Fradi-híradó (1974)
1974. május
vízilabda-csapata már fogalom volt. Nem is tudom, mi jelenthetett nagyobb rangot annál, minthogy valaki az FTC-ben játszhatott, felölthctett magára egy Fradi köpenyt, vagy egy fürdőnadrágot. A kérdés, a mai srácok megtud- ják-c kellőképpen becsülni, hogy zöld-fehérben sportolhatnak? Ész- reveszik-e, hogy mennyivel előnyösebb, kedvezőbb, s könnyebb helyzetben vannak, mint bármely más klubban a hasonló korú fiatalok? Ne menjünk messzire. Itt volt például a vízilabdában tavalyi Magyar Népköztársasági Kupa döntője. Ki merem mondani: a Ferencváros győzelme legalább ötven százalékban a közönségnek köszönhető. A csupasziv szurkolók nem tisztelték az Európa Kupa akkori védőjét, az OSC-t. Elhitették a nézők a játékosokkal; jobbak, mint ellenfelük. Szinte nem lehet megfogalmazni, micsoda erőt ad az embernek, ha érzi, hogy az egész lelátó érte van kint a sport- eseményen, s az első perctől az utolsóig egy emberként biztatja. Kárpáti dr.-nak egész pályafutását végigkísérte a közönség sze- retete. Az apró termetű szélsőnek egészen sajátos kapcsolata alakult ki a szurkolókkal, összejátszottak. Amikor a villámgyors játékos, rendszerint két százharminc kilós hústoronnyal a hátán a kapura vezette a labdát, amint a büntető-területen belül volt, „elsüly- lyedt”. Ez körülbelül olyan hatással járt, mintha egy kétszáz tagú zenekar előtt a karmester beintett volna. A nézőtér üvöltött: 4-métc- res! ! ! ! ! Szerencsétlen játékvezető úgy megijedt, hogy még mielőtt mérlegelte volna a fejleményeket, már megadta a büntetőt. Csak Fradi legyen Sok sikerből vették ki részüket a ferencvárosi szurkolók. Nemcsak a játékos, a néző is összeforrott a Fradi-mezzel. A Ferencváros hívei között van a legtöbb, akinek mindegy a sportág, csak egy a fontos: a résztvevő csapat a Fradi legyen. Ott van a labdarúgó-pályán, az uszodában, a kézilabda-pályán, a birkózószőnyeg mellett. Mindenhol, mindenütt, ahol a csapata játszik. — Mindig irigyeltek bennünket — mondta Jurik Gyuláné, az FTC nemrégiben visszavonult kiváló asztaliteniszczője. — A pingpong mérkőzéseknek, az Nfe I-es csapattalálkozóknak, sajnos egyelőre még nem túl nagy a vonzerejük. Egyedül a mi mérkőzéseinken volt érdemes általában jegyszedőt állítani. Hiába értünk mi el eredményeket, jól tudtuk, hogy ez a jelenlét mennyiben szól a Ferencvárosnak és mennyiben nekünk ... Jurikné kétszer nyert Európa- bajnokságot. 1964-ben Malmőben egyesben a II. helyen végzett. Világbajnokságon bronzérmeket sikerült szereznie. — Azt hiszem, az életben nem mondta azt egyetlen szurkoló sem a sportpályán: „Oda nézz, ott jön az Európa-bajnok”. Azt viszont nagyon is sokszor hallottam: „Figyeld, az a nő a Fradi legjobbja”. Ügy gondolom, erre a témára vonatkozóan, ebben minden benne van ... Élsportolók vallottak arról, hogy mit jelent, jelentett számukra: a Ferencvárosban sportolhatnak. Tulajdonképpen, amit ők elmondtak, arra már eleve következtethettünk volna eredményeikből. Ebben a kérdésben inkább a fiataloknak kellene állást foglalniuk. Nem, mégsem. A szó az náluk még kevés. Ha máról holnapra nem is nagy tettekkel, de egyszerű mindennapi kis feladatvállalásokkal, megnyilvánulásokkal kell bebizonyítaniuk, mit jelent számukra, ha a sok dicsőséget megért mezbe bújhatnak. Logodi László, a Ferencvárosi Sportiskola örökifjú intézője mesélte. Egyszer úgy tette próbára fiait, hogy odavitte őket a szertárhoz. — Válasszatok! — szólt a gyerekekhez. Az egyik polcon gyönyörű, új, a másikon agyonmosott, kopott, sokat viselt Fradi-mczek voltak. Egy kivételével valamennyi gyerek az új után nyúlt. Csak Gulyás Attila, a serdülő II bal- összekötője kért a kopottból. — Miért? — kérdezte Laci bácsi. — Ezt lehet, hogy egyszer viselte a Flóri is, meg a többiek, Mátrai, Rákosi, vagy esetleg Toldi. Logodi László arra nem hajlandó magyarázatot adni, hogy miért: de ez a fiú azóta az egyik kedvence. GYÁRFÁS TAMAS Juhász István. 1973-ban az év játékosa volt
