Fradi-híradó (1974. jubileumi szám)
A FERENCVÁROSI TORNA CLUB 75 ESZTENDEJE etvenöt év az ember és egy sport- egyesület életében egyaránt nagy idő. Különösen akkor igaz ez a megállapítás, ha olyan világformáló események váltják egymást — mint az elmúlt háromnegyed században. Amikor 1899-ben lelkes ferencvárosi sportemberek az FTC-t megalakították, aligha gondolhattak arra, hogy ez a három betű nemcsak az ország határain belül, hanem szerte a világon ismertté, nagyon sokszor elismertté válik. És mégis — így történt. Az egyesület megalakulását követően hamar bekapcsolódott az akkor még kezdeti lépéseit próbálgató sportéletbe; ott volt a magyar labdarúgás bölcsőjénél. Kezdettől fogva tehát tevőleges formálói vagyunk annak a sportágnak, amely szinte nemzeti sportunk lett. És azt sem lehetett akkor még gondolni, hogy a labdarúgás az a terület, ahol az egyesület érvényesüléséért a legnagyobb sportpolitikai harcokat kell vívni. Elhomályosuló fényképek, elsárgult újságcikkek, egy sor régi feljegyzés, az egyesület rajongóinak emlékezetében, elbeszélésében élő dicső történések őrzik a több évtizedes, büszkeséget ébresztő múltat. Sokan és szívesen idézik az egykori Soroksári úti pályát, az első bajnokcsapatot, akik között ott volt az együttes ma is élő nagy öregje, Borbás Gáspár dr. is. Még 1904-ből származó adatok bizonyítják, hogy a Ferencváros fővárosunk egyik legrégebbi része. A Frazstadt, a szegény emberek negyede volt, s az már csak természetes következmény, hogy az FTC a kisemberek, az egyszerű tisztviselők, munkások sporf- egyesülete lett. S az övéké is maradt az elnyomás kegyetlen éveiben is — kivéve azt az egyetlen rövid időszakot, amikor a hatalom egyszerűen besorozta csatlósai közé, a maga hasznára, a maga érdekei szolgálatába állítva. Ma is tudjuk, hogy az akkori felső sportvezetés által egyesületünkre rákénysze- rített ballépés, mérhetetlen erkölcsi kárt okozott. Holott a szélsőjobboldali eszmék mindig távol állottak az FTC tagságától. Jóleső érzéssel mondhatjuk el, hogy a vezetők emberi magatartása a vészterhes időkben sem ingott meg. Az FTC bátran kiállt az MTK — a Hungária — mellett, közbenjárt a megszűnését elrendelő határozat megváltoztatásáért. Űj élet kezdődött 1945 tavaszán, s noha voltak, akik egyesületünk megszüntetését szerették volna, végül is a tárgyilagos sportemberek másképpen határoztak. Lelkes, áldozatkész vezetők álltak az egyesület élére, segítették egyesületünk talpra állását. Közülük nagy kegyelettel emlékezünk Münnich Ferenc dr.-ra. Az akkori feladat rendkívül nehéz volt. Sok feltomyosuló akadállyal kellett megküzdeni. De a vezetők megbirkóztak a nehézségekkel, elsősorban azért, mert tudták: ismét magasra kell emelni az FTC zászlaját. Mi büszkék vagyunk a haladó szellemű hagyományainkra. Nem lehet meg- hatódás nélkül szólni ragyogó futballistáinkról, azokról, akik szinte a megalakulás óta oly sokl dicsőséget szereztek nemcsak a zöld-fehér, hanem a nemzeti színeknek is. Szinte lehetetlen felsorolni a válogatott játékosaink hosszú sorát — Albert Flóriántól Wiener IX. Jenőig. A dicső sikereket, emlékezetes diadalokat a krónikások idézik majd jubileumi évkönyvükben. De én sem mehetek el szó nélkül az oly emlékezetes 100 százalékos bajnokság mellett. Még most is él emlékezetünkben Uruguay válogatottjának legyőzése és min- denekíelett az eddigi 21 bajnoki cím! Persze, nemcsak labdarúgóink öregbítették az FTC hírnevét. Vízilabdacsapatunk már 1910-ben bajnokságot nyert, s szinte Európa minden klubcsapatát legyőzte. Fazekas Tibor, Wenk János, Keserű Alajos, Vértesy József nevét ma is tisztelettel emlegeti a vízilabdázók nagy tábora. De példaképül állíthatjuk a fiatalok elé úszóinkat, a sokszoros bajnok Tátos Nándort, Székely Andrást éppúgy, mint a későbbiek közül Csikány Józsefet, Csordás Györgyöt, Madarász Csillát, Egerváry Mártát, Killer- mann Klárát; ökölvívóinkat, az FTC első olimpiai bajnokát, Kocsis Antalt, továbbá Mándi Imrét, Szigeti Lajost; az atlétákat: Kóczán Mórt, Szabiár Pétert, Némethy Jenőt; a birkózó Badó Rajmundot, Tunyogi Józsefet; kerékpárosokat, jégkorongozókat, evezőseinket, nagyszerű kajak-kenu versenyzőinket. De ki tudná felsorolni valamennyiüket!? Dicsőségtáblánkból azonban senki sem marad ki azok közül, akiknek nevéhez maradandó sportbeli siker fűződött. Persze a múltba való visszapillantás csak akkor ér valamit, ha levonjuk a tanulságokat, ha tapasztalatot és erőt merítünk belőlük a jelen formálásához. S mi tagadás, van tanulni- valónk és van tennivalónk bőven. így van ez annak ellenére, hogy megítélésünk szerint a jelenlegi vezetés már sokat — persze még nem eleget — tett a fejlődés, az előrehaladás érdekében. Felépült a korszerű, jelen igényeinket kielégítő impozáns klubházunk. Elkészült a birkózócsarnok és utolsó felvonásához érkezett a pálya újjáépítése, amely hosszú évek után újra otthont ad majd labdarúgóinknak. Nem hallgathatjuk el: mindezekhez nagy segítséget jelentett, hogy a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium belépett a bázisszervek közé. Ennek első megnyilvánulásaként megalakult az FTC sport- létesítmények intézménye, így az elnökség és a szakembergárda teljesen a sportszakmai feladatok megoldására összpontosíthat. Sokrétű, szerteágazó tehát egyesületünk tevékenysége. A jövőben még színvonalasabb, hozzáértőbb munkával akarjuk segíteni egyesületünk, s az egész magyar sport fejlődését. Tudjuk, hogy ezt csak együttes, következetes munkával érhetjük el. Közös céljaink valóra váltásához a jubileumi esztendő alkalmából is jó erőt, egészséget, sok sikert, kimagasló eredményeket kívánok klubunk minden tagjának, támogatójának. DR. LÉNÁRT LAJOS, A FERENCVÁROSI TORNA CLUB ELNÖKE 1
