Fradi-híradó (1974)
1974. december
Jégkorongozóink az íj idényben — A mester együtt edz a tanítványaival? — kérdem a melegítőbe öltözött dr. Jakabházy Lászlót. — Hát ha nem is végzek annyit az adagokból mint a tanítványaim, azért igyekszem „versenyben lenni” velük — válaszolta. — így például nemcsak a jégen állok be közéjük, hanem még a fu tógyakorlatok alól sem vonom ki magam, bár nekik meg sem kottyan a 3600 méter, én háromezer után már abbahagyom. Tehát annyit megtudtam, hogy 3600 métert futnak a Fradi hokis- tái, de mikor, hol és hogyan, ez már később derült ki. — Mindenekelőtt azzal kezdeném, hogy még soha nem készültünk fel olyan alaposan és annyi új módszerre], mint az idén. Tavasszal is csak egyhetes pihenőt kaptak a játékosok, aztán áprilistól július közepéig bezárólag olyan kemény edzéseket végeztek, hogy néha még magam is csodáltam Őket. Kedvelt helyünk volt a Szabadság-hegy, ahol nyolctíz kilométert futkároztak; a súlyzókkal is megbarátkoztak; s az úszóedzések mellett beiktattuk a vízilabdát és a műugrást is... No nem kell arra gondolni, hogy művagy torony ugró bajnok lesz játékosainkból, hanem az utóbb említett két sportág nagyon alkalmas a bátorság, a merészség növelésére. Edzésnaplóm szerint 738 kilométer futás és 450 ezer kiló súly felemelése — az alapozó időszakban — az egyénenkénti összeredményük. Rengeteget jelent az is, hogy ebben az évben egész nyáron rendelkezésre állt a Jégszínház, amely „igazi otthona” lett a csapatnak. Tévedés lenne azonban arra gondolni, hogy csak futással, csak súlyemeléssel, csak úszással, csak korcsolyázással töltötték a többségben fiatal játékosok a nyári hónapokat. Három hét megérdemelt szabadságot is kaptak, de aztán frissen, újult erővel, „korongra éhesen” ugyanennyit töltsenek Kassán, ahol rendkívül kedvező körülmények között edzettek és világhírű szakember is pártfogásába vette a társaságot. — Én annakidején a pozsonyi Testnevelési Főiskolán végeztem el a jégkorong edzői szakot, s itt volt tanárom dr. Ladislav Horsky, aki pár éve világbajnokságot nyert a csehszlovák válogatottal, s most a kitűnő kassai csapat edzője —- folytatta a 35 éves Jakabházy László. — ő ezúttal is — akárcsak mint tanárom — nagyon sokat segített és saját, kitűnően bevált módszerei alapján végeztük az edzéseket. így például rengeteget jelentett, hogy két kapusunk, Kovács és Balogh együtt gyakorolhatott kassai kollégáikkal, s milyen eredménnyel, azt már a mérkőzéseink is mutatták. Horsky mester például felhívta a figyelmet, hogy célszerűbb lenne megváltoztatni a csapat szerkezetét, mert nemcsak sok gólt ütöttünk az elmúlt években, hanem sokat is kaptunk. így a legutóbbi szezonban 8,5 volt az adott és 5,4 a kapott góljaink átlaga, ami a védőmunkánk hiányosságait mutatta. „Nem baj, ha kevesebb gólt értek el, de feltétlenül kevesebbet kapjatok” — mondta. Ennek érdekében egész védekezésünket átszerveztük, a csatároknak is többet kell magukra vállalniuk, amihez viszont elengedhetetlen a korábbinál jobb erőnlét és a nagyobb gyorsaság megszerzése. — És mit sikerült ebből megvalósítani? — Rövid idő alatt nem lehet 180 fokos fordulatot elérni, de több lényeges változás történt. így a sorok összetételében is, mert például a Póth—Bikár—Deák triót szétválasztottuk, s az új összetételűek jól beváltak. Póth mellett Gogolák és Muhr játszik, ők most a legeredményesebbek, mérkőzésenként áltaBikir dr. csapatkapitány átveszi a Magyar Népköztársasági Kupát Kertész Istvántól, a Magyar Jégsport Szövetség főtitkárától Iában öt-öt. gólt hoznak össze. Bikár mellé fiatalok kerültek, Fekete, Földi és Farkas jön számításba és bár Deák nem tartozik az „újoncok” közé, az egyik leglelkesebb játékosa csapatunknak, döntő gólokat üt! Gyarapodott a játékosállomány: Balogh Tibor kapus és Földvári István a Volánból, Fekete István a KSI-ből igazolt az Üllői útra, s a huszonhárom keretben „meghívottként” szerepel az ifjúsági Kléner Gyula és Schilling Péter, akik a jövő reménységei közé tartoznak, összesen 120 játékos tagja a szakosztálynak, Jakabházy László az egész együttes szakmai irányítója, s természetesen az NB I- es csapat edzője; az ifjúságiakkal Kassai György; a serdülőkkel Raffa György; a gyerekekkel Szende János foglalkozik. — Nem panaszkodhatunk, hogy nincs biztosítva az utánpótlásunk, a hazai erőviszonyokat figyelembe véve kitűnő gárdával rendelkezünk. Az első csapatból tizennégyen a válogatott keret tagjai, tehát gyakorlatilag az FTC-re épül a világ- bajnokságon szereplő csapat. Ez nagyobb igénybevételt is jelent a játékosoknak, de szinte megerőltetés nélkül bírják és még pótedzéseket is műsorba iktattam... _ 777 — A közismerten mostoha hazai jégviszonyok miatt hetenként kétszer még a téli hónapokban is tartunk fizikai edzéseket, hogy növeljük az erőnlétet, az állóképességet. A mérkőzéseken minden mezőny- játékos általában húszszor egy percet játszik, s ekkor teljes erejével kell küzdenie, megállás nélkül korcsolyáznia» Ezt pedig csak kifogástalan erőnléttel lehet elérni és ha figyelembe vesszük, hogy idén feltétlenül szeretnénk előbbrelépni, akkor különösen érthető ez az igény. Előbbrelépés Az FTC korongozói már túl vannak a Magyar Népköztársasági Kupában kivívott győzelem megünneplésén; sikerrel vették az első fordulót a bajnokcsapatok Európa Kupa-tornáján; győzelmekkel rajtoltak a hatfordulós bajnokságban, ami elégedettséggel töltheti el az edzőt. — Nem tagadom, örülök a szép eredményeknek, s ezen túl a játékban mutatkozó fejlődésnek, s ez nemcsak klubunk, hanem az egyetemes magyar jégkorongsport szempontjából is fontos és jelentős. Szeretnénk ugyanis a világbajnokság C-csoportjából feljebb jutni, s ehhez fontos, hogy az FTC játékosai gyarapodó tudással, felkészültséggel szerepeljenek. Ami a bajnoki célokat illeti: a lehető legkisebb pontveszteséggel szeretnénk végezni a bajnokságban. A vágyálom pedig a saját jégpálya. .. KOZÁK MIHÁLY 29
