Fradi-híradó (1974)
1974. október
A BAJNOKOK BAJNOKAI Nehéz lehetett nekik elmet kitalálni. Többször nyertek rangos hazai és nemzetközi versenyen bajnokságot. BAJNOKOK voltak. Kell ennél nagyobb cím? Van ennél nagyobb dm a sportban? Bizonyára sokat kellett töprengeni, amíg találtak egy olyan jelzőt, amellyel a társaik fölé emelték őket, a bajnok bajnokait. Akik még azoknál is különbek, akiknek a nyakába akasztották az aranyérmet. Mert náluk ezt sorozatban tették. A Ferencváros jubileumi közgyűlésén néhány sportolót kiemelkedő sportbeli tevékenységükért a klub ÖRÖKÖS BAJNOKA címmel tüntettek ki. Kettőt emelünk ki közülük. Molnár Istvánt és Rudas Ferencet. Az előbbi 1929-től egészen pályafutása befejezéséig volt a Ferencváros vízilabda-csapatának játékosa. A zöld-fehérek csapatában kétszer nyert országos bajnokságot. 1936-ban Berlinben tagja volt az olimpiai bajnokságot nyert válogatottnak. Alig telt el két év, s már megvolt az Európa-bajnoki aranyérem is. 1938-ban Londonban született meg az újabb diadal. Rudas Ferenc 1935-ben igazolt a Ferencvároshoz. A kitűnő jobbhátvéd klubsze- retete közismert volt. Szinte párját ritkító a teljesítménye: tizenkilenc éven keresztül játszott a villámgyors hátvéd csapatában. 1950-ben egy szomorú lábtörés egy nagyszerű játé- koskarrier végét jelentette. A Ferencvárossal többször nyert bajnokságot, huszonhárom alkalommal kapott helyet a válogatottban A két sportember életútja: sporttörténelem. Molnár István ott volt 1933-ban a Nemzeti Sportuszoda nyitó- mérkőzésén, amelyet á magyar utánpótlás válogatott játszott. Molnár volt az úgynevezett úszóhátvéd. Olyan egyéniség mellett játszott, mint Brandy Jenő, Laky Károly. És Molnár az egyik aktív résztvevője volt a Népstadion átadásának is. Az emlékezetes Szpartak Moszkva—Bp. Honvéd ta- lálkozón ő mutatta be a hangosbemondón a csapatokat, ő köszöntötte a százezer boldog nézőt az ő hangját hallotta, ünnepelte az összes szurkoló, amikor a mikrofonon keresztül közölte: vezet a magyar csapat. Ma már nincs szükség az eredmény tolmácsolására. A megnyitó óta huszonegy év telt el, eredményjelző táblák jelzik a mérkőzések állását. Sok minden megváltozott az ország legnagyobb sportpályáján. Sok minden kicserélődött. Üjak a padok, a kapuk, új a villanyvilágítás, s még sorolhatnék. Szinte már csak a bemondó a „régi”. Akárcsak akkor, az első napon, még ma is Molnár István tájékoztatja a közönséget. A Népstadion avatása (1953) óta Molnár Istvánnak számtalan élményben volt része. Tisztában van minden kulisszatitokkal, ismeri a sportolók, a játékosok „másik arcát” is. A sok feledhetetlen epizód közül nehéz volt egyet kiemelni. „Bukovi Márton és Sós Károly, az MTK és az FTC, a két nagy vetélytárs akkori edzője csapatuk minden egyes találkozója előtt hatalmas taktikai csatát vívott. Nekem kötelességem volt megtudni a csapatok Molnár István összeállítását, hiszen közölnöm kellett a szurkolókkal. Az egyik összecsapás előtt mindkét mester az utolsó pillanatig titkolódzott. Sós egyszerűen azt mondta: Pista, rád bízom, hogy mit mondasz be a nézőknek, én a pályára lépésig nem hozok nyilvánosságra semmit. Sós edző nem tudta, hogy egyik játékosa, Rákosi jó barátom, s ő már a folyosón mindent elmondott nekem. Amikor felolvastam az ösz- szeállítást, ő éppen kijött megnézni a pálya talaját. Hallotta a névsort. Minden egyezett. Azt hitte, menten elájul, leesett az álla. Életemben nem kaptam olyan nagy elismerést, mint akkor. Közel állt, hogy felkínálja nekem a kispadot. Csodálatos emlék." Csodálatos. Hányszor elhangzott ez a szó az élmények felelevenítésekor Rudas Ferenc ajkáról is. „összenőttem a Ferencvárossal, sehol az életben nem találtam olyan barátokat, mint játékospályafutásom alatt a Fradiban. A sport, a klub, a játék biztosította számomra a jókedvet, ha úgy tetszik az élet nagy és apró örömeit. Ha újra kezdhetném ...” Örökös bajnokok Örökké játszani szeretnének, ez a legnagyobb titka páratlan eredményességüknek. Szerették amit csináltak. Szívből, önzetlenül szerették. Nem tudtak, nem tudnak elszakadni tőle. Molnár István előbb a Tipográfia, majd az MTK, aztán az Elektromos vízilabda csapatának lett az edzője, Rudas Ferenc ma is az öregfiúk csapatában kergeti a labdát. Képtelenek abbahagyni! 5 Rudas Ferenc
