Fradi-híradó (1973)

1973. február

QLMflSSY ZSUZSI BÚCSÚZIK Igazán úgy tűnik, mint­ha tegnap történt volna . . . Azon az emlékezetes buda­pesti műkorcsolya Európa- bajnokságon a Kisstadion­ban, a bemutatón bekor­csolyázott egy pajkos gye­rek. Egy jókedvű Puck, s mindenki megsejtette, hogy ez a kislány fogja fel­ébreszteni a magyar mű- korcsolyázást csipkerózsi­ka álmából. így is történt, bár egy kicsit várni kellett rá. Almássy Zsuzsa szorgal­masan készülődött, s alig serdült fel, amikor már fel­nőtt gondok, felnőtt verse­nyek nehézségei szakadtak rá. Gondját, izgalmát nem tudta senkivel sem megosz­tani, egyedül volt. Egyedül a mezőnyben — magyar. De végre volt kiért szur­kolni, izgulni, volt kinek tapsolni. A magyar bajnokságok nem túlságosan nehéz erő­próbái mellett és közben készült a nemzetközi fela­datokra. De ezeken a hazai bajnokságokon is teljes szívből produkált. Hét ma­gyar bajnokságot nyert. Európa-bajnokságon volt harmadik, majd második, 1969- ben a világbajnoksá­gon bronzérmet nyert, 1970- ben főiskolai világ­bajnoka a női műkorcso­lyázásnak, 1968-ban olim­piai hatodik, s mindenki azt hitte, hogy ennél jobb helyet már nem is tud elér­ni. Erre. cáfolt rá 1972-ben, a sapporói olimpián azötö­dik helyet harcolta ki. Pe­dig milyen nehéz volt! Ügy ám, Zsuzsa mögött egész garnitúrák cserélőd­tek ki, Masková, Seifert, Heitzer, mind-mind befe­jezték, amikor ő még egyre gyúrta, gyakorolta a figu­rákat, újította meg szaba­don választott gyakorlatát. És most? Szíve még húzza a jégre, de logikája már leparan­csolja onnan. Nem mintha idős lenne, tíz évet töltött eddig az évonalban, s most huszonkét éves. Negyed­éves az egyetemen, igaz egyre többet követelnek a tanulmányai, de a korcso­lyázást és tanulást mindig is össze tudta egyeztetni. Másról van szó. Jöttek az új sza­bályok és jöttek a fia­talok, akik már gyerek­korukban megtanul­ták a háromfordulatos ugrásokat. A korcsolya is a gyerekek sportja lett, egyre nagyobb kö­vetelményekkel, s aki egészen fiatalon nem sajátította el a nehéz ugrásokat és ugrás- kombinációkat, annak később nagyon nehéz a dolga. Ez az, amit én is felmértem, s tudóin, hogy nehéz lenne már a gyerekek között — mondja Almássy Zsuzsa. Szóval, vége? — Bármilyen nehéz is volt a versenyekre való fel­készülés, bármilyen nagy áldozatot is követelt a kor­csolyázás, azért egyik nap­ról, egyik pillanatról a má­sikra mégsem tudtam abba­hagyni. Egy éve nem vol­tam a szokásos Gersehwil- ler-kurzuson, két hetet nyá­ron Bécsben dolgoztam, s csupán annyit koriztam, amennyit itthon lehetett. Tény, hogy ez a nemzet­közi szerepléshez már ke­vés. Milyen jó lenne egy fedettpálya . . . Nemrég meghívtak egy Bécs mellet­ti fedettpálya megnyitójá­ra, s egyben szerepeltem a televízióban is. Megkérdez­ték tőleg, hogy tetszik a pálya? Mondtam, nagyon szép, csak egy hibája van; nem Pesten épült . . . Almássy Zsuzsa, aki az utolsó évtizedben feltá­masztotta a magyar mű­korcsolyázást, s régi hagyo­mányaihoz méltó szerep­léssel újra rangot szerzett a nemzetközi porondon, most fájó szívvel búcsúzik. A nemzetközi tétverse­nyektől, de nem egyesüle­tétől, a Ferencvárostól. Mint elmondotta szeretne gyerekekkel foglalkozni, nem edzősködni, hiszen ah­hoz egyelőre képzettsége sincs, de korcsolyázni sze­retne a gyerekekkel. Almássy Zsuzsi a legifjabbak között ... Azt szeretném, ha megtanulnák a korcso­lyázás örömét, ha so­kat lennének szabad levegőn, ha barátokat találnának a koreso- lyázótársuklmn. Talán ezért is szeretném ezt kialakítani, mert én ennek éreztem legin­kább hiányát. Sokat voltam külföldön, s bár sok sporttársammal alakítottam ki kedves kapcsolatot, ezek nem barátságok, hiányoztak a jégen a barátok. Ha a kicsik olyan közös koresolyaprogra inak­ban vennének részt, hogy kialakuljon ben­nük az egymásért való aggódás, a Imjtársias- ság. Szóval nem sztá­rokra gondolok, hanem egy csomó egészséges apróságra. Ha ezek kö­zött akad, akiből eset­leg nagy versenyző lesz — annál jobb. Ez bizony már úgy hang­zik, mint egy igazi búcsú . . Talán ez a program lesz, ami összeköti, ami megőrzi a korcsolyázás számára Al­mássy Zsuzsát? — Igen, azt hiszem — mondja tétován. Egy biztos, ha látják őt a jégen a kezdők, a próbál­kozók — ez sokat jelenthet. Jelenthet egy csomó lelkes apróságot, egy csomó egész­séges, kipiruít arcú gyere­ket, s talán — egy-egy új Almássy Zsuzsát is. 7

Next

/
Thumbnails
Contents