Fradi-híradó (1974. jubileumi szám)
ÚJ FIÚK A CSAPATBAN A gyerekképű csatár szélsebesen robogott egy hosszan elörelvelt labda után, amikor — ki tudja honnan — egy vékonydongájú ellenfél került az útjába. Utkiizés, nagy csattanás és mindketten a földre estek. Néhány perces ápolás után azonban már ismét kergették a labdát. A mérkőzés végén az öltözőbe menet megszólítja a gyerekképű a másikat: — No haragudj, hogy neked rohantam! — En voltam a hibás, mert eléd álltam — válaszolt a nyúlánk fedezet. — Semmi harag? — Semmi a világon. — Hát akkor kezet rá! — szólt megkönnyebbülten a kicsi. — Rendben van! Mindez 1971 nyarán történt, a Szolnoki Vegyiművek—Gáspár SE barátságos mérkőzésen. Két év múlva Ismét találkoztak. A gyerekképű (Magyar István) és nyurga társa (Elpel Ferenc). De nem Szolnokon, hanem a Ferencváros első csapatának az öltözőjében. Magyar Irtván A két tehetséges labdarúgó közül a fiatalabb. Alig múlt tizennyolc éves. A Szolnoki Vegyiművekben kezdte pályafutását, ahol hamarosan kitűnt játékostársai közül. Nyolcadikos korában már az ifjúsági csapatban játszott, s tizenöt évesen (ritka eset!) az NB III-as csapat tagja. A Püspökladány elleni mérkőzésen két remekbeszabott góllal bizonyítja, hogy a felnőttek- között is megállja a helyét, A megyei ifiválogatottak tornájának döntőjén Kertész János, az FTC akkori ifiedzője felteszi neki a kérdést: „szeretnél a Ferencvárosban játszani?” Magyar Pista habozás nélkül igennel felel. 1972 nyarán már a zöld-fehérek játékosa, szolgalmas és tanulékony. Rákosi Gyula veszi gondjaiba: so- kot foglalkozik vele és ennek köszönhető, hogy egyre jobban játszik. Szeptemberben meghívják az első csapathoz, és itt sem vallott szégyent. Első mérkőzésére nem kellett soká várni: Léva csapata ellen jó játékkal mutatkozott be. Az NB I-ben eddig hat mérkőzésen szerepelt, nyolcszoros ifjúsági válogatott. — Szinte hihetetlen, hogy én játszom a Ferencváros 11-es mezében. Kimondhatatlan öröm ilyen jó közösség tagjának lenni. Bizony, gyerekkoromban a Tiszaparti fövényen még álmodni sem mertem volna, hogy egyszer bemehetek a zöld-fe1 hérek öltözőjébe. És most itt vagyok ... — Vágyaim? Mindenekelőtt szeretnék állandó csapattaggá válni. Válogatottság? Hát ez még messze van. Magyar Pista előtt szép jövő áll. Ha... Ha az eddigiekhez hasonló szorgalommal dolgozik, ha a kezdeti sikerek nem teszik elbizakodottá. Eipel Ferenc Ugyancsak új játékos az első csapatban, de az Üllői úton már tizenhárom éves „múltja” van. Érdekesen indult pályafutása: az egyik to- borzón kedves szavak kíséretében eltanácsolták, mert túl kicsinek találták. Nem hagyta magát. Átment a másik öltözőbe, ott is „beöltözött” és újból szerencsét próbált. Agárdi Ferenc edző rájött a turpisságra, de azért felvette a serdülők közé. „Csöpi” — így ismerik barátai — bámulatos szorgalommal dolgozott. 0 volt az első, aki a pályára érkezett és az utolsók között távozott. Tizenhárom éves korában a Lehel téri grund ismert játékosa volt, s az itt tartott „különórázásainak” a serdülők mérkőzésein mutatott nagyszerű játékában mutatkozott az eredménye. 1964-ben megbetegedett és a súlyos májgyulladásból egy év után gyógyult fel. Apja orvostól orvoshoz vitte, mert nem tudott belenyugodni abba, hogy többé nem sportolhat. Nemsokára óvatosan elkezdhette az edzéseket. Tizenhét éves és játéka ismét a régi. Egyre jobban formába lendül, nyoma sincs az egy éves kényszerpihenőnek. Húsz éves koráig azonban várnia kell az első sikerre. Meghívják az első csapat keretéhez, de nem tart soká az öröme. A Vienna ellen még játéklehetőséget is kap, de behívják katonának. A Gáspár SE csapatában (ekkor találkozik Magyar Pistával) egészen más jellegű tevékenység folyik, mint amilyent a Fradiban megszokott. Ö azonban itt is hű marad önmagához: a könnyű edzések ellen- súlyozására egy saját készítésű ólommellényben végzi különedzéseit. Társai nagyokat nevetnek rajta, de vannak olyanok is, akik őszintén csodálják fanatizmusát. — Én már eleve határozott céllal kezdtem focizni. Kölyökkoromban hol Bozsik, hol pedig Hidegkúti „néven" játszottam. Szerettem volna hozzájuk hasonlóan játszani. Sajnos, a betegség és a katonaság i'isszavetett a fejlődésben, de terveim nagy részét így is sikerült meg- valósítani. Nem tartom magamat született tehetségnek, még kevésbé kész játékosnak. Huszonnégy éves fejjel azonban már tudom, mit kell tennem a további sikerek érdekében. Magyar István és Eipel Ferenc új fiúk a csapatban. A két évvel ezelőtti találkozásuk óta nagyot léptek előre. Dékány Ferenc dr. szerint igazi sportemberek. Megvannak bennük azok a képességek, amelyekkel állandósíthatják helyüket az első csapatban. Tőlük függ, minden ... LOVAS ALBERT 15
