Fradi-híradó (1974)
1974. október
Már javában tartott a felkészülés, amikor Dalnoki Jenő, az edző még mindig azon kesergett, hogy a Ferencváros 73/74. évi szereplését sokan nem úgy értékelik, ahogyan ezt a játékosok és a vezetés megérdemelné. — Cseng a telefonom, sorra kapom a leveleket, n felelősségre vonást: miért nem nyert bajnokságot a Fradi? Egyszerűen nem értem ... annál is inkább nem, mert véleményem szerint a csapat kitett magáért! Amikor az őszi idény derekán átvettem a szakmai irányítást, a hetedik helyen álltunk, s tele voltunk gonddal, bajjal, személyi problémákkal. De ezekből nagyszerűen kievickéltünk. A csapatot jelentősen átszerveztük, megfiatalítottuk, egy féltucat új fiatalt ismerhetett meg a közönség, remek sorozataink voltak, sokáig veszélyeztettük az Újpesti Dózsa elsőségét, tehát versenyben voltunk a bajnoki címért, végül ezüstérmesek lettünk, s megnyertük a Magyar Népköztársasági Kupát is! Ügy látszik sokan elfelejtik, hogy a Ferencvárosnak az utolsó hat évben — az ösz- szesített statisztika alapján — ez volt a legjobb szereplése! És voltak sikereink külföldön is, a legnagyobb Ausztráliában, ahol legyőztük a VB-csapatot is. — Nem gondolja: az elégedetlenséget vajon nem az szülte-e, hogy a verseny- idény közben számos olyan derűlátó nyilatkozat hangzott el, mely szerint a Fradi bajnokságot nyer. — Hát valóban magam is tettem hasonló értelmű nyilatkozatokat, de ma is állítom, hogy ezek megalapozottak voltak. A csapat egy időben nagyszerűen küzdött, egységes volt, bravúros győzelmeket aratott idegenben is, például Székesfehérvárott, a Megyeri úton, Zalaegerszegen, sokáig együtt haladtunk a Dózsával. És fiataljainknak különben is kellett a buzdítás, az önbizalom hiszen néhányon kishitűek voltak. Igenis volt esélyünk az elsőségre!... Sajnos, mégsem sikerült, s nem elsősorban azért, mert a Népstadionban nem tudtuk legyőzni a Dózsát, hanem azért, mert pályaválasztóként kikaptunk a Rábától! Igaz, nagy csalódást okoztunk az Üllői úti pályaava- tón is, amikor kikaptunk a Vasastól!... A Ferencváros elnöksége persze valósan értékeli a csapat szereplését, nem ért egyet a lekicsinylő véleményekkel. Ez a tépy kedvet adhat a szakvezetésnek, a jövő formálásához. És az erőre, a lelkes, odaadó, tervszerű munkára most nagy szükség van, hiszen a Ferencváros új csapatot épít! Három válogatott játékos — Páncsics, Kű és Szőke — nélkül fiatalokkal telitűzdelt kerettel vágtak neki a felkészülésnek. Tatán az edzők nem győzték kérdezgetni Dalnokit: — Te Jenő, ki ez a srác? ... Hát az? ... Igen, Rab Tibi, Onhausz, Takács, Kelemen, Vickó, Ebedli, Szabó, Nyilasi és a kis Pogány arca manapság még kevésbé ismert. Az Üllői út környékén persze más a helyzet. A szurkolók is tudják, hogy ezek 18—21 éves gyerekek, több mint tehetségesek! De!... A tehetség egymagában véve még kevés. Türelemre, időre van szükség, míg a környezetükbe megfelelően beilleszkednek míg megszokják a kemény, számukra teljesen szokatlan, nagy intenzitású edzésmunkát, míg rutinra tesznek szert, míg beépülnek a csapatba. Éppen ezért számolni kell azzal is: a csapat nem tudja elérni azt a célkitűzését, hogy az első három között végezzen! Jó erre gondolni, mert akik a csapatépítés, átszervezés nehézségeivel nincsenek tisztában, s rózsaszínű szemüvegen keresztül nézik a világot, nagyot csalódhatnak! Érdemes néhány véleményre odafigyelni. Dalnoki Jenő: — Mi nagyon bízunk a jövőben. Meggyőződésem, hogy a Ferencvárosnak lesz majd olyan csapata, amely- lyel joggal büszkélkedhet. Mi nem akarunk időt fecsérelni, ezért nyúlunk bátor kézzel újabb fiatalokhoz, mégpedig jobbára saját ne- velésűekhez. De számítanunk kell a buktatókra, átmeneti nehézségekre. Le14 A HQ JOVO ÚTJÁT JÁRJÁK!
