Fradi-híradó (1974)

1974. december

Jég­korongozóink az íj idényben — A mester együtt edz a tanít­ványaival? — kérdem a melegítőbe öltözött dr. Jakabházy Lászlót. — Hát ha nem is végzek annyit az adagokból mint a tanítványaim, azért igyekszem „versenyben lenni” velük — válaszolta. — így például nemcsak a jégen állok be közéjük, hanem még a fu tógyakorlatok alól sem vonom ki magam, bár nekik meg sem kottyan a 3600 méter, én háromezer után már abbahagyom. Tehát annyit megtudtam, hogy 3600 métert futnak a Fradi hokis- tái, de mikor, hol és hogyan, ez már később derült ki. — Mindenekelőtt azzal kezdeném, hogy még soha nem készültünk fel olyan alaposan és annyi új módszerre], mint az idén. Tavasszal is csak egy­hetes pihenőt kaptak a játékosok, aztán áprilistól július közepéig be­zárólag olyan kemény edzéseket vé­geztek, hogy néha még magam is csodáltam Őket. Kedvelt helyünk volt a Szabadság-hegy, ahol nyolc­tíz kilométert futkároztak; a súly­zókkal is megbarátkoztak; s az úszóedzések mellett beiktattuk a vízilabdát és a műugrást is... No nem kell arra gondolni, hogy mű­vagy torony ugró bajnok lesz játé­kosainkból, hanem az utóbb emlí­tett két sportág nagyon alkalmas a bátorság, a merészség növelésére. Edzésnaplóm szerint 738 kilométer futás és 450 ezer kiló súly feleme­lése — az alapozó időszakban — az egyénenkénti összeredményük. Rengeteget jelent az is, hogy ebben az évben egész nyáron rendelkezésre állt a Jégszínház, amely „igazi ott­hona” lett a csapatnak. Tévedés lenne azonban arra gon­dolni, hogy csak futással, csak súly­emeléssel, csak úszással, csak kor­csolyázással töltötték a többségben fiatal játékosok a nyári hónapokat. Három hét megérdemelt szabadsá­got is kaptak, de aztán frissen, újult erővel, „korongra éhesen” ugyanennyit töltsenek Kassán, ahol rendkívül kedvező körülmények kö­zött edzettek és világhírű szakem­ber is pártfogásába vette a társasá­got. — Én annakidején a pozsonyi Testnevelési Főiskolán végeztem el a jégkorong edzői szakot, s itt volt tanárom dr. Ladislav Horsky, aki pár éve világbajnokságot nyert a csehszlovák válogatottal, s most a kitűnő kassai csapat edzője —- folytatta a 35 éves Jakabházy László. — ő ezúttal is — akárcsak mint tanárom — nagyon sokat se­gített és saját, kitűnően bevált mód­szerei alapján végeztük az edzése­ket. így például rengeteget jelentett, hogy két kapusunk, Kovács és Balogh együtt gyakorolhatott kassai kollégáikkal, s milyen eredménnyel, azt már a mérkőzéseink is mutat­ták. Horsky mester például felhívta a figyelmet, hogy célszerűbb lenne megváltoztatni a csapat szerkeze­tét, mert nemcsak sok gólt ütöttünk az elmúlt években, hanem sokat is kaptunk. így a legutóbbi szezonban 8,5 volt az adott és 5,4 a kapott góljaink átlaga, ami a védőmun­kánk hiányosságait mutatta. „Nem baj, ha kevesebb gólt értek el, de feltétlenül kevesebbet kapjatok” — mondta. Ennek érdekében egész védekezésünket átszerveztük, a csatároknak is többet kell ma­gukra vállalniuk, amihez viszont elengedhetetlen a korábbinál jobb erőnlét és a nagyobb gyorsaság meg­szerzése. — És mit sikerült ebből megva­lósítani? — Rövid idő alatt nem lehet 180 fokos fordulatot elérni, de több lényeges változás történt. így a sorok összetételében is, mert például a Póth—Bikár—Deák triót szétvá­lasztottuk, s az új összetételűek jól beváltak. Póth mellett Gogolák és Muhr játszik, ők most a legered­ményesebbek, mérkőzésenként álta­Bikir dr. csapatkapitány átveszi a Ma­gyar Népköztársasági Kupát Kertész Istvántól, a Magyar Jégsport Szövetség főtitkárától Iában öt-öt. gólt hoznak össze. Bikár mellé fiatalok kerültek, Fekete, Földi és Farkas jön számításba és bár Deák nem tartozik az „újoncok” közé, az egyik leglelkesebb játékosa csapatunknak, döntő gólokat üt! Gyarapodott a játékosállomány: Balogh Tibor kapus és Földvári István a Volánból, Fekete István a KSI-ből igazolt az Üllői útra, s a huszonhárom keretben „meghívott­ként” szerepel az ifjúsági Kléner Gyula és Schilling Péter, akik a jövő reménységei közé tartoznak, összesen 120 játékos tagja a szakosztálynak, Jakabházy László az egész együttes szakmai irányítója, s természetesen az NB I- es csapat edzője; az ifjúságiakkal Kassai György; a serdülőkkel Raffa György; a gyerekekkel Szende János foglalkozik. — Nem panaszkodhatunk, hogy nincs biztosítva az utánpótlásunk, a hazai erőviszonyokat figyelembe véve kitűnő gárdával rendelkezünk. Az első csapatból tizennégyen a válogatott keret tagjai, tehát gya­korlatilag az FTC-re épül a világ- bajnokságon szereplő csapat. Ez nagyobb igénybevételt is jelent a játékosoknak, de szinte megerőltetés nélkül bírják és még pótedzéseket is műsorba iktattam... _ 777 — A közismerten mostoha hazai jégviszonyok miatt hetenként két­szer még a téli hónapokban is tar­tunk fizikai edzéseket, hogy növel­jük az erőnlétet, az állóképességet. A mérkőzéseken minden mezőny- játékos általában húszszor egy percet játszik, s ekkor teljes erejével kell küzdenie, megállás nélkül korcso­lyáznia» Ezt pedig csak kifogástalan erőnléttel lehet elérni és ha figye­lembe vesszük, hogy idén feltétle­nül szeretnénk előbbrelépni, akkor különösen érthető ez az igény. Előbbrelépés Az FTC korongozói már túl van­nak a Magyar Népköztársasági Ku­pában kivívott győzelem megün­neplésén; sikerrel vették az első fordulót a bajnokcsapatok Európa Kupa-tornáján; győzelmekkel raj­toltak a hatfordulós bajnokságban, ami elégedettséggel töltheti el az edzőt. — Nem tagadom, örülök a szép eredményeknek, s ezen túl a játék­ban mutatkozó fejlődésnek, s ez nemcsak klubunk, hanem az egye­temes magyar jégkorongsport szem­pontjából is fontos és jelentős. Sze­retnénk ugyanis a világbajnokság C-csoportjából feljebb jutni, s ehhez fontos, hogy az FTC játékosai gya­rapodó tudással, felkészültséggel sze­repeljenek. Ami a bajnoki célokat illeti: a le­hető legkisebb pontveszteséggel sze­retnénk végezni a bajnokságban. A vágyálom pedig a saját jég­pálya. .. KOZÁK MIHÁLY 29

Next

/
Thumbnails
Contents