Fradi-híradó (1973)

1973. augusztus

— Nem volt strapás az az időszak? — kérdeztem tőle Mosolygott. — Hát egy kicsit zsúfolt volt. De legalább nem tcspcdtcm el abban az időben. Visszatértem ahhoz az egyszerű Ígéretéhez. Ami először a mostani egyesületéhez kötötte. S ami több ember elismerését is kivívta abban az időben. Jóska még ma is természetesnek találja. — Ha az ember egyszer vala­hová elígérkezik, akkor ha az ég le­szakad, akkor is odamegy. Az adott szó ugyanis kötelez. Ügy mint Szendy Katinak a nyugatnémetek legjobbja, a sokszoros válogatott Wetzel volt az ellenfele. Hát amit Kati ezen a találkozón produkált, az minden várakozásomat felülmúlta. Az első játszmában ugyan még ne­hezen talált magára, de a továbbiak­ban kitűnő taktikával jól előkészí­tette a pontokat és bravúros győzelmet aratott. 1:1 után Jurikné ugyancsak hatalmas küzdelemben szerzett győ­zelmet, így lett 2:1, sőt 3:1 is, majd elvesztettünk ugyan egy mérkőzést, de Szendy Kati tovább növelte elő­nyünket. A 4:2-es állás után Jurik­né mindent beleadott Wetzel ellen, de a döntő játszmában 22:20-ra vesz­tett — 14:8-as vezetés után. Sajnos Erzsi nem bírta idegekkel a befeje­zést, no de nagy baj nem volt, mert a 4:3-at követően Poór Éva újabb győzelmet aratott, megnyertük 5:3- ra a döntőt és máris hozhattuk visz- sza Budapestre a kupát... Ami azt illeti, azért nem mindjárt a mérkőzés után, mert a portugálok mindent megtettek, hogy a kupadön­tő résztvevői jól érezzék magukat; nagy fogadóst tartottak tiszteletünk­re, s szép ajándékokat is átadtak. Ott volt Jupp Schlaf, az Európai Asztalitenisz Unió elnöke is, aki nem fukarkodott az elismerő szavakkal: — Hiába, a magyar asztalitenisze­zők mégiscsak az élvonalba tartoz­nak, még akkor is, ha az idei világ­bármelyik hivatalos szerződés. Én legalábbis így vagyok ezzel. Ami pe­dig a kérést illeti, ez valahogy nem az én kenyerem. Különösen előle­get nem szeretek felvenni. Olyas­miért, amiért még nem dolgoztam meg. Milyen alapon állhattam volna elő bármilyen követeléssel akkor, amikor aláírtam az átigazolási la­pot? Csak azért, mert aláírtam? S még bele se rúgam a labdába? Le­het, hogy én egy kicsit furcsán gon­dolkozom, de az ilyesmiért nem il­lik kérni semmit. Előbb bizonyíta­ni kell. Ahogy mondani szokás, le­tenni valamit az asztalra. Legfeljebb utána szabad kéréssel is előállni. Én nem tartottam furcsának ezt a gondolkozást. Egyszerűen csak jó­zannak, egyenesnek s becsületesnek. Mindössze egy kicsit szokatlan volt. Jóska azt mondta nincs ebben sem­mi különleges. Egyszerűen: termé­szet dolga. Pedig több annál. Neve­lés, ezen belül szemlélet kérdése is. Ez a rokonszenves, szerény fiatal­ember Szászvárott a dolgos bányász- családban megtanulta az emberi tiszteletet, a munka becsületét s a verítékkel megkeresett pénz értékét. Amit keresett azt hazaküldte. S az édesanyja gondosan félretette szá­mára. — Lakásra gyűjtöttem — mondta a tehetséges középpályás. — Egyelő­re ugyanis még a feleségem szülei­bajnokságon kicsit halványabbak voltak — mondta. — Gratulálok a győzelmeikhez, nagy szó, hogy egy­szerre magyar női és férfi csapat is megnyerte ezt a tekintélyes tornát. A Vásár Városok Kupájának a lét­rehozója Pirmasens nyugatnémet vá­ros sportszerető vezetősége most is képviseltette magát a döntőben. Tet­szett