettük ezeket a nézet- eltéréseket, jó barátok voltunk és maradtunk. Edző vagyok, s ezen a pályán Novák Dezső és Rákosi Gyuszi kollégáim, s közös a feladatunk: a fiatalok nevelése. Szeretném, ha nekem is sikerülne olyan játékosokat adni a magyar labdarúgásnak mint Albert, Novák és Rákosi voltak. NEMES TI BORN É, A MERKUR VÁLLALAT OSZTÁLYVEZETŐJE: — Az egész családom fradista, szurkolója a klubnak, természetesen én is. Tisztelem, becsülöm a nagy múltú egyesületet, eredményeit, sikereit. így őszintén örülök az idei szép kupa- győzelmeknek, s remélem a folytatás sem marad el. Albert, Novák és Rákosi azon játékosok közé tartozott, akiknek nagyra értékeltem a teljesítményét, igazán jó szórakozást nyújtottak a nézőknek, a sportág híveinek. Csak az a kór, hogy most még kevesen vannak, akikről azt mondhatnánk: méltó utódaik lehetnek. De bízzunk benne, hogy az ő segítségükkel lesznek majd a pályákon új Albertek, új Novákok, új Rákosik — az ő szívükkel, lelkesedésükkel. PAPP LÁSZLÓ OLIMPIAI BAJNOK. AZ ÖKÖLVÍVÓ- VALOGATOTT EDZŐJE: — Én is voltam focista, néha még öreg fejjel is beszálltam, így aztán tudom mit ért az ő játékuk. Sokat! Nagyszerű fiúk voltak, a futball művészei, klasszisok, s örülnénk, ha az ökölvívóválogatottban sok olyan sportember lenne, mint Albert, Novák és Rákosi. Nem is emlékszem hány mérkőzésen láttam őket, s mindig volt valami megragadó a játékukban. Novák kicsit félreérthető könnyedsége, Rákosi „robotemberhez” hasonlítható fáradhatatlansága és Albert káprázatos technikája irigylésre méltónak tűnt. Kívánom, hegy további sportbeli pályafutásuk is olyan sikeres legyen, mint aktív játékos korukban. RUDAS FERENC, A FERENCVÁROS EGYKORI 23-SZOROS VÁLOGATOTTJA: — Nekem ma is játékostársaim — az öregfiúk csapatában. Jól esik velük együtt kergetni a labdát, ilyenkor úgy érzem, hogy megfiatalodom; lelkesedésük, lendületük magukkal ragad. Szeretnék rövid ösz- szehasonlitást tenni köztük és régebbi játékostársak között. Ha a posztok szerint nézem, akkor Novák Dezső a legendás hírű Polgár „Drumival” lehetne egyenlő, — Rákosi Gyula többnyire Kiss Gyulára emlékeztetett, — Albert Flóri pedig labdakezelése, finomsága révén Sárosi Gyurira. SINKOVIT8 IMRE SZÍNMŰVÉSZ, A NEMZETI SZÍNHÁZ TAGJA: — Művészek voltak, a futball művészei, akik nagyszerű szórakozást is nyújtottak. Albertet minden idők egyik legjobb játékosának tartom, ennek a sportágnak igazi zsonglőré volt, labdái „aranyat” értek. Novákot mint korlátlan urat ismertem, a kapu előtt csaknem mindig az övé volt a főszerep. Rákosi, a motor, nem egyszer más helyett is futott, hajtott, segített és kisegített. Méltó helyet érdemelnek a magyar labdarúgás legkiválóbb egyéniségeinek a ranglistáján. Igen, nemcsak a fradisták ranglistáján! KOZAK MIHÁLY 19
