Fradi-híradó (1974)
1974. május
VASEMBER ► A Magyar Vízipóló Történetében az FTC aranycsapatát méltató sorok között ezt olvashatjuk Vértesy Józsefről: „... modern, kombinatív csatárstílust játszott, minden helyzetből imponáló biztonsággal dobott kapura, s akárhány mérkőzésen csakúgy ontotta a gólokat." Gyors, vérbeli gólratörö csatár volt, s 1923-ban már Komjádi Béla, a magyar vízilabda sport nagy vezéregyénisége, olimpiai sikereink megalapozója is szárnyai alá vette. 1923 és 1937 között hetvenhárom alkalommal kapott helyet a nemzeti válogatottban. Ez az időszak a sportág hazai történetének első nagy sikerkorszaka, s benne csaknem minden fegyvertény részese lehetett az FTC fiatal játékosa. Ott volt 1924- ben a párizsi olimpián, amikor a nevezetes „catalaunumi" vízi ütközet lezajlott, s háromszori hosszabbítás után magyar győzelemmel zárult (7:6) a háromszoros olimpiai bajnok angol válogatott elleni mérkőzésünk. Négyszeres Európa-bajnok játékos volt, három olimpián vett részt — 1924-ben, 28-ban és 32-ben. Ott volt tehát olimpiai hagyományaink alapkövének letételénél Los Angelesben, az első olimpiai győztes együttesben is. Számos technikai újítást vezetett be, s azóta sem született olyan magyar, és más nemzetiségű játékos sem, aki annyi gólt szerzett volna, mint ő. A legemlékezetesebb volt talán valamennyi közt a harmincas évek közepén Budapesten lejátszott Magyarország—Németország mérkőzésen így szerzett gólja ... 3:l-re győztünk, két gólt is lőtt. Az elsőt és a másodikat, ez utóbbit úgy, hogy háttal a kapunak kapásból, jobblábbal a bal felső sarokba bombázott. Még a mérkőzés után is hosszasan ünnepelték a remek teljesítményéért. A vízilabdázás nagy rajongója nehezen szakadt el a varázslatos játéktól. Talán akadnak, akik kételkednek, de tény, hogy még kerek ötven éves korában is — 1951-ben — aktívan játszott a Gyárépítők csapatában Szalay Ivánnal, Gyulai Pállal együtt. Vasemberünk világéletében a lehető legteljesebb szellemi és testi képzettségre törekedett. 1919-ben kezdte meg könyvtárosi hivatását a Szabó Ervin könyvtárban, s több, mint három évtizeden át az egyik, leghasználhatóbb munkaerőként ismerték. Közben, természetesen — élve a kínálkozó lehetőséggel — rendkívül széles körű műveltségre tett szert. S mint edző? Legalább olyan nagy volt, mint játékos ... Európa hírű úszócsapatot formált a BEAC-ban, az ő irányítása mellett érte el világsikereit 1928—37 között Csík Ferenc, a berlini olimpia 100-as gyorsúszó bajnoka, s másik kiválóságunk, Lengyel Árpád is többek között, ö volt, aki megújította és nemzetközi szintre emelte az ötvenes évek közepén a román vízilabda sportot, s aki akár, mint a magyar válogatott szakvezetője, akár mint valamelyik elsőosztályú klub edzője —, mindig a lehető legtöbbet kívánta adni magából, és viszont, a legtöbbet követelte meg, kivételeket nem ismerő szigorral a játékosaitól is. Lobbanékony, heves vérmérsékletű, indulatos emberként ismerték. Az ma is. Magas igényeket támaszt és nem tűr ellentmondást. — A vízilabdázás bűvölete ragad el — magyarázta. — Ennek a játéknak különleges légköre, magas feszültsége van. Aki nem érzi szüntelenül ezt a forró vibrálást, azzal persze nem tudok időnként szót érteni ... De ugyanakkor ez az, ami éltet, ami nem hagy megöregedni, ami őrzi a derűt, a lendületet és az energiát bennem ... Ez a legnagyobb kincs, amit a Ferencvárosnak köszönhetek, s amint látható, már soha nem is felejthetem ... GALLOV REZSŐ 23 Vértesy József Ml LETT VELÜK?
