Fradi-híradó (1974)

1974. május

r IGAZI FRADI-BRAVÚR L LENNE... Á Régen még soha nem volt olyan gazdag, zsúfolt, eseményekben bő­velkedő az asztali teniszezők idénye, mint az elmúlt hónapokban. Egy­mást követték a különböző hazai és nemzetközi versenyek, s a szereplés­ből — igaz csak szerény eredmé­nyekkel — az FTC női játékosai is kivették részüket. Számukra az itt­honi erőpróbák, az egyéni és csapat­bajnoki viadalok és a Vásár Városok Kupája kapta a legnagyobb hang­súlyt. S közben egy szép megemléke­zésre is sor került... Köszönjük, Erzsiké! Még a magyar bajnokságon tör­tént, hogy a döntők alkalmával az eredményeket közlő dr. Diner Gá­bor a következőket mondta: „Fel­használva a bajnokság nagy nyilvá­nosságát, a Magyar Asztalitenisz Szövetség nevében köszönetét- mon­dunk az aktív versenyzéstől vissza­vonuló Jurikné Heirits Erzsébetnek a sportágban elért nagyszerű ered­ményeiért és átadjuk az elnökség ajándékát.” Óriási taps köszöntötte a nézők körében is mindig népszerű Erzsi­két, az FTC 109-szeres válogatott­ját, aki játékosként húsz évet töltött el a sportágban, két Európa-bajnoki aranyérmet szerzett, világbajnoksá­gokon kétszer volt bronzérmes, s többször segítette a zöld-fehér együt­test az országos bajnoki cím meg­szerzéséhez. S pár héttel később, a klub köz­gyűlésén, néhány percre ismét az ér­deklődés középpontjába került: ün­nepélyes keretek között átadták a Magyar Népköztársasági Sport Ér­demérem ezüst fokozata kitüntetést. Mindig derűs arca most egy kicsit szomorú lett. Talán sajnálja a.-bú­csút? — Bizony így igaz, mert két évti­zeden keresztül elválaszthatatlan kapcsolat fűzött az asztalitenisz sporthoz, életemet el sem tudtam képzelni a rendszeres játék nélkül. Különösen az utolsó tízenháram esz­tendő volt szép, amelyet a zöld-fe­hérek nagy családjában töltöttem, s most legfeljebb az vigasztal, nem szakadok el a klubtól, örülök, hogy továbbra is számítanak rám. Tudom, nincs könnyű helyzetben a szakosz­tály, mert a fiataloknak még kell néhány év, hogy „beérjenek”, a tá­volabbi jövőt viszont feltétlenül bíztatónak látom. Ezután Pénzes György és Kerekes Imréné edzőkkel a szakvezetői hár­mas egyik tagja lesz. Feladata az ifjúságiakkal, a serdülőkkel való foglalkozás. Hogy milyen elképze­lésekkel látott munkához, azt is el­mondta : — Igaz, én a védekező játékstílust képviseltem, de haladva a sportág fejlődésével, ma már elsősorban a támadásra tanítom a fiatalokat. S ők talán előnyös helyzetbe is ke­rülnek, mert nekem sokat és kemé­nyen üthetnek, „otthon vagyok” még a labdák visszaadásában . Búcsúzáskor még csak egyet kér­deztünk: elégedetten fejezi be ver­senyzői pályafutását? — Sok mindent elértem, sok győ­zelmet arattam, de például magyar egyéni bajnokságot egyszer sem si­került nyernem. Ezt nagyon sajná­lom. Akadtak nemzetközi diadalaim, így például az egyik legsikeresebb sorozatom volt, amikor 1962-ben a válogatott kínai útján 11 híres és ki­váló ellenfelem közül kilencet le­győztem. Büszke vagyok arra is, hogy az utolsó két évben szereplé­semmel hozzájárulhattam a Vásár Városok Kupájának megnyeréséhez. Edzői gondok „Egyik szemem sír, a másik ne­vet ... Körülbelül ezzel a régi mon­dással foglalhatom össze érzései­met” — mondta Pénzes György edző, amikor csapata, szakosztálya helyze­téről beszélgettünk. A magyarázatra sem kellett várnunk: — Jurikné visszavonulása nagy vesztesége