Fradi-híradó (1974. jubileumi szám)
csoda, ho(?y még nem téptek le egyetlen-egyet sem. S ennek is van logikus magyarázata. A plakát színe is zöld-fehér, ami úgylátszik abszolút védelem még az éllenpártnál is. Előre megjövendölhetjük, hogy a Hel- vey-párt kocsijait sem fogják megdobálni a választás napján; azokat is meg fogja védeni a zöld-fehér szín. S ha győz Helvcy, elmondhatja, hogy nagyrészt annak köszöni a diadalát, hogy jól választotta meg a színeit. Faktum, hogy Budapest kilencedik kerületében fél győzelmet jelent az FTC színeiben küzdeni. Bámulatos érvényesülését jelenti ez a nagyszerűen vezetett klubnak és mélységes ösz- szcforrását a kerület polgárságával. Példa nélküli talán az egész világon, hogy egy sportklub Ilyen hatalmas faktorává váljon nemcsak a sportnak, hanem a társadalomnak is.” Slózi népszerűsége a tizes évék elején szinte elképesztő volt. 25. válogatottságára megfestették a portréját és az MLSZ-ben feltették a falra. Verseket írtak hozzá, s szinte köny- nyezve beszéltek róla. Vereteket készítettek amely őt ábrázolta. Gipszöntvény- ben 12 korona, bronzból 30 korona áron került forgalomba. A Sporthírlap pályázatot írt- ki „Mit adjunk Schlosser- nek?" címmel. A 25. válogatottságára készülő Slózi- nak az egyik levélíró ezt ajánlotta: „Adjunk egy arany football cipőt, mert ez a játékos, aki annyi goalt lőtt minden rendű és rangú ellenfele kapujába; annyi szép magyar győzelemnek volt megszerzője mint a mi Slózink, megérdemli, hogy megaranyozzuk a lábát.” Az „aranylábú gyerekekkel'’, illetve ekkor még csak eggyel, itt lehet először találkozni... Slózi 25. válogatottsága napján ez a kis vers jelent meg; „Schlosser — 1911. november 5.” címmel: Pár szürke szó, egy szürke mondat, Mit ajkunk boldogan tovább ad, A Franzstadtban ma ünnepelnek Ünnepelnek egy götbe lábat. Százezer ifjú súgja büszkén — Mind izmos, edzett, egy se sápadt — A Franzstadtban ma ünnepelnek. Ünnepelnek egy görbe lábat. Százezer ifjú eszményképe! Szemem örömtől könnybe lábad... Slózi, egy új korszakot ir be Históriánkba görbe lábad. A korszak nagy labdarúgó egyéniségének az MLSZ egy babérkoszorút csináltatott, rajta a felirattal: „Az MLSZ — Schlosser Imrének — a magyar labdarúgás büszkeségének.” „Az FTC football plakátjait a múlt héten ragasztották ki először s az utcákon nagy csoportokba verődve nézték az emberek a legsikerültebb sportplakátot. Az előtérben két dresszcs FTC játékos látható a fölmeszelt pályán, a háttérben pedig a pálya hatalmas tribünjei és betonlépcsői díszelegnek. A plakát Rumbold Gyulának, a reprezentatív hátvédnek a sikerült alkotása. A technikai rész munkája Kellner Gyulának, az egykori marathon! futónak az ügyességét dicséri. A plakát a Kellner és Mohrrüder kő- és könyvnyomdái műintézetben (V.. Csáky utca) készült." A lelátókon főleg fiatal szurkolóink többször ütemes tapssal kísérve buzdítják a játékosokat. Az ilyenfajta buzdítás! módot már az 1921. június 12-i bécsi FTC—Rapid mérkőzésen használták. Mal'aky Mihálynak, a csapat mindentudó vezetőjének is megragadta figyelmét az újdonság: „Nagyszerű dopping volt a fiúknak a magyar közönség ütemes Fradi tapsa.” Mit lehet ehhez hozzátenni, ezt a doppingot ma sem tiltják ... „Otthon már talán el is felejtették, hogy a Ferencváros valamikor dél-amerikai portyán volt, de itt bizony még most is élénken él az út emléke. Maradandó nyoma is van ennek. Egy futball-klüb, melynek színe zöld-fehér és neve — Ferencváros FC. A dél-amerikai Ferencváros FC összes játékosai és vezetői jó délamerikai bennszülöttek, és — éppen most nyelték meg a montevideoi „Rumor” című lap által kitűzött serleget és az ezzel járó bajnoki címet — pontveszteség nélkül.” (Sporthírlap 1934 I. 10). A mi pályánk adott otthont a felszabadulás utáni első válogatott mérkőzésnek. 1945 után az első rá- diöközvetítést viaszlemezről az osztrák—magyarról adták. „A közvetítést Tabi Lászlóra, a kitűnő sporthírlapíróra és humoristára bízták. Az érdekesnek ígérkező közvetítést az esti 19 óra 45 perces adásban sugározzák. Az augusztus 20-i osztrák—magyar visszavágó mérkőzést is közvetíti a rádió. A második napi mérkőzésen beszélő: Szepesi György.” (Népiport 1045 Vili. 1»). A régi történetek, apró hírek részei voltak az FTC múltjának. A múlt bár eltűnik, de emlékei napjainkban is fellelhetők. Hiszen hiába bontották le a régi lelátókat is, az egyik gerendát megőrizzük, s készülő múzeumunkban helyezzük el. NAGY BÉLA 31
