Fradi-híradó (1974. jubileumi szám)
GYUSZIBÓL GYULA BÁCSI LEIT Amikor Rákosi Gyula húszévi aktív játék után visszavonult a Ferencváros labdarúgó-csapatából, a klub vezetői megkérdezték tőle: számíthatnak-e továbbra is a segítségére, munkájára. Egy pillanatnyi gondolkozás nélkül mondta: — Ez természetes. A vezetők pedig arra kérték, vegye át a Ferencváros ifjúsági csapatának szakmai irányítását. — Az ifi Il-t? — kérdezte Gyula. — Nem — 'hangzott a válasz. Az „egyet". Ezt mór meggondolta. De aztán elvállalta. Egy évvel ezelőtt történt mindez. A fiatal edző vezetése alatt az elmúlt bajnoki évben a 3. helyen végzett az ifjúsági csapat. 1973-ban pedig az őszi idény befejezése után A TÁBLÁZAT ÉLÉN zárta az esztendőt. Egy év kellett ahhoz, hogy Rákosi Gyusziból Gyula báosi legyen. Gyula bácsi. Aki nem csupán éveinek számában áll közel az ifjúsághoz, de gondolkozásmódban sem távolodott a mai fiatal generációtól. Az ő edzői pályakezdése sem volt könnyebb, mint sok más elődjéé. Ö is ismerkedett a fiúkkal, azok is ismerkedtek oktatójukkal. Egy hétig tanulmányozta a helyzetet, s ha egy- egy fiú tizenöt-húsz perces késéssel lihegett be az edzésre, csak a szemöldökét emelte fel egy kicsit. De nem szólt semmit. Egy hét után aztán leültette a fiúkat a fal melletti padokra, s megkérdezte tőlük: ki szeret közülük nagyon futballozni. Mindenki nagyra nyitotta a szemét. „Hogyhogy ki szeret? Hát, mindenki” ... — volt az egyöntetű válasz. — Nos, aki nagyon szeret focizni, az mától kezdve úgy is csinálja a dolgát, hogy más következtetést ne lehessen levonni belőle. Ilyen nem akadt a gyerekek között. És így kezdte összekovácsolni a társaságot Rákosi Gyula. A munkában kemény volt, s következetes. Az év második napján elutazott csapatával Gyomára, s ott napi két edzéssel indult neki az új esztendőnek. — Aki egész évben talpon akar maradni a heti kemény összecsapásokon, annak most kell megdolgoznia érte. És becsülettel! A játékosokra szinte észrevétlenül ragadt át edzőjük lendülete, aktivitása, lelkesedése. Tavasszal aztán már sorozatban megismerte e pólya sok-sok örömét, s esetenként a szomorúságát is. De elkeseredett még a vereségek után sem volt. Csak egy esetben. Ha játékosai szívfájdalom nélkül tudtak veszíteni. A rendet, s a fegyelmet SZIGORÜAN MEGKÖVETELTE. Nemcsak a pólyán, az öltözőben, sőt a pályán kívül Is. Amikor külföldi, nemzetközi tornára utaztak, mindenkivel elcsomagoltatott egv sötét öltönyt, s nyakkendőt is. A szakmai munka mellett a fiatalok iskolai előmenetelét is szem előtt kellett tartania. Amikor eleinte be-belátogatott egy-egy iskolába, rájött, hogv nem csupa eminens gyerek kergeti a csapatában a labdát. Ahogy ő mondta, egy-egy bizonyítvány úgy festett, mint a totószelvény. Csak X nem volt benne. Elővette a szóbah forgó legényeket, s felhívta a figyelmüket arra, hogy mielőbb tegyék rendbe a dolgaikat az iskolában. — Legalábbis azok, akik szeretnek itt focizni. Mind szeretett. Abból a csapatból, amelyet Rákosi egy évvel ezelőtt átvett, ma már TÖBBEN A FELNŐTT KERETEKBEN szerepelnek, mint Huller, Takács, Nyilasi és Magyar. Legutóbb pedig Kelemen mutatkozott be az NB I-es csapatban — ráadásul góllal. A foglalkozások alatt a legjelentéktelenebb dolgokra is fölfigyel. Ha egy gyakorlatot felvázol, elvárja, hogy azt pontosan s maradéktalanul végrehajtsák a játékosok. Volt példa rá, hogy az egyik legeredményesebb csatárát leküldte a pályáról edzés közben. Azért, mert az illető amikor elveszítette elöl a labdát, nem ment hátra azonnal védekezni. Rákosi Gyula boldog, hogy a csapat most az első helyen zárta az évet. De nem az esetleges év végi érmekről beszélt vágyakozva, hanem arról: jó lenne minél több tehetséges játékost nevelni a Ferencvárosnak. * Ha egy sportember tudását, képességeit, s tehetségét évek hosszú során egyetlen egy csapatnak áldozza, ezt egy szóval fejezik ki. Klubhűség. VARKONYI SÁNDOR Rákosi Gyula tavalyi csapata, amelyből már többen előreléptek. Állá sor balról : Seres, Forintos, Rab, Szőke II., Onhausz, Macsek, Rákosi. Lent: Huller, Nyilasi, Kelemen, Újvári, Magyar. 27
