Fradi-híradó (1975)

1975. április

HARÓT JANOS: SZÁMVETÉS Ferencvárosi Torna Club 47. küldött közgyűlésére két jelentős társadalmi és poli­tikai esemény előtt került sor. Akkor, amikor népünk hazánk felszabadulása 30. évfordulója méltó megünneplésére és a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusára készült. Amikor az FTC közgyűlése összeült, alig választott el egy hónap attól a ne­vezetes dátumtól, április 4-től, ami­kor három évtizeddel azelőtt a Szov­jet Hadsereg kiűzte hazánkból a fa­sisztákat. Attól a legnagyobb nem­zeti évfordulótól, amikor egyszerre ünnepelhetjük a szabad és független Magyarország megszületését, s azt, hogy feltárult előttünk a társadalmi haladás széles országútja. Népünk élt a szabadsággal! A XI. kongresszusra készülő párt veze­tésével, a dolgozó tömegek aktív köz­reműködésével nagy sikereket ér­tünk el a szocializmus építésében. Az új társadalmi és politikai viszonyok tárták szélesre a fejlődés kapuját a sportmozgalom, s ezen belül a Fe­rencvárosi Torna Club előtt is. A felszabadulás tette lehetővé, hogy az ország egyik legrégebbi és patinás klubja, az FTC megújhodásának le­hettünk szemtanúi és részesei. Mind többen akadnak olyanok, akik éppen harminc esztendeje tag­jai a klubnak vagy pont annyi idő­sek, mint a szabad Magyarország, s az FTC-ben tevékenykednek sporto­lóként, aktívaként. Ez a biztosítéka annak, hogy munkánkat a jövőben méginkább a három évtized szelleme hatja át. számvetés időszaka, az 1974-es esztendő esemé­nyekben gazdag, tartalmas, sok feladattal és gonddal járó szakasza volt fejlődé­sünknek. A feladatokat alapjában véve teljesítettük. A múlt év eredményei, sportolóink hazai és nemzetközi sikerei méltó állomásai voltak a fennállásának 75. évfordu­lóját ünneplő Ferencvárosi Torna Clubnak. Egyesületünkre néhány éve a ki­egyensúlyozott, a fokozatos fejlődés a jellemző. A klub szilárd politikai és anyagi bázissal rendelkezik, amely lehetővé teszi a tudatos, tervszerű, minden oldalról megalapozott, nyu­godt, egyre kevesebb visszaeséssel járó tevékenységet. A fokozatos fej­lődést mutatja a többi között a mi­nősített, az első osztályú és arany­jelvényes sportolók számának növe­kedése, valamint az Országos Test­nevelési és Sporthivatal országos sportegyesületi rangsora is. Köztudott, hogy az OTSH az idén az ötödik alkalommal készítette el a „minősítést’’. A korábbi évekhez hasonlóan, most is a nyári olimpiai sportágak versenyszámait vette fi­gyelembe az országos bajnokságokon elért eredmények alapján. Éppen ezért jóleső érzéssel nyugtázhatjuk, hogy előbbre léptünk, hiszen a Bu­dapesti Honvéd és az Űjpesti Dó­zsa mögött az egyesületi rangsorban 902 ponttal a III. helyet foglaljuk el! A rangsorolás azonban figyelmez­tet is! Mutatja, hogy az utánpótlás­nevelés — különösen a serdülő, az ifjúsági és a junior korosztályban — megfelelően folyik, sőt évről év­re felfelé ívelő tendenciát mutat, a felnőtt versenyzőknél azonban bi­zonyos fokú visszaesés tapasztalható. Stagnálás van az úgynevezett nem olimpiai sportágakban is, mind az asztaliteniszben, mind a sakkban és a tekében. Kiderül továbbá, hogy sportolóink nemzetközi szereplésé­nek mérlege nem rossz, de alatta maradt a várakozásnak, nem éri el az előző évi eredményeket. Mindamellett persze büszkék va­gyunk az elért nemzetközi eredmé­nyekre