Fradi-híradó (1974. jubileumi szám)
UTÁNPÓTLÁS NEVELÉS — FELSŐFOKON A Fradi Híradó hasábjain már többször beszámoltunk a birkózószakosztály munkájáról. A szőnyeg erős emberei a zöld- fehér színek képviseletében az ország legjobbjai között foglalnak helyet. Az utánpótlással, a fiatalokkal való foglalkozás pedig példamutató. Nagy fölénnyel nyerték az egyesületek közötti pontversenyt, kétszer any- nyi pontot, érve el, mint a mögöttük levő. A felnőtteket tekintve pedig minimális különbséggel szorulnak a Bp. Honvéd mögé. Az országos bajnokokai nézve az eredmény így fest: Szabad- Kötött- logás fogás Felnőttek 5 — Ifjúságiak 3 2 Serdülők 5 4 Az úttörőbajnokságokkal, Budapest-bajnoksá- gokkal húsznál több kupát nyertek. Több Fradi birkózót hívtak meg a válogatott keretekbe. A felnőtteknél Gál Henrik, Bállá József (Mongóliában az ifjúsági Barátság-versenyen aranyérmet nyert), a junioroknál Kiss Péter, Fehér István, Dor- nai Sándor, Szűcs András látogatja a válogatottedzéseket. Amikor arról panaszkodnak, hogy a fiatalok körében csökken a birkózás iránti érdeklődés, az FTC- ben a szakosztály létszáma hat év alatt elérte a 140- et! Ez elsősorban annak köszönhető, hogy 1969 óta folyamatos toborzás folyik a kerület iskoláiban és állandó a kiválasztás az egyesület sportiskolájában. — Nálunk is nagy a lemorzsolódás — állítja Zsib- rita János vezető edző —, hiszen az elmúlt öt esztendő alatt közel négyezer gyerek fordult meg a szakosztályban és sportiskolában. Nem egyedülálló az ilyen jelenség. Nemrégen itt járt Félix Premilszkij szovjet edző, aki elmondta: ha nálunk 30Ü gyereket toboroznak, öt hónap múlva 20 birkózó marad belőlük, akik közül esetleg kettő eléri az első osztályú színvonalat. Mindez szemléltetően mutatja, hogy mennyit kell dolgozni a szakosztályon belül, amíg számottevő eredmények jelentkeznek. Mindehhez természetesen a feltételeket is meg kell teremteni. Szinte egyedülálló a csarnok, ahol a legjobb körülmények között négy fő- és három mellékállásban levő szakember foglalkozik a szabad- és kötöttfogású birkózókkal. Minden korcsoportra, fogásnemre jut külön edző. És amiben elsősorban kereshetjük az erejüket: semmit sem bíznak a véletlenre. Valamennyi edző foglalkozik az előkészítő csoporttal is, ahol a jövő birkózóinak „alkalmassági” próbája folyik. Számuk ma 30, de 1976-ra eléri az 50-et. A legjobbak külön képzésben részesülnek. — Minden versenyzőnek akad egy-két kedvenc fogása — állítja Zsibrita János. — Mondhatnám olyan „kenyérkereső” fogása, amit szívesen alkalmaz és amit a legnagyobb bajban vesz elő. Ezt igyekszünk csiszolni. Papírlapot vesz elő, mely- nekhek tetején ezt találjuk: „Fehér István, 19 éves, szabadfogás”. Alatta mint egy hatalmas karácsonyfa az öt „kenyérkereső” fogás, mindegyik körül karikák, a gyakorlásra szánt továbbfejlesztett fogásokkal. Csak példaként abból az újabb ötven fogásból, melynek elsajátítása Fehér Pistára vár: A főfogás: páros combfogás. Ebből kell begyakorolni többek között — a lecsavarást, lesodrást, ledöntést belső gánccsal, húzást páros csuklófogással és így tovább. A kiképzési tervet magukkal viszik a válogatott keretbe meghívottak. A sárgakorongos szőnyegeken egymást váltják a birkózók. Törzsök József. Tarr Gyula, Dudás Miklós, Vatai László, Kruj Iván, Paulicska Béla szakedzők és edzők fáradhatatlanul foglalkoznak tanítványaikkal. Zsibrita János büszkén tekinthet szét a csarnokban. Valóban öröm lehet ilyen környezetben dolgozni. De erről hallgassuk meg Kruj Ivánt, aki a válogatott kerettől tért vissza az FTC-be — Hét évig dolgoztam a válogatottnál — mondja. Itt az FTC-ben óriásiak a lehetőségek. Jobbak, mint a válogatottnál és nem túlzás, ha azt állítom, hogy nálunk nevelődik a magyar birkózó-utánpótlás színe- java. TOLDY FERENC Nagyüzem a birkózócsarnokban. Az előtérben Bauer Dezső és Pepo János gyúrja egymást 35
