Fradi-híradó (1974)
1974. május
Megérkezés Dél-Amerikába a Giulio Cesaren A Ferencváros karácsonyi portyája Máltában. A képen a zöld-fehér játékosok, veietők, valamint a máltai vendéglátók láthatók egyetlen veresége — az English Wanderers elleni 1:4 — sem csökkenti az óriási sikert. Közel 20 ezren várták a játékosokat. Pataky Mihály, a csapat akkori újonca — ma 80 éves — így emlékezik vissza a nem mindennapi fogadtatásra: „Zászlókkal és virágokkal éljenezték az FTC-t a lelkes szurkolók. Az óriási tömegben szétszóródtunk és hosszú idfi telt el, amíg a ránk várakozó konriisokba felszállhattunk. Csak lassan tudtunk haladni végig a Rákóczi úton, s bizony a nagy tömeg megbénította a forgalmat. Amíg az Üllői útra kiértünk, több óra telt el. Az FTC-pályán az MLSZ vezetői vártak, s óriási babérkoszorúval köszöntöttek bennünket. A színházak díszelőadást rendeztek tiszteletünkre. Ez a nagyszerű fogadtatás, ez az ünneplés életem legszebb emléke maradt.” Örökrangadó — külföldön Az első világháború, a kedvezőtlen nemzetközi viszonyok miatt sokáig szüneteltek a portyalehetőségek. 1919 júniusában nagy nehézségek közepette utazott az FTC Bécsbe. A Rapid tornát rendezett, amire az FTC-n kívül még a fénykorában levő MTK-t is meghívták. A torna kiírása szerint a két magyar csapatnak egymás ellen is kellett játszani. Az első „örökrangadó” külföldi pályán l:0-ás kék-fehér sikerrel zárult. A folytatás is egészen lehangoló volt. (Rapid 0:5, Rudolfshügel 1:6). Ezúttal csak egy páran várták a hazaérkező csapatot, azok is inkább a vezetők voltak s a vereségeken kívül — a deficit után érdeklődtek. 1920-tól beindult a túragépezet. Szinte egymást érik a vendégszereplések. Sok esetben gyenge ellenfelekkel, szinte bemutató jelleggel folytak le a találkozók. Sportértékük nem mindig indokolta ezeket a kiruccanásokat. A nehéz gazdasági helyzetben levő országban azonban az FTC-nek is pénz után kellett néznie. 1923 március. A Real Madrid és a Madrid válogatott elleni sikeres szereplés után a spanyolok mindenáron el akarták „kapni” a Fradit. A túra utolsó mérkőzésére a Santander Racing elleni találkozóra jól „felkészítették" a játékvezetőt. A mérkőzés folyamán öt (!) tizenegyest adott a Fradi ellen! A nevetséges indokok alapján megítélt büntetőkből Amsei kettőt kivédett, hármat a spanyolok fölé, illetve mellé rúgtak. Ez az ötven év előtti eset alighanem egyedülálló a labdarúgás történetében. 1923 december. Magyar csapatok közül elsőnek hívják meg keletre az FTC-t. A Galataszeráj ellen már akkor sem sikerült győzni, viszont a török válogatott addigi legsúlyosabb hazai vereségét (FTC—Törökország 3:0) a zöld-fehérektől szenvedte el. Az FTC sikerei révén olyanok is felfigyeltek a labdarúgásra, akik addig közömbösen szemlélték a gyermekcipőben járó magyar sportot. Az FTC ezáltal híveket szerzett a magyar sportnak s óriási elismerést a zöldfehér színeknek. „Ami ma az FTC-nek sikerült, sikerülhet holnap másnak, s csak egyet nem lehet tőle sohasem elvitatni. Az úttörő dicsőségét!” Az első túrázó magyar csapat két évig „pihent a babérokon”. A fradisták 1913 karácsonyán a jóval gyengébb francia és spanyol csapatokhoz látogattak el. Biztos zöld-fehér győzelmek születtek. Még gólokat is alig kaptak ... Győzelem a világbajnok ellen 1928 december, öt évvel később ismét egy „fehér folt” a túra színhelye. Egyiptomban sorozatban születtek a jó eredmények, az óriási lelkesedéssel játszó hazaiak ellen. Az Egyiptom válogatottja elleni 4:l-es győzelem, szép visszavágás volt a magyar válogatott olimpiai 0:3-as vereségéért. 5
