Fradi-híradó (1974)
1974. december
MAGYAR ZOLI VILÁGBAJNOKSÁGA ni... Kérem, most érjék be ennyivel...” Mindig bőbeszédű riportalanyra vágyódtam, különösen, ha az illető több mint négy évtized múltán viszi sikerre a magyar színeket. De valahogy most, mégis elégedett voltam ezzel a néhány kusza mondattal. Ez őszinte voltl Minden más hamisnak, betanulnak csengett volna. Igen, Magyar Zoli tényleg meghatott volt, s könnyekkel a szemében hogyan is mondhatta volna el, milyen irdatlanul hosszú volt az út a győzelmi dobogóig, hányszor akarta abbahagyni, hogyan született meg a „Magyar-vándor”, ez a speciális gyakorlatelem, amely a tornászhalhatatlanságot biztosítja, az első siker íze, s most a világon a legjobbnak lenni. Csak jóval később, amikor mólóban volt az ünneplés, mondta el, hogy pontosan úgy járt, mint az a diák, aki a lehető legalaposabban készült fel a vizsgára, ám amikor a bizottság elé kerül, úgy érzi minden tudomány kipárolgott a fejéből. A pillanat tört részéig rémület szorította össze: „Hogy is van a gyakorlat? ...” De a rengeteg gyakorlást rögzítő automatika — bekapcsolt. * Hazafelé a MALÉV-gép kapitánya meghívta a világbajnokot a vezetőfülkébe: nézze meg, milyen a felszállás. „Milyen a pilótaélet?” — kérdeztük. „Maradok a lónál” — válaszolta. Ez így van rendjén, a „vándor’ csak a lovon vándoroljon. .. Meg a gratulá- lók gyűrűjében. A repülőtéren az FTC-vezetők várták páfránnyal díszített fehér szekfűvel (lám, milyen könnyű zöld-fehér bokrétát kötni), majd a világbajnok törékeny alakja eltűnt a várakozók között. Hazaérkezett. Vagy még inkább: a vándor célba ért. L. RÉTI ANNA A LEGEREDMÉNYESEBB KERÉKPÁROS Furcsa versenyző Sarkad! Zslgmond. Tulajdonképpen még a versenyzStársak sem tudnak megmondani, hogy hányszor lett első az Idei találkozókon. „A Zsiga? Hááát nyert cgy-két versenyt,” — válaszolnák. És talán a legnagyobb megdöbbenéssel vennék tudomásul, hogy Sarkadl lett az idei év legeredményesebb felnőtt és Junior kerékpárosa. A felnőtteknél első lett a 4000 méteres csapat- és a páros pályabajnokságon és óriási meglepetésre megnyerte az országúti hosszú távú bajnokságot is. A Junioroknál pedig aranyérmet szerzett a pályaszámok közUl 1000 méteren, a kétülésesben és a párosversenyben. Országúton bajnok lett a páros és a hármas összecsapáson. Ezenkívül két ezüst- és három bronzérmet szerzett. Ezzel az FTC legeredményesebb kerékpárosa. Tulajdonképpen évek óta „Jegyzik” a sportág szakemberei. Már a KSI-ben Is sok-sok versenyen lett első. Ilogy mégis senki sem gondolta, hogy ő a legeredményesebb? Sarkadl rendkívül szerény, csendes versenyző. Nincsenek látványos győzelmei. Azaz a szakemberek érzik a nagy teljesítményt, csak éppen a szurkolók nem emlékeznek rá. Nem tudja különböző látványos, hatásos trükkökkel, Jelenetekkel „színezni” a pályán a futamait. Még senki sem látta önfeledten, széles mozdulatokkal örülni egy- egy győzelmének. A kudarc már lényegesen észrevehetőbben letöri. Talán furcsának tűnik, de még idén is, komoly férfiemberként egy-egy balszerencsés, vagy elrontott verseny után úgy sírt, mint egy kisgyerek. Az Idén került a Ferencvárosba. Tehetséges kerékpárosnak tartották és nem Is cáfolt rá azokra, akik bíztak benne. Tavaly még csak nyolcadik volt az 10U0 méteres hazai ranglistán — Idén harmadik. Több, mint kétmásodperees