és szívből örülünk, gratulá­lunk a Magyar Népköztársaság szí­neit is képviselő világ- és Európa- bajnokságot, helyezéseket elért spor­tolóinknak: Magyar Zoltánnak, Var­gha Csongornak, Kásás Zoltánnak, Bállá Balázsnak, Fehér Istvánnak, Vépi Péternek, továbbá asztaliteni­szező leányainknak, akik harmadszor, s ezzel véglegesen elnyerték a Vá­sár Városok Kupáját. z 1974-es esztendővel jelen­tős évet zártunk. Ekkor ün­nepeltük a klub fennállásá­nak 75. évfordulóját, amely­ről számos rendezvény ke­retében emlékeztünk meg. Megnyitottuk az újjáépült, szép sta­diont, s kiállítás keretében számol­tunk be a háromnegyedszázados munkáról, eredményekről, sikerek­ről. Ezt az alkalmat ragadtuk meg arra is, hogy a számos kitűnő spor­toló és aktíva közül a legkiválób­baknak kitüntetést, jutalmat adjunk át. Így részesült Szőke Lászlóné — Bognár Erzsébet válogatott kézilab­dázó a Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst fokozata; Ju­hász Gyüláné, nemzetközi főelőadó a Sport Érdemérem bronz fokozata; Bánhidy László, a szervezési és nem­zetközi osztály vezetője a Testneve­lés és Sport Kiváló Dolgozója; Nagy Béla, a propagandabizottság titkára a Testnevelés és Sport Érdemes Dol­gozója kitüntetésben. A kitüntetések, a fel nem sorolt, de átadott jutalmak is bizonyítják: a sportmozgalom, a klub nem feled­kezik meg azokról, akik önzetlenül tevékenykednek a közösség javára! Éppen ezért mi sem feledkezhetünk meg arról, hogy eredményeink alap­vető forrása volt és lesz a jövőben is: állandóan érezzük a párt és irá­nyító szerveink — az OTSH, az EDOSZ, a MÉM, valamint e tárcá­hoz tartozó vállalatok és intézmé­nyek — politikai, szakmai és anyagi támogatását, gondoskodását és bizal­mát. így szilárdulhatott tovább a klub anyagi és pénzügyi helyzete, enyhültek létesitmény-gondjaink. Ez erőt, nyugalmat és biztonságot nyúj­tott munkánkhoz. Ismeretes az is, hogy egyesületünk tevékenységét az önzetlen társadal­mi munkások sokasága segíti. A sportélet nem nélkülözheti őket, mert nélkülük szinte megbénulna mindennapi munkánk. Ezért a tár­sadalmi aktívák elismerést, köszö­netét, tiszteletet és fokozott megbe­csülést érdemelnek. Ez mondható el a szakosztályokban tevékenykedő szakvezetőkről, edzőkről, hiszen nél­külük nem számolhatnánk be azok­ról az eredményekről, amelyek a klub és a közvélemény előtt most már ismertek. A szakemberek fon­tos tényezői, meghatározói az egye­sületi munkának. Versenyzőink, sportolóink jelen­tős változáson mentek keresztül. Döntő többségük Népköztársasá­gunkhoz, a klubhoz hű, a társadalom megbecsült polgárai. Erre emberi magatartásukkal, munkájukkal és nem utolsósorban sportbeli eredmé­nyeikkel is rászolgáltak. Nagy ré­szük lelkiismeretesen, vezetőik, ed­zőik utasításait végrehajtva készül­tek és készülnek a különböző hazai, illetve nemzetközi versenyekre, via­dalokra. Erkölcsi moráljuk, magatar­tásuk, a versenyzéshez való viszo­nyuk minden esetben meghatározó volt eredményeikben vagy esetleges balsikereikben. z út, amelyet 1974-ben be­jártunk, természetesen nem volt sima, zökkenőmentes. Bőven akad tennivaló, ame­lyek meghatározzák az 1975. évi feladatokat is. Az FTC-nek, mint a kiemelt sport­egyesületek egyikének alapvető fel­adata a magyar élsport szolgálata, az élsport utánpótlásának biztosítása. Ez 2

Next

/
Thumbnails
Contents