Fradi-híradó (1974. jubileumi szám)
A KIS TAKI — Egy-két mondatban ezt nehéz lenne elmondani. Tény, hogy sok hibát látok, még kedvenc csapataim játékában is. El ne felejtsem, és elnézést a kitérésért: mivel a Fradi előtt a Vasasban játszottam, a piros-kék színekre is szeretettel emlékszem vissza. A Ferencváros, amely változatlanul a legjobb magyar csapatok egyike, a bajnoki mérkőzéseken sok kellemes másfélórát szerez szurkolóinak. Mégis az a véleményem, hogy a sok-sok rövid oldal adogatás helyett hosszú labdákkal kellene indítani a szélsőket. Szőke személyében szinte eszményi jobbszélsőnk van s nagyon ügyesnek tartom balszélen a fiatal Magyart. Az első szakmegállapítást követi a többi. — A kapuralövésekkel gyakran baj van. A csatároknak bátrabban kellene vállalkozniok távolabbi. 16—18 méteres lövésekre. Napjainkban a legtöbben be akarják vinni a labdát a kapuba, ez pedig a tömör védőfalak miatt alig-alig lehetséges. Némelynél bizonyára a hiányos lövőkészség az ok. Megint más dolog. Kevés a jól fejelő csatár. Én sem voltaim híres fejelő, de a mi támadósorunkban ketten ragyogóan fejeltek. Toldi és — amíg középcsatárt játszott — Tu- ray rengeteg gólt fejelt. Szó kerül aztán arról, hogy a labdarúgás alapja egy másik szép sportág. Az atlétika. — A labdakezelés az első — álllapítja meg —, de futni, felugrani, gyorsan fordulni is tudni kell. A labdakezelés csakis akkor ér valamit, ha azt gyors mozgás közben el tudja végezni a j játékos. Ehhez tartozik különben az erőnlét is, amely — sajnos — a mieinknek nem a legerősebb oldala. — Mire lenne hát szükség? — Megmondom: játékosegyéniségekre. Akik meg tudják határozni egy klubcsapat vagy akár a válogatott játékát. Irányítani tudnak. Szerény véleményem szerint nemigen rendelkezünk játékosegyéniségekkel. Márpedig akkor igazán jó egy csapat, ha minden részében találunk legalább egy kiemelkedő képességű játékost, aki ténylegesen is, szellemileg is irányítója az együttesnek, vagy legalább az adott csapatrésznek. A játékosfegyélemről... — Sokat hallok, olvasok mostanában a játékosok fegyelmezetlenségeiről. Ehhez csak annyit: a játékosnak kötelessége, hogy mindenben végrehajtsa edzője utasításait. Az edző nemcsak idősebb nála, hanem sokkal képzettebb is, nyilvánvalóan a legjobbat akarja. — Derűlátó vagy borúlátó labdarúgásunk jövőjét illetően? Széttárja a karját. — Nehéz erre egyértelműen válaszolni. Vannak jó edzőink, vannak tehetséges játékosaink. Bár a magyar foci a legutóbbi években erősen visszaesett, igenis ki lehet ragadni labdarúgásunk kátyúba akadt szekerét. Úriási akaraterőre van szükség, nagyon komoly edzésekre és mindenek felett tökéletesen sportszerű életmódra. A mi időnkben nem voltak egy meg két hétig tartó edzőtáborok, mégis a legjobb erőben álltunk ki még a rangadókra, meg a váloga-. tott mérkőzésekre is. Pedig vasárnap délután autóbuszon vagy villamoson mentünk ki a pályára. Hazulról. Kipihenve, kialudva, játékra éhesen. — Hányadik lesz a Ferencváros a bajnokságban? — öt-hat csapat közt alig van különbség, ahogy nézem a táblázatot és olvasom a szaksajtót. Az Újpesti Dózsa tűnik a legjobbnak, de ez még nem biztosíték a lila-fehérek számára. Nagyon bízom benne, hogy az FTC ott lesz a hajrában is a bajnoki címért küzdők között. Eltelt másfél óra, pontosan kétszer 45 perc. A különbség csak annyi volt egy mérkőzés, meg a beszélgetésünk között, hogy mi nem tartottunk szünetet. Most már azonban elbúcsúzunk, mert ifjabb Takács István számára hamarosan befejeződnek az óvodai órák. A nagypapa pedig időben ott. akár lenini. Ahogy 40—45 esztendővel ezelőtt is mindig pontosan odaért az ellenfői kapujához. SZŰCS LÁSZLÓ FÄBIÄN DEZSŐ Fábián Dezső halálával érzékeny veszteség érte a magyar vízilabda sportot. A szerény, nagy tudású sportember több éven át volt játékosa, majd edzője az FTC vi- zilabdacsapatának. Sok fiatal tehetség tűnt fel Fábián Dezső működése alatt. Irányítása mellett háromszor nyert bajnokságot az FTC! 14 75 éves korában Prágában hunyt el Szedla- csik Ferenc, a Ferencváros egykori csatára. A nagy techniká jú összekötő 1027 és 1932 között 152 alkalommal szerepelt a zöld-fehérek csapatában. A Táncos, Takács II, Turay, Szedla- cslk, Kohut összetételű támadó ötös 7:0-ra verte a Rapidot a KK döntőjében. Két alkalommal volt tagja a Ferencváros bajnokcsapatának a népszerű „Szedi”. SZEDLACSIK FERENC