nekik a játék, s őszintén mond­ták: — Jövőre lesz tíz éve, hogy elő­ször írtuk ki a mérkőzés-sorozatot. A jubileumi döntőt városunkban rendezzük, s örülnénk, ha magyar csapatok is ott lennének. Öröm és elégedettség uralkodott a vezetők, játékosok kö­rében, talán csak Jurikné Heirits Erzsi volt egy kicsit szomorú. Hogy miért? — az sem titok. Már jóval a kupadöntő előtt bejelentette, hogy ezzel az eredménnyel akarja befejez­ni versenyzői pályafutását, a jövő­ben nem tud kedvenc csapata ren­delkezésére állni. Bizony a csupa­szív játéka, hallatlan lelkesedése és szinte páratlan küzdőereje nagyon hiányzik majd a zöld-fehér táborból, nehéz lesz Erzsit pótolni. Szép ered­ménysorozat áll mögötte, hiszen pá­rosban és csapatban Európa-bajnok volt, két ezüst és egy bronzérem gaz­dája, megnyert 25 nemzetközi és 10 magyar bajnokságot, négyszer lett első a Tizek Bajnokságában, s egy­másután kétszer a VVK-ban győz­nél lakunk, de remélhetőleg sikerül befizetni egy öröklakásra. Most sem kér most is venni sze­retne. A futballról aztán meglehetősen sokat beszéltünk. Ügy általában is, meg a csapatról. — Volt egy jó időszakom. Amikor úgy éreztem, megy is a játék. De voltak gyenge napok. Nem is egy. Az ilyen napokat nem szeretik el­ismerni a játékosok. — Pedig nincs ebben semmi kü­lönös. Csak akkor, ha az ember tudja, hogy ludas valami miatt a gyengélkedésben. Egyébként? Még a leggondosabb felkészülés után is ki­jöhet egy rosszabb játék. Még akkor is, ha a játékos igyekszik, akar. Az új bajnoki évről is szó esett. Talán itt lenne az ideje „megcéloz­ni” a válogatottságot. Szerényen csak ennyit mondott. — Saját magammal kapcsolatban mindig „alátervezek” egy kicsit. S olyan magasra teszem csak a mér­cét, hogy biztos átvigyem a kívánt magasságot. Egyelőre jól szeretnék játszani a Ferencvárosban. Jobban, mint eddig. Ez az elsődleges célom. A többiről majr csak ezután lehet beszélni. Mucha József jó képességű lab­darúgó. Nem csupán ezért viheti még sokra a futballpályán, mert megvan a tehetsége hozzá, hanem mert becsületes, józan gondolkodású sportember. VÄRKONYI SÁNDOR tes csapat egyik erősségének bizo­nyult. — Ez az élet rendje, átadom a he­lyem a fiataloknak, akiktől azt vá­rom, hogy ők is töretlen szorgalom­mal, lehetetlent nem ismerve készül­jenek a mérkőzésekre, küzdjenek egyesületünk színeiért — mondta a búcsúzó Jurikné. — Most már több idő jut családomnak és munkahelye­men. a Növényolajipari Kutató Inté­zetben sem kell a sport miatt több­ször mulasztani. De teljesen nem szakadok el, hiszen a Ferencváros elnökségének tagja vagyok és ter­mészetesen elsősorban az asztalite­niszt szeretném „patronálni”. Pénzes edző megpróbálta játéko­sát rábeszélni, hogy várjon még a búcsúval, de Erzsi hajthatatlan volt. így a Fradi kitűnő szakembe­rének sem könnyű a dolga, mert sokszoros válogatott, nagy tekintély­nek örvendő játékost kell pótolni. — Ügy hiszem, a legcélszerűbb, ha most a fiatalokra gondolunk, s eset­leg megkezdjük a „jövő csapatának” a kialakítását is — mondta az edző. — Az átmenet azonban nem könnyű, arra is vigyáznunk kell. hogy ne szenvedjen csorbát immár nemzet­közi hírnevünk, s az ősszel kezdődő újabb kupa-sorozaton kétszeres vé­dőhöz méltóan szerepeljünk. Reméljük, így is lesz. KOZAK MIHÁLY 5

Next

/
Thumbnails
Contents