Fradi-híradó (1973)
1973. május
ÚJRAÉLED AZ ATLÉTIKA A mai fiatalok nem is emlékezhetnek arra, hogy egykor milyen izgalmas atlétikai versenyeket rendeztek az Üllői úti pálya vörös salakján. S a versengésből az FTC sportolói is jelentősen kivették részüket, évtizedeken át fontos szerepet töltöttek be a hazai atlétikai életben és szereztek bajnoki babérokat. Emlékeztetőül soroljunk fel néhány nevet: Kóczán Mór, Szabiár Péter, Selmeczy József, Hajdú Sándor, Somló Lajos, Németh Béla, Simon Attila. Mélyponton Később azonban egyre jobban elhomályosodott a szakosztály sikereinek a fénye, s következtek a „szűk esztendők”, amikor már hiába keresték a Fradi hívei a verse- nyek tudósításaiban azokat, akik a zöld-fehér színeket képviselték. Illetve, ha találtak is néhányat, azok jobbára a sereghajtók között foglaltak helyet. Ez a visszaesés 1969- ben jutott a mélypontra, amikor megszűnt a felnőtt szakosztály. A sportiskolái részleg is csak azért maradt meg — mert kötelező volt... Ekkor alig 50—60 fiatal „tengődött” a szakosztályban. 1970-ben azután a klub vezetői igyekeztek megfelelő rangot adni a „sportok királynőjének”. Persze ez a szándék nem valósulhatott meg azonnal és még most sincs olyan stádiumban, hogy dicsérő szavakat írhatnánk, de az út, amelyre a szakosztály lépett — felfelé vezet. Hogyan is sikerült újra feltámasztani a szakosztályt? — Igen, legalább képet kapunk arról, hogy miként alakult azóta a helyzet — mondta Vitencz Géza módszertani vezető, aki az atlétika rajongója és mindent megtesz a sportágért. — Három évvel ezelőtt szinte teljesen kilátástalan volt a helyzetünk, a sportiskola öt szakosztálya közül talán mi voltunk a legszerényebbek. De aztán elhatároztuk, hogy hozzálátunk feltölteni a létszámot, megerősítjük az edzői kart és megkezdjük a rendszeres foglalkozást. A Zombori úti pályán — amely ma is otthonunk — nem a legeszményibb körülmények között munkálkodtunk, de voltak olyan nagyszerű segítőink, mint Szabadkai Ferenc, Bérezi Béla, Kalovits István, akik szervezési készségükkel nagy lendületet adtak. Szinte észrevétlenül emelkedett a létszám, javultak az eredmények. 1971-ben még Csak három aranyjelvényes sportolónk volt — tavaly már tíz. Az edzői gárdánk is erősödött, jelenleg két főfoglalkozású és hét mellékfoglalkozású edző irányítja a 150— 160 atlétát. Olyan kiváló szakember, mint Kulcsár Gergely többszörös olimpiai helyezett gerelyhajító is átadja tapasztalatait a mi fiataljainknak. Óbudáról jönnek Most az edzők is átvették a szót, előbb Körmendi Gá- borné. — Szinte elképzelhetetlen, hogy a Fradi atlétikai szakosztályának milyen nagy a vonzereje és nemcsak a kerületből. hanem távolabbról, még Óbudáról is jönnek hozzánk gyerekek — említette. — De meg is teszünk mindent, hogy segítsük a tehetségeket és felkutatjuk őket. Nagyszerű bázis a József Attila lakótelep és tagozatos iskoláinkban mindig találunk néhány ügyes atléta palántát. Persze nem lehetünk türelmetlenek, mert idő kell amíg a mostani 10—11 évesekből, vagy náluk idősebbekből versenyzők nevelődnek, akik majd szerepet játszhatnak a sportágban. Neveket is hallottunk. Bimbó Ferenc a kalapácsvetésben, Kelemen Lajos az akadályfutásban, Varga Gizi a diszkoszvetésben, Söregi Pál a hármasugrásban bizonygatja, hogy rátermett erre a sportágra. Utóbbi, például mindössze hathónapos versenyzés után jutott el tavaly az országos ifjúsági bajnoki címig! (Ok az országos utánpótlás keretnek is tagjai.) De hallottuk említeni a 10—II évesek korcsoportjában Pintér Ildikó és Bencze Kati nevét. A jövő érdekében A szakosztály elsősorban a saját nevelésű fiataljainkra épül — mondja Vitencz Géza. — De a „frissítés” érdekében igyekszünk máshonnan is igazolni versenyzőket, így hozzánk jött a gerelyhajító Bakainé és a diszkoszvető Ir- csik Ágnes, bár neki egy évet ki kell várnia. Kedvező megállapodást kötöttünk a Központi Sport Iskolával, hogy „kiöregedő”, 16—19 éves atlétáinknak lehetőséget adjanak: az FTC-ben folytassák versenyzői pályafutásukat. Azt hiszem, ez is sokat jelenthet a jövő érdekében. Nagy Kardos József edzőtől afelől érdeklődtünk, hogy milyen edzési, versenyzési lehetőségeket biztosítanak a zöld-fehér színeket viselő atlétáknak. — Az évek folyamán a Zombori úti pálya lett a központunk, de úgy érezzük, hogy a fejlődéssel ezt is kezdjük kinőni — válaszolta. — Ezért nagyon sokat jelent, hogy már a téli hónapokban különböző tornatermekben és a Népstadion melletti olimpiai csarnokban is gyakorolhattak sportolóink. S szerződést kötöttünk, hogy ezentúl mi is használhassuk a Népstadion edzőpályáit és a már híressé vált dobófészert. Mindez óriási segítséget jelent addig is, amíg az Üllői úton elkészül az új labdarúgó stadion mögött az az atlétikai pálya, amely végleges otthonunk lehet. , De úgy gondoljuk, a szakosztályban nem vennék rossz néven, ha a sportolók azután is gyakori Vendégei lennének a Népstadionnak, a rekortan pályának, V nagy atlétikai versenyeknek. Legalább 1975-től, mert akkorra tervezik a felzárkózást az élvonalba. * Egyszerű megoldás 23
