Fradi-híradó (1974)
1974. október
KÉZILABDÁZÓK TERVEI Jubileumi esztendő. Az egyesület alapításának 75. évfordulója. Dicső múlt, szép emlékek idézése. Ez hatja át az egész évi programot, amelyet zöld-fehérben rendeznek. És a nagy, a mindenki által köszöntött jubileumon kívül egy kevésbé látványos, sőt talán metg sem ünnepelt évfordulóhoz is elérkezett a kézilabda-szakosztály. Elek Gyula utánaszámolt, s ha számításai nem csalnak, a kézilabdások is külön jubileumot ülhetnek, huszonöt évest, mert akikor alapították az FTC jogelődeinél a kézilabda-szakosztályt, amely gyarapította a nagy elődök hagyományát, mely törzsközönséget vonzot, s amely terveket kovácsol. Az emlékezés évtizedeket fog át, de a tetrvek szűkre szabottak, valósak és közeliek. A csendes jubileum onnan ered, hogy az FTC női kézilabdázóinak jogelődje a Kinizsi Dohánygyár volt, a férfiaké a VM KASÉ, hírnévre azonban már zöld-fehér színekben tettek szert. Huszonévesek Nők életkorát nem illik bolygatni, még ha történetesen sportolók is, hiszen nem éppen ez a legfontosabb egy-egy játékos megítélésénél. Am, ha az FTC női csapatáról beszélünk, erről a tényről egyszerűen nem lehet hallgatni. Mert most a csapat korátlaga 22,5 év! Mindez a nagy őrségváltás után nem elhanyagolható, s főleg a jövőt illetően reményekre jogosító. Szép az FTC-lányok sorozata. Illik megemlíteni, hogy 1966-tól 1971-ig négy bajnokságot nyertek, a közbeeső évekre! ezüst jutott, miként tavaly is ezüsttel zárták az évet. Az utolsó bajnoki cím, az 1971-es valamivel a többi fölé nőtt, kicsivel értékesebb, noha a krónikák ezt külön nem jegyzik. Akkor gyengült meg a csapat, váratlanul és úgy tűnt pótolhatatlanul. Akkor derült ki, hogy a kézilabdajáték sem csupán rutin, begyakorolt formulák, hanem szív és lelkesedés együttese. Pótolták a pótolhatatlant, ha nem is töltötték be az űrt, de elfedték. És megint megindulhattak felfelé, abban a biztos tudatban, hogy nincs olyan átszervezés, csapatépítési gond, amelyet át ne hidalna a szervezettség, a fegyelem, az egyesület és a csapat szereteti „Az élbolyban maradni!" Elek Gyula a női csapat edzője^ olyan tervet kovácsol, amely ösztönző és elérhető. — Valósan: nem szeretnénk rosz- szabbul szerepelni, mint a második hely. No persze nem „sértődnénk" meg egy bajnokságtól sem, de fiatal gárdánknak még érnie kell, az új játékosoknak tapasztalatot kell szerezni. Persze nemcsak újoncok, az ifiből felkerült játékosai, hanem sok, nagy versenyen kipróbált klasszisai is vannak az FTC-nek, közülük is külön kell szólni egyről. — Takácsné jubileuma valóban szót érdemel. Tíz éve megszakítás nélkül minden bajnoki mérkőzésen szerepelt! Nem hiszem, hogy van még egy ilyen játékos az NB I-ben! Egyedülálló teljesítmény, mint ahogy szorgalma és küzdőképessége\ is az — mondja róla az edzője. Van tehát kitől tanulni a fiataloknak! Az FTC három játékost ad a válogatottba, a fiatalok jó iskolába járhatnak... De nem kell ellesniük a tanulnivalókat, a tervszerű képzés lehetővé teszi, hogy az utánpótlás legjobbjai és a felnőtt keret tagjai hetenként egyszer közös edzésen vegyenek részt. Ezek a találkozók jó alkalmat nyújtanak a tanulásra és tanításra, valamint arra, hogy Elek edző számba vegye: kik azok a játékosok, akik a közvetlen utánpótlást jelenthetik. A terv: élen maradni, ehhez fokozzák az edzésszámot, az edzések intenzitását, nyaranta gond nélkül, télen teremgondokkal küzdve, de azért mindig a megoldás határán. A kézilabdás lányoknál ez a tréfás mondás járja „Ismerd meg Budapes- tet”-mozgalom keretén belül, bejárják a várost, s megfordulnak mindenütt, ahol — terem van .,. A bajnoknevelésnek nincs receptje, de ha lenne, akkor Elek Gyula biztosan tudná: 1965 decembere óta van a Fradinál, s azóta négy arany és négy ezüst sorakozik az általa edzett és vezetett csapat eredménylistáján. Fiúk — szerényen Ne bolygassuk a múltat! Volt egyszer egy bajnokcsapat, sikereket maga mögött tudó gárda, technikai bravúrokra képes játékosok együttese. Aztán jött a hét sovány esztendő... Pontosabban öt. Mélypont, hullámvölgy, amelyből ugyan van felkapaszkodás. Most kezdte meg a csapat. Nagyon szerényen, de legalább Ilyen alaposan. Több játékos visszavonult, ez természetszerűen csapatépítési és alakítási gondokat jelentett. Ezzel nézett szembe Horváth István edző. — A fiatalítás nem kis gond és nem kis kockázat. A visszavonultak helyét azonban be kell tölteni, s ki mással is tehettük volttá, mint fiatalokkal, saját nevelésű játékosokkal. Mi tagadás: az erősítés is elkelt volna. Most tehát új erőkkel és újult erővel látunk neki a szerény, de egyáltalán nem kis feladatunknak. Arról van szó, hogy szeretnénk most a kilencedik helyen megkapaszkodni, hogy ne legyenek kiesési gondjaink, mert a kiesés rémével küszködve roppant nehéz a jövő csapatát kovácsolni. Ügy is nevezhetnénk ezt a szerény tervet, hofey az idei a szilárdulás éve — A középmezőny végéhez csatlakozni, ez szerény terv, de legalább megvalósítható. Éppen ezért közönségünktől türelmet kérünk. Ne várjanak bravúrokat, megértéssel sokat ser githetnek — mondja Horváth István. Felzárkózás — jövőre Szörény a jelen, de mértéktartó a jövő tervezése is. Felzárkózni a középmezőnybe ez a következő lépés. Addig persze néhány kérdés megoldásra vár. — Min kell változtatni? — A csapat lövőerején. Ügy is mondhatnám a megfelelő átlövők keresése. Bízom, hogy meg is találjuk. — Mivel elégedettek? — A szakosztályvezetőség támogatásával, megértésével, amellyel célkitűzéseinket segítik. A türelemmel, amit megszavaztak nekünk, s amelyet tényleg az erőgyűjtésre fogunk felhasználni. És természetesen elégedettek lehetünk a lelkesedéssel, amely nélkül nem lehet az FTC-ben kézilabdázni... * Tervek... A tényékhez illőek. A lányoknál egy ragyogó sorozat újabb fejezetét írják, a fiúk megpróbálnak felkapaszkodni azon az úton, amely ha nem is hamar, de felfelé vihet Mindehhez türelem kell és buzdítás. A jó tervek kivitelezéséhez, jó körülmények kellenek. És még azt is hozzá kell számítani, hogy a labda gömbölyű... Persze, ez nemcsak mentséget jelenthet, hanem a terv „túlteljesítését” is. Lelkesedés nélkül nincs játék, derűlátás nélkül pedig — terv. 29
