Fradi-híradó (1975)
1975. április
u TÓTH-POTYA ISTVÁN KIÁLLÍTÁS Amikor április 4-re, hazánk felszabadulásának nagy ünnepére emlékezünk, azokra is gondolunk, akik nem lehettek részesei a demokratikus erők győzelmének, nem vehettek részt a szabad Magyarország sportjának felépítésében. Harminc esztendő távlatából is megrendültén idézzük fel azokat a régi sporttársakat, akik a fasiszta métely, a nyilas téboly áldozatai lettek. És azokat is, akik emberek tudtak maradni az embertelenségben. Ilyen volt Tóth Potya István, a Ferencváros egykori játékosa és edzője. Mint tartalékos főhadnagy tagja lett az egyik ellenállási csoportnak, amelynek feladata az egykori Ferenc József-híd megmentése, valamint fegyverek és igazolványok szerzése volt. Tóth Istvánt árulás következtében elfogták. Először a Fő utcai börtönben vallatták, majd 1945. február 6-án a Várban, a Belügyminisztérium udvarán Kertész Gézával együtt agyonlőtték. Mindössze 54 esztendős volt Tóth Potya István, amikor a gyilkosok golyói kioltották életét. Pedig milyen sokat szeretett volna még tevékenykedni a magyar labdarúgásért, amelyért már addig is annyit fáradozott. 1. Harminc esztendő telt el és az évfordulón a Ferencváros, valamint az MLSZ, az Ü. Dózsa és az Elektromos hálatelt szívvel emlékezett meg a nagyszerű sportemberről, a magyar labdarúgás mártírjáról. A Kerepesi úti temetőben levő síremléket körülállták a családtagok, Tóth István özvegye, fia, unokája, régi sportbarátok, az MLSZ, az FTC, az Elektromos, az Ú. Dózsa képviselői. Az egykori tanítványok nevében Rudas Ferenc, a Ferencváros válogatott játékosa emlékezett meg nagynevű mesteréről. Tóth István siremlékénél az egykori hálás tanítványok nevében Rudas Ferenc, a Ferencváros volt válogatott játékosa beszélt 2. Délután pedig az FTC Klubház nagytermében Ha- rót János ügyvezető elnök megnyitotta a Tóth Potya István kiállítást, amely ércnél maradandóbb emléket állított sportéletünk egyik mártírjának. A fényképeken, az elsárgult, de nagy becsben tartott újságkivágásokon, leveleken és sok-sok más dokumentumokon megelevenedett Tóth Potya István eredményekben gazdag életpályája... Látjuk a kis Tavaszmező utcai diákot, majd később a Fradi első aranycsapatának csatárát, a Weisz, Tóth, Pataki, Schlosser, Borbás ötösfogat tagját; a válogatott csapatban a klubtársak, Blum, Takács I, Obitz, továbbá Orth, Opata, Molnár, Mándi társaságában; az örökké emlékezetes délamerikai portyán; két nagyra nőtt tanítványa, Turay József és Berkessy Elemér között. Megilletődötten szemlélték a látogatók Tóth Potya válogatott sapkáját, eltörött szemüvegét, Berkessy Elemér kis ezüstlabdáját, amelyet a hálás tanítványtól kapott... Egy 1926-os edzésnaplót, amely ékesen bizonyítja, hogy Tóth István korát messze megelőzve kereste az új, eredményesebb módszereket. 3. Közel húsz esztendőn át szerepelt Tóth István a magyar labdarúgás élvonalában. Elmondhatjuk, hogy legmaradandóbb sikereit az Üllői úti pályán érte el — mint játékos és mint edző. 1926—30. között, majd 1943- ban volt edzője a Ferencvárosnak, összesen 210 mérkőzésen, ez alatt két első és három második helyet értv el a Fradi... Mint játékos a kedvencek sorába tartozott. A csatársor minden helyén szerepelt, még mint középcsatár is, pedig a legszívesebben a szélen játszott. Lendületes, gyors szélső volt, mintaszerű beadásait, szögletrúgásait ma is tanítani lehetne. 4. Nemcsak ittlíon, hanem külföldön is a megbecsült, elismert tudású edzők közé sorolták. Olyan edző volt, aki hírnevet szerzett ebben a minőségben is a magyar labdarúgásnak. Fájdalom, hogy oly korán eltávozott. Pedig nagy szükség lett volna szervezőkészségére, nagy szakértelmére, gazdag tapasztalataira. Emlékét azonban méltóképpen őrzi a hálás utókor, a Ferencváros nagy tábora. VARSZEGI JÁNOS A kiállítás anyagának ösz- szeállítását, a tablók elkészítését dr. Papp Károly, a Sportmúzeum tudományos munkatársa. Nagy Béla prop. titkár. Pozsonyi Lajos fényképész és Havasi Mihály grafikus végezte. — A megnyitó színvonalas zenei műsorának megszervezéséért Kollár Endre zeneesztétát Illeti köszönet és elismerés. 4
