Fradi-híradó (1974)
1974. december
Ml LETT VELÜK? A LABDARÚGÓ ÉS A GYALOGLÓBAJNOK Személyazonossági igazolványában a Papp Lajos László név szerepel. A sportbarátok, volt játékostársak azonban csak Lacinak szólítják, Lajosnak még véletlenül sem. Egyszer egy beadványon véletlenül Papp Lajosként szerepelt. Zsákutcába jutott a kérelme... így beszéli el: — Sosem voltak edzői ambícióim, visszavonulásom után mégis ideiglenes engedélyért folyamodtam. Az Er- zsébetfalvai Harisnyagyár csapatát kellett volna edze- nem. Az akkori edzőbizottság elutasított, mondván: Papp Lajos nevű focista nem szerepelt a Ferencvárosban. Ha Papp Lajos nem is, PAPP lAsZLÓ viszont annál inkább. Az Erzsébetfalvai TC-ben már tizenhat éves korában a felnőttek között kergette a labdát. 1926-ban — húszéves volt ekkor — Brüsszelben a magyar válogatott tartalékjaként ült a kispa- don. Ugyenebben az évben pályára is léphetett a címeres mezben. Az osztrákoktól 3:0 arányú vereséget szenvedtük az MTK- pályán. — Ez volt életem egyetlen válogatottsága. A következő évben ugyanis súlyosan megsérültem, másfél évig kiestem a játékból. A Fradiban eltöltött tiz év azonban bőségesen kárpótolt. Hogyan kerültem egyáltalán az FTC- be? Az ETC adott kölcsön 1927-ben. A sérülés már itt történt egy Ujpest-meccsen. 1929-ben tértem vissza, mindjárt az emlékezetes Délamerikai portya előtt. Hasonlóan felejthetetlen élményt jelent számomra az 1931/32-es pontveszteség nélkül megnyert bajnokság is. Az 1933-as húsvéti torna két Papp László Selmaczi József szenzációs győzelmére — 9:5 a Rapid és 6:1 az Austria ellen — ki ne emlékezne az idősebbek közül? — Nyilván emlékeznek, mint ahogy ön is szívesen gondol vissza pályatársaira. Kik álltak legközelebb a Fradi volt balhátvédjéhez? — Hungler II, aki mint csapatkapitány és játékostárs egyaránt nagyon szívélyes volt hozzám, amikor a csapathoz kerültem. Pedig tudta, hogy nekem őt kell alighanem kinyomnom a helyéről, mivel mindketten balhátvédet játszottunk! Rajta kívül Toldi és a maiak intézője, Monostori Károly kívánkozik elsősorban említésre. Vele 1954-ig, 48 éves koromig játszottam az öregfiúk csapatában. — Rúgott gólt pályafutása során? — Igen, amikor rám került a sor a tizenegyes-rúgásoknál. — A maiak közül kinek a büntetői tetszenek leginkább? A közelmúltban visszavonult Novák Dezsőt tartottam a legtudatosabb végrehajtónak. Igaz, 6 is hibázott néhányszor... — Húsz éve, hogy az öregfiúknál is leadta a szerelést. Azóta sokkal kevesebbet tudnak a szurkolók Laci bácsiról... — 1946 óta az 1967-ben történt nyugdíjazásomig a Magyar Likőripari Vállalatnál dolgoztam. Jelenleg pedig a nyugdíj mellett a Vármúzeumban vagyok esténként. Időm bőven van, a labdarúgók minden mérkőzésére kimegyek. Olykor még vidékre is elmegyek. A labdarúgáson kívül a jégkorong a jégkorong- és a vízilabdacsapatunk eredményeit is figyelemmel kísérem. — Mi a kívánsága az egykori ferencvárosi hátvédnek, az örökös bajnoknak? — Szeretném megérni a Fradi következő diaidalát! SELMECZI JÓZSEF A Népstadion mögötti sportszerraktár emeleti szolgálati lakásába igyekeztem. A lépcsőházba belépve erélyes kutyaugatás fogadott. így csak testőri kísérettel jutottam fel Sel- mecziékhez. Az FTC örökös gyalogló bajnoka, meg is magyarázta a kutyák szerepét. — Több milliós érték van itt felhalmozva. Mióta kutyákat tartok, nyugodtan alszunk. Nekem a pálya, a szerek, a tartozékok olyanok, mintha az enyémek lennének. Azért is vigyázok any- nyira mindenre. A Ferencváros kétszeres tízkilométeres bajnoka tehát nem szakadt el a sporttól; ma is ez tölti ki életét. Jövőre negyven éve lesz, hogy életét a sporttal jegyezte el. — Apám rendkívül gyors mozgású ember volt, akármennyire igyekeztem, mégis állandóan lemaradtam mögötte. Tulajdonképpen ezek az ösztönös edzések adták az alapot és a merészséget, hogy részt vegyek az FTC tehetségkutató versenyén. Ekkor azonban már huszonhárom éves voltam. Egy hét múlva már a Magyar Atlétikai Szövetség kezdők számára kiírt versenyén indult a vékony fiatalember. Győzött. Akkoriban nagyon kevesen választották a gyaloglást, ve- télytársak nélkül kétszeresen nehéz volt a fejlődés. Selmeczi József viszont hamar élre tört. Két év múlva — 1937-ben — már 11 700 métert ért el az egyórás versenyen. Tovább dolgozott, pedig mai értelemben vett célja aligha lehetett. Még országos bajnokságot sem rendeztek, csak 1940 óta. ő azonban már 1938- ban a világcsúcsot ostromolta, mindössze 200 méterrel maradt el attól az egyórás viszonylatban. 1942-ben pedig nyolcvan méterre csökkentette a különbséget. — Elsősorban a fürgeségemnek köszönhettem eredményeimet, erőnlétem nem volt kifogástalan. így öt kilométeren 1941-ben 20 perc 46,8 másodperc alatt értem célba, amikor a világcsúcs csak 21 perc 2 másodperc volt. Máig is érthetetlen módon csak országos csúcsnak minősítették, fel sem terjesztették világcsúcs-hitelesítésre! Selmeczi József kétszer nyert magyar bajnokságot, 1935-től tizenkét éven át küzdött a Fradi hírnevének öregbítéséért. A körülményeket figyelembe véve igazán sikeres versenyzői múltat tudhat magáénak. Esetleges hiányérzetét pedig tanítványai bőven kielégítették. — Klubedzőként 35 bajnokságot nyertek versenyzőim. Azután a válogatottat is én edzettem. A Lugano Kupán háromszor vettem részt válogatott edzőként. 1963-ban hét nemzet csapatai között másodikak lettünk! Selmeczi Józsefet azonban hamar elfelejtették. Pedig már versenyző korában is arra készült, hogy tapasztalatait átadja követőinek. így maradt egyetlen lehetőség számára a Népstadion pályája. — A stadionhoz még 1953-ban kerültem. A salakpálya felújításában és karbantartásában egyaránt kivettem a részemet. 1972-ben mentem nyugdíjba. Azóta csak az edzőpálya salakja felett őrködöm. No meg besegítek a kondicionálóterem felügyeletébe. Elfáradt embernek érzem magamat, de azért a Fradi sorsa ma is érdekel. Láttam az új stadiont is. Nagyon szép! JOCHA KÁROLY 25
