Fradi-híradó (1974)
1974. december
A KAPUBAN ÉS A KAPU MÖGÖTT % A liangorknn tetőpontjára hágott, araikor bécsi WEV jégkorongcsapatának kanadaiakból álló cseresora ismét pályára lépett, hogy közönségük fanatikus biztatásától feltüzelve golt üssön a vendég FTC kapujába, lluli után az öt bécsi-kanadai játékos miut öt ördög rohamozta a zöld-fehér kaput, és már az első támadásnál eltörött az ITC kapuvédőjének botja. A bírók nem láttuk szabálytalanságot... Egyikük n palánkon kívülre dobta a széttört bot darabjuit, és tovább engedte a játékot. A kanadaiak természetesen igyekeztek kihasználni a kedvező lehetőséget, és már a harmadvonalról, mint az ágyú lőtték kapura a korongot. A Fradi kapusa azonban — bot nélkül is — mindent hárított! Egyszer lábbal védett, másszor testét dobta be a lövésbe, hogy róla pattanjon ki a korong u mezőnybe. Két percig tartott ez a tűzijáték, míg egy lövés után végre megragadt a pakk kapusunk kezében. A híró sípjába fújt, és megállította a játékot. A kanadai játékosok nem akartak hinni szemüknek! A nézők csak nehezen tudtak magukhoz térni a parádés védéssorozat hatása alól, hogy aztán annál nagyobb tapsviharral jutalmazzák az FTC kapusának bravúrját. — Ez volt sportpályafutásom legemlékezetesebb mérkőzése 1961 decemberében, Bécsben — emlékezik Pozsonyi Lajos, az FTC egykori válogatott kapusa. — Fénykép is van róla? — kérdezem. — Egy jó fényképezőgép drága szórakozás. És ha a bot mellett még az is lett volna nálam, azt is kiütötték volna a kezemből — „veszi a lapot”. Az utóbbi években ugyanis ismét feltűnt Pozsonyi Lajos alakja az FTC kapuk közelében, pontosabban a kapuk mellett, csak most már fényképezőgéppel a kezében, hogy megörökítsen egy-egy érdekesebb eseményt, akciót a Fradi Híradó és az egyesület fotóarchívuma részére. Korong és luhdu Kis srác volt, amikor 1945-ben jelentkezett felvételre az FTC labdarúgó kölyökcsapatába. Rögtön felfedezték tehetségét, amit három éven át szorgalmasan és nagy lelkesedéssel csiszolgatott a kölyök-, ifi- és a tartalékcsapatban. Szorgalmára és játékszere- tetére jellemző volt, hogy a téli holtidényt sem hagyta ki, lejárt az FTC jegesekhez is. És rövid idő múlva az ificsapat kapuját védte. Ez 1948 telén történt. És hogy milyen sikerrel, azt bizonyítja, hogy a következő évben már az első csapat tagja, 1950-ben pedig válogatott lett. Pályafutása alatt tíz alkalommal volt a Ferencváros bajnokcsapatának kapuvédője, részese MNK kupagyőzelemnek, nemzetközi tornáknak. Egyesületével, valamint a válogatottal bejárta szinte egész Európát. Számtalan szép élmény, siker (és persze bosszúság is) jelezte az aktív sportolással eltöltött 25 évet. Megtörtént, hogy egy szikrázó összecsapás után hét öltéssel varrták össze felrepedt szemöldökét. Sérülése után két nappal azonban már ismét védett ... Két helyen is! A labdarúgástól — nagy szerelmétől — ugyanis nem tudott végleg elszakadni. Négy éven át az NB Il-es gödöllői csapatban is focizott, ami a vasárnapi „menetrendjét” úgy alakította, hogy a késő őszi és kora tavaszi idényben délelőtt korongozott", délután futballozott. Közben arra is volt ideje és energiája, hogy jövőjére gondoljon. Edzői képesítést szerzett. Labdarúgó- és jégkorongedzői képesítéssel rendelkezik. Mint fényképész Az 1970. évi bajnoki idényben már „öreg" volt a ma is fiatal Pozsonyi Lajos. 25 évi aktív sportolás után a kispadra ült, és egy évig edzőként irányította korongozóinkat, ugyanolyan lelkesedéssel és szakszerűen, mint játékos korában, amikor a kapuKALAP ## A FRUTTIÁRUS Telt ház az Üllői úton, a Fradi Barlangban. A játéktól fellendült szurkolók a zöld-fehér legényeket biztatják. Harmincezer érces torok zengi a csatadalt : EF-TÉ-CÉ, EF-TÉ-CÉ RÁ-RÁ-RÁH! A kórust egy fehér- kabátos karmester vezényli, ha 6 beint, zúg a hajrá. Egy emberként száll a lelkesítő biztatás. Egy csel. Még egy csel. Lövés. De a labda hajszállal az ellenfél kapuja mellett hagyja el a játékteret. A karmester új arcát mutatja: „Fruttit, nápolyit tessék! — zengi a Fradi berkekben már oly ismerős recsegő bariton. Az izgalom oldódik. Tízet kérek! Én is! Én is . . . Ide is, Kalapkám! Tizet a javából. Keze mint a villám — markol, nem számolja, megérzi, hány frutti van a kezében. A pénzt zsebébe gyűri. De ki is vágná át a szurkolók vezérét? A szögletet Pusztai nyesi be, Nyilasi puhán felemelkedik. A „pettyes” a hálóban. GóóólHH Góóólül Kalap kosara a levegőben. Fruttieső. Citromos nápolyik úsznak a megsürüsö-