Javulással. És nem lógott ki az Ifjúsági szintnél lényegesen nagyobb átlagot hajtó felnőtt üldöző csapatból sem. Az pedig, hogy pályás létére országúti felnőtt hosszú távú bajnokságot nyert, mindennél többet mond. — A Központi Sportiskolából miért éppen az FTC-be kérte az átigazolását? Éppen ahhoz a csapathoz, ahol a legtöbb jó pályaversenyző van, vagyis ahol jobb versenyzők is vannak? — kérdeztük tőle. — Itt kaptam meg azokat a legjobb lehetőségeket, amelyek szükségesek a továbbfejlődéshez. Egyébként a KSI-ben is jó versenyzők voltak. Javulni pedig csak jó versenyzők között lehet. Annyival pedig a Fradiban sem jobbak a többiek, hogy elkeseredjek. Utói lehet őket érni, mint néhá- nyukat, akik tavaly még legyőztek, már meg tudtam verni. Valóban nem lehet panaszra oka Sarkadinak, hiszen munkahelyén, a Budapesti Szeszipari Vállalatnál Bátai Tibor sportszerető igazgató minden támogatást megad a jó eredményekhez, a zavartalan felkészüléshez. Az egyesületben pedig Schillerwein István vezető edző irányításával szakmailag kap rengeteg segítséget, felhasználva a legjobb külföldi edzésmódszereket. Tehát továbbra is minden Sar- kadi szorgalmán, hozzáállásán múlik. Ezzel eddig nem volt semmi baj. — Melyik a legkedvesebb száma? — Tulajdonképpen még nem alakult ki. Szívesen indulok a legrövidebb távú számtól, a repülőversenytől kezdve a hosszú távú országúti versenyig mindenben. — Mint válogatott pályaversenyző, az ezer méteres és a négyezer méteres pályaszámban van a legtöbb esélye a nemzetközi szereplésre. Milyen eredményt vár magától jövőre? — Ezer méteren egy perc tizenegy másodperc körüli időt. Ez ismét közel kétmásodperees javulás lenne. — Melyik győzelmének örült idén a legjobban? — Természetesen a hosszú távúnak. Magam se gondoltam volna, hogy ilyen lói fogok hajrázni és ilyen könnyen hagyom el a többieket. — Melyik győzelemért szenvedett meg a legtöbbet? — Nem is tudom. Ha jó formában van az ember, észre sem veszi, úgy megy alatta a bicikli. Ha pedig rossz formában van, akkor a tíz méter is olyan kínlódás, mint a százötven kilométer. KOCSI TIBOR lapját tudósította a világ- bajnokságról, s nagy tisztelője volt — mi több szurkolója — Magyar Zolinak. „Az Önök nyelvén jelent valamit Magyar Zoltán neve?” — kérdezte. „Igen, országunk neve is Magyar- ország, s lakói — magyarok.” „Milyen szerencsések, minden magyar tornász, aki az ő gyakorlatát fogja alkalmazni, egyúttal jogosan használhatja a — Magyar-vándort — hiszen — magyar ...” Z oli közben megjelent a Tólengés dobogóján. Egyszerre minden elcsendesült. A lámpák fényében haloványnak tetszett. Izgul? Lámpalázas? Mintha megremegett volna a keze?! ... De semmi ... Kihúzza magát, odamegy a lóhoz, ahhoz a bizonyoshoz, amelyiknek négy lába van, mégsem botlik, a tornásznak meg csak kettő, de azzal is hibázhat. Elkezdődik a varázslat, a vándorlás a ló nyergében, lengés a káÍ )ák között. Mint kifeszített j, lendül a láb, aztán tenyérnyi helyen cseréli a kezét, miközben köröz a ló felett. Megállás! Minden tornászgyakorlat legfőbb kelléke — ahogyan a nagykönyvben meg vagyon írva ... Ujjongás, taps! Ez a taps már világbajnokot köszönt. Fotósok tülekednek: elkapni az első világbajnoki mosolyt, s az újságíró mit szeretne? Hallani az első világbajnoki nyilatkozatot. „Boldog vagyok... Meghatott. .. Nem tudok beszél4