csapatunknak, s jó idő el­telik majd, mire sikerül pótolnunk, örvendetes viszont, hogy a tőle megszokott szorgalommal, lelkese­déssel és nagy-nagy szívvel veszi ki részét a fiatalok oktatásából. Kérésünkre az edző számvetést készített. A jelenlegi gárdának Poór Éva, Petrányi Zsuzsa és Szendy Ka­ti a fő erőssége, mellettük elsősor­ban a feltörő fiatalokra, és a csapat­hoz idén átigazolt Volenticsné Szé­kely Terézre számíthatnak. A fiata­lok közül Mong Angéla tavaly óta sokat fejlődött, amit mutat, hogy az országos ranglistán az 50. hely­ről a 31-re lépett elő. A 16 éves lány tehetsége alapján további, Ugrás­Szatmári István dr., az OTSH elnök- helyettese átadja a kitüntetést Jurik- nénak szerű javulásra számíthat. Szabó Bea 17 éves, Farkas Ildikó 16 és Ur- bár Edit 13 éves, tehát előttük a jö­vő. S ott van Farkas Ildikó az úttö­rő olimpia bajnoka is. — Női szakosztályról lévén szó, nekünk szakvezetőknek sincs köny- nyű helyzetünk, hiszen a lányok — remélem ezen nem sértődnek meg — kicsit szeszélyesebbek, érzéke­nyebbek, mint a férfiak —, folytat­ta Pénzes György. — De, hogy „átvé­szeljük” a különböző problémákat is, nagy segítséget kapunk a szakosz­tály irányítóitól: Deáki Imre, Cson­tos István, Tóth Lajos, Juhász Gyu- láné és Farkas György időt, fáradtsá­got nem kímélve tevékenykedik kö­rülöttünk. Mi ezt elsősorban eredmé­nyekkel, mégpedig jó eredmények­kel szeretnénk viszonozni. Termek és tervek A Fradi asztaliteniszezők Mester utcai „fellegvára” jól ismert a sport­ágban, s az is, hogy eddig a 26 fős gárda gyakran elég szűkös körülmé­nyek között edzett, gyakorolt. Ezért fogadta nagy örömmel a szakosztály, hogy ugyanennek az iskolának az emeletén hetenként három alkalom­mal még egy helyiség is a rendelke­zésükre áll, így összesen kilenc asz­talon lehet játszani. Ez nagyon so­kat jelent, s most már nem lehet akadálya annak sem, hogy az eddi­ginél több fiatalnak adjanak játék- lehetőséget, újabbakat kapcsoljunk be a szakosztály életébe. — Hosszú éveken keresztül a baj­nokságban biztos volt a második he­lyünk, idén azonban nehéz lesz meg­tartani — mondta.— Molnár Anná­val a 31; Építők, nagyon megerősö­dött, s papíron eséllyel indul elle­nünk. Aztán a BSE lányai is fejlőd­nek, Iváskó és Ruzsenszky mind több csapat ellen szerez három-négy győ­zelmet. Tehát alaposan össze kell szedni magunkat és a híres Fradi szívvel küzdeni, hogy ne maradjunk le addig sem, amíg tehetséges fia­taljaink felnőnek. őszinte szavak, amelyeket alátá­masztanak az idei versenyek ered­ményei is. Februárban például a Budapest bajnokságon csak Szendy Katinak sikerült egy bronzérmet nyernie, a magyar bajnokságon vi­szont mindössze az 5—8. helyen kö­tött ki. S befejezésnek tartogattuk a Vásár Városok Kupáját, amelynek egymás után kétszer is győztese volt az FTC, de kérdés, hogy idén sike- rül-e a „mesterhármas”? — Nehéz lesz, attól függetlenül, hogy szép győzelmek után sikerült bekerülnünk a június 8-i döntőbe, amelyet a kupa tízéves jubileuma alkalmából Pirmasensben, a tornát patronáló városban rendeznek. Első mérkőzésünkön a nyugatnémet Kob­lenz ellen 5:l-re nyertünk, ezután Duisburgban drámai csatában 5:4-re legyőztük a Kaiserberg együttesét, április végén pedig Budapesten a francia színeket képviselő Boulogne csapatát. S ha most sikerülne az újabb diadal, az igazi Fradi-bravúr lenne... KOZAK MIHÁLY 9

Next

/
Thumbnails
Contents