Fradi-híradó (1974. jubileumi szám)
FELEDHETETLEN Magyar Zoltán, a Ferencváros tornászbajnoka jelenleg katona. Aki utoljára a tavasz grenoblei EB TV-közvetítésén látta, szurkolt és örült lólengésben elért bravúros győzelmének, ma talán meg sem ismerné. Beat-frizurája könyörtelen fodrászollók martaléka lett. Jólszabott öltönyét bamászöld egyenruhára váltotta fel. Százból egy a sortban — különösebb ismertetőjel nélkül. „Odabent” nem nagyon tartják nyilván az Európa-bajnokságokat... Érdemes volt... — Hát bizony egy kicsit furcsán érzem magam, — mondta Zoli egy vasárnap délelőtt, amikor a kimenőt élvezte. — Mostanában sokszor gondolok azokra az esztendőkre, amikor Vigh László edző elhatározta, hogy átlagon felüli tornászt nevel belőlem és egv tapodtat sem mozdult mellőlem, nem hagyott nyugton, nem engedte, hogy elblicceljem az edzéseket. Ahogy visszaemlékezem egyáltalán nem tetszett a dolog, a szórakozás és a lustálkodás mindennél jobban csábított, nem éreztem nagy tehetséget, de elhivatottságot sem a tornászpályára. Nagyon sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy belássam: nem volt kár hajtani, gyötrelmek nélkül nem iHttem volna semmire sem. Most újra kordába fogtak, parancsokat hallok és teljesítek. Nehéz volt megszokni ... Még az a szerencse, hogy lehetőséget kaptam az edzések látogatására, remélem rövid idő után sikerül átállni az új életritmusra is. Lólengésben rangelső Zoli számára 1973 feledhetetlen esztendőnek számít. Csodálatos amerikai portya vezette be az évet, aztán következett Grenoble, ahol végérvényesen beírta nevét a kontinens legjobbnak tartott versenyzői közé, ahogy akkor mondták — a szakemberek közül soknak még ma is ez a véleménye — a lólengésben nemcsak Európa, hanem az egész tornászvilág rangelsőjének számít, mert nem csupán előadásmódja hibátlan, hat nem anyagerőssége is utánozhatatlan. Hosszú szünet uttjn a legnagyobb hazai versenyen Magyar közel járt a maximumhoz: a mesterfokú bajnokságon elhódította az elsőséget legnagyobb vetélytársától, az Újpesti Dózsában versenyző Molnár Imrétől. (A Sportcsarnokban sokak szerint ez a Fradi—Dózsa összecsapás izgalmasabb volt a két rivális klub jég- korongozóinak vagy labdarúgóinak sok rangadójánál ...) Már csak a pontot kellett volna feltenni az i- re, idehaza megrendezett nemzetközi versenyen külföldi indulók társaságában megvédeni a magyar mezőnyben szerzett pálmát. Lehetőség lett is volna, de a bizonyítás elmaradt. A laktanyában egy labdarúgó fegyelmi kihágást vétett, s emiatt egy szakasz — éppen Zolié — minden tagja bűnhődött. Az alapos lecke után sokan annak is örültek, hogy lefeküdhetnek pihenni, nemhogy kimenőt kérjenek — versenyre. Duplák Rövid ideig maradtunk kettesben, hamarosan megérkezett Sárkány István, a tornászválogatott vezetője. Gyors érdeklődés — az erőállapotról, egy régi sérülés gyógyulásáról — aztán itt is elhangzik a vezényszó: öltözz, melegíts — edzést tartunk: a találkozó helyszíne ugyanis a Sportcsarnok edzőterme. — Nagyon bízom Zoliban — veszi át a szót Sárkány István. — Remélem, hogy különösebb magyarázkodás nélkül is rájön arra, hogy jelenlegi lehetőségei mellett csak akkor tud a felszínen maradni, ha az edzéseket még az eddigieknél is komolyabban veszi. Remélem azt is, hogy nem jut újra borúlátó hangulatba, mint ahogy I az Európa-bajnokság után egyszer már tette. Lehet, hogy kicsit furcsának tűnik az ellentét: kedvetlenség a győzelem után? Bizony így történt. Kicsit megzavarta a siker Zolit, úgy érezte, hogy elég egyszer is maradandót teljesíteni. Meggyőzésre volt szükség, el kellett hitetni vele; még többre is képes. Sok fiatal bajnoknál tapasztaltam már hasonló megnyilvánulásokat: csak egy idő után „fogják fel” a sikerüket, aztán úgy gondolják, hogy már o csúcspontra érkeztek, nem érdemes tovább küszködni. Jó időbe tellett, míg megértettük vele, hogy nemcsak a lólengésben érhet el világszintet, hanem a többi szeren is. Az új elemek varázsa hamarosan hatása alá kerítette. Hallatlanul fogékonyan fogadta be a legnehezebb mozdulatokat is, nyújtón a „japános" egyből Stalder- forgást, korláton a Diami- dov-elemet, gyűrűn ... szóval itt álljunk meg egy pillanatra. Márciusig szól Zoli fogadalma, hogy megtanulja a keresztfüggést, amire igazán szépen nem képes, s ez pontlevonással jár. A talajon a csavart- szaltó után a duplát vettük célba, jó rugói vannak Zolinak, csak a bátorságán múlik, hogy mikor tudja bemutatni. Végére hagytam a lólengést. Még ezen a pompás bemutatón is lehet javítani, ha mással nem az elemek átrendezésével: az úgynevezett Magyar-vándor (Magyar Zoli csinálta először, így őt illette á névadás) körzést a gyakorlat elejéről a harmadik harmadba visszük át, a bírák ugyanis nem szeretik, ha a nagy szám, a poén már az elején lemegy ... Már nem tizenéves Zoli közben átöltözött, a szokásos külsőt mutatja, feszül rajta a fehér tor- náspantalló és a trikó. Melegít. — Ha Zoli hallaná, talán meg is haragudna érte, de nekem az a véleményem, hogy hiába múlt néhány hete húszéves, az én szememben, még tizenéves kamasznak számít. Hogy mire alapozom? Az EB után vett egy jó kocsit — ahogy ő mondta, — egy lestrapált ócskaságot — az én véleményem szerint. Olyan is előfordult már, hogy a Zastava csődöt mondott vidéken, és vonaton utaztak vissza. Nem néztem valami jószemmel, hogy a „bütykö- lés” jobban fárasztotta, mint az edzés. Lehet, hogy sokan már azért is megszólnak, amit eddig mondtam: minek ennyi féltés, aggódás? Hiszen már nem gyerekről van szó. Ez így igaz. Csak azt sem szabad elfelejteni, hogy a magyar tornának vannak nagyszerű utánpótlásai — Bánrétire, Polsterra, Donáthra gondolok —, de jelenleg egyetlen olyan kiválósággal sem rendelkezünk, mint amilyennek Zoli számít. Az ilyen értékekkel — remélem, ezt olvasva nem száll a fejébe a dicsőség — pedig gazdálkodni kell, vigyázni kell rájuk, mint egy törékeny virágra. Még ha tekintélyes bicep- szü és deltás tornászlegény is az a kis virág ... Az FTC kajakkenu szakosztálya felvételt hirdet 12 évesnél idősebb lányok és fink részére. Jelentkezni lehet Koltai László edzőnél XIII., Latorea ii tea 2. 42
