Fradi-híradó (1973)
1973. augusztus
I SIKER KAPUJÁBAN Az 1973-as év emlékezetes marad három fiatal ferencvárosi sportoló számára. Engelbrecht és Ebedli, a két labdarúgó, valamint a vízilabdázó Gerendás ugyanis ebben az évben szerepeltek először az első csapatban. Okét mutatjuk be. ENGELBRECHT ZOLTÁN Bármennyire is furcsán hangzik, a válogatottnak köszönheti, hogy most nem az NB II-ből kiesett Esztergomi Vasas, hanem a zöldfehérek labdarúgója. — Pedig ez az Igazság. A válogatott elleni, egyik edzőmérközés után kerestek fel először és én habozás nélkül írtam alá az átigazolási lapot a Fradihoz. — Tehát így kezdődött... — Még szinte cl sem jutott tudatomig, hogy az FTC első csapatához tartozom, máris készülődhettem a nagy útra. Spanyolor- országban, majd Japánban éreztem igazán, milyen kees volt hozzám a sors. mindezt a labdarúgásnak, az FTC-nek köszönhettem. — Számított valaha is erre? — Egyáltalán nem. Igaz, gyermekkoromban már a labda bűvöletében éltem. Szabad időmnek szinte minden percét a foci töltötte ki. Nem volt érdekes, hogy hol és kikkel játszom, csak rúghassam a gólokat. Tizenöt éves lehettem, amikor elhatároztam, hogy komolyan veszem a dolgot. Azt hiszem a velem egyidős játékosok közül kevesen vannak, akik többet edzettek volna nálam. Nyolcéves pályafutásom alatt talán három edzést hagytam ki, azt is betegség miatt. — És most? — Nagyszerű érzés ennyi jó labdarúgó között játszani és ilyen szakképzett edző keze alatt dolgozni. Ha ezt a ritka nagy szerencsét nem becsülném meg, nem szabadna többé labdába rúgnom. — Tervei? — Bebizonyítani. hogy méltó vagyok a bizalomra. Szeretnék jó futballista lenni és gyökeret verni az első csapatban. Tudom, ez még messze van, de türelmes vagyok. A labdarúgásért mindent feláldozok. EBEDLI ZOLTÁN A sportban gyakran előfordul, hogy a véletlenek gátolják, vagy elősegítik az egyén érvényesülését. Ebedli Zoli pályáját két ilyen véletlen segítette varázslatosan könnyűvé. Az első: az ifi Il-ben sok hozzá hasonló ügyes gyerek kergette a labdát. A sérülések és kiállítások miatt megfogyatkozott első csapathoz mégis őt hívták játszani. Bemutatkozása sikerült és az ifi I. tagja maradt. A második: Kű és Albert eltiltásával megnyílt előtte az út a tartalékból az első csapat felé. Bekerült a tizennyolca« keretbe. — Valóban mesébe illő szerencsésnek tűnik az eddig megtett út. Pedig a valóságban sokkal nehezebb volt. Jó néhány kemény edzés van már mögöttem, de a sikerért még többet is hajlandó vagyok dolgozni. Megértettem, hogy a labdarúgás nagy lehetőségeket tartogat az élvonalbeliek számára. Én pedig élni szeretnék ezekkel a lehetőségekkel. A Fradiban nőttem fel és itt is kívánom befejezni — úgy tizenöt év múlva — a pályafutásomat. Közben jó lenne utánpótlás- majd nagyválogatott lenni. Azt hiszem, ezek a célok természetesek minden fiatal előtt. Közelebbi céljaim azonban sokkal va- lósabbak és ezért fontosabbak is. Csanádi Feri bácsi bizalmát szeretném mielőbbi jó játékkal meghálálni. Tudom, hogy most soha nem tapasztalt versengés kezdődik a csapatba kerülésért. Én azonban — akárcsak Engelbrecht — bizakodom. Húszéves vagyok, nyolcszor már játszottam az egyben és ez erőt ad majd a további kemény munkához. — Mindenem a labdarúgás, de imádom a társaságot és a zenét is. Leérettségiztem, műszerész szakmunkás-bizonyítványt szereztem és így derűsen várom a jövőt. Jó lenne, ha megvalósulnának álmaim! GERENDÁS GYÖRGY Szőke haj, kék szemek, örökké mosolygó arc. 19 éves vagány srác az uszodáiban. Ezek lennének Gerendás Gyuri legfontosabb ismertetőjegyei. No és talán az, hogy kitűnő úszó és tehetséges; vízilabdás. — Az úszás nálunk családi hagyomány. Apáról fiúra száll. Kétéves koromtól az uszodában éltem, ahol apám edzősködött. Természetes, hogy először én is az úszással kötöttem öröknek tűnő barátságot. Béka, delfin, majd serdülő bajnokságokat nyertem. Az örökös faltól-falig tartó úszkálást azonban lassan unni kezdtem. — És ékkor jött a vízilabda? — Volt nekünk egy úszókból álló vízilabda-csapatunk. A serdülő Il-ben játszottunk, nem is rosszul, űiri Ferenc szólt, menjek át a vízilabdásokhoz. És én átmentem. Tőle tanultam az alapokat, majd második edzőmtől, Kiss Egontól a taktikát, és a játék összes fortélyát. — Utána rövid időre letűnt a vízilabda színpadáról. — Sajnos, meggondolatlan voltam. És szerelmes. Ha nem lép közbe Goór Pista bácsi, örökre elveszek a sportág számára. Szerencsére hamar kijózanított és atyai gondjaiba fogadott. Az edző a következőkét mondja tanítványáról: — Gyuri nagyszerű úszó, de játékában hemzsegnek a hiányosságok. Valósággal eltörpül a százkilós úszóóriások mellett, lövőereje gyenge, dobás közben egy rosszul beidegzett, mozdulat gátolja a helyes technikai végrehajtásban. Szerencsére rendelkezik azokkal a képességekkel is, amelyek őt jó játékossá tehetik. Társai szeretik, befogadták. Bízom abban, meg tudja szilárdítani helyét a csapatban, s egyszer talán büszke is leszek rá, hogy a tanítványom volt. A három ferencvárosi fiatal a siker kapujához érkezett. Tehetségük, szorgalmuk és — kis szerencséjük révén. Nem közömbös azonban, merre haladnak ezután: tovább, a siker útján, vagy az elszürkülés felé. LOVAS ALBERT 19
