Fradi-híradó (1973)
1973. augusztus
eredmény, a a mérkőzés első számú hőse — az olasz lapvélemények szerint Is — Csikós Gyula.” Akad persze bőven ’bajnoka emlék is. Például mindjárt az első. — Harminckilencben történt, határozotton emlékszem. A nagy hó miatt nem az Üllői úton, hanem a Gamma pályáján játszottunk. Az etső mérkőzésem a Fradiban! Az ellenfél a Szeged. És mindjárt az elején gólt kaptunk. Azt hittem, végem. Tátrai Sanyi, az egyik hátvédünk, vigasztalt, ne féljek, megnyerjük. S nehogy kétségeim támadjanak, előrefutott a labdával, leadta, visszakapta s jó 35 méterről rádur- rantotto. Tóth Gyuri úszott érte a levegőben, de nem érte el. Egyenlítettünk, a végén aztán 4:l-re nyertünk. Élményt jelentő emléke a felszabadulásunkat követő első válogatott találkozó. 1945. augusztus 19-én az Üllői úton, az osztrákok ellen. És más diadalok, emlékek sorozata. Szinte nem is fejezi be az egyiket, már eszébe jult a másik, a harmadik. 1945 elején az Űj- pest egyik vezetője hívta. „Nincs kapusunk, jöjjön hozzánk, itt lakik Újpesten.” Ezt válaszolta: — Ne haragudjanak, sporttársaik, de én a Fradit nem hagyom ott. És kiment az Üllői útra (Űjpesitről, gyalog) és a többiekkel együtt minél előbb igyekezett eltüntetni a bambatölcséreket. S aztán kerékpáron járva a várost, megpróbálták összeszedni a még hiányzókat. A szovjet katonai parancsnoktól kértek engedélyt egy öltöző rendbehozatalára, illetve igénybevételére. A parancsnok nem egyet, hanem kettőt engedélyezett. Jóval később eljött természetesen a búcsú pillanata. — 1951-et írtunk. Még védtem a Fradiban, de akkor már leigazoltok olyan tehetséges, fiatal kapusokat, mint Szabó Laci a SZAC-ból, meg Tóth Fetyó a Csepelből. Azt mondtam Száraz Istvánnak, az egyesület egyik vezetőjének: „Főnök, hadd menjek nyugdíjba.” Elvégre 38 éves vagyok.” Hát így hagytam abba. Sokáig védett a Fradi öregfiúk csapatában, egyszer azonban — hiába, ez az élet törvénye — még abból is kiöregedett S azóta? — Azóta változatlanul szeretem a Ferencvárost, s vagy a pályán, vagy a televízió előtt szurkolok a csapatnak. Ha meg f rád isták játszanak a válogatottban, nekik, illetve értük külön is szorítok. És ha itt tartunk, egy időszerű kérdés: — Ml a különbség a régi, és a mai Ferencváros között? És általában: a 30— 35 év előtti, meg a jelenlegi labdarúgás között? Pillanatok alatt kész a szabatos válasszal : — Lehet, hogy a mai fiatalok egyetértésével nem találkozik a véleményem s talán néhány szakember is ellenvetést tesz, mégis — röviden — elmondom. Régebben több volt a nagy játékosegyéniség és általában — technikailag, taktikailag — képzettebbek voltak a játékosok. Ez a Fradira éppen úgy vonatkozik, mint a többi élcsapatra. Elismerem, hogy a mai rohanó világban általában a mérkőzések irama Is nagyobb, mégis azt mondom, annyi óriási iramú csatát vívtunk mi annak idején, hogy ma sem kell különbet keresni. Lehet, hogy elkoptatott frázis, de igaz: a ma fiataljainak sokkal. jobban kellene szeretniük a focit és az egyesületet. A klubszeretet, az egyesület színeinek megbecsülése, a pályához való ragaszkodás manapság nem az igazi. Szó ikerül a (társadalmi munkásokról, a saját nevelésű játékosokról, a felnőtt labdarúgók tanulásáról és munkaviszonyáról. Megjegyzi: — Mindenkiből nem lehet edző vagy szakosztályvezető s bizonyos idő után mindenkinek abba kell hagynia. Ezért tartom feltétlenül fontosnak, hogy az élcsapatok játékosainak is legyen elfoglaltságuk, képzettségük vagy szakmájuk. Mivel fradista vagyok, ezt elsősorban az FTC játékosaitól várom el. (Elismeri, hogy manapság a fiatalok előtt más szórakozási és érvényesülési lehetőségek is állnak (nemcsak a labdarúgás), s éppen ezért nehezebb tehetséges játékosokat találná a különböző toborzókon. — Megfelelő módszerekkel azonban eredményt lehet elérni. Ehhez nagy klubszeretet, egy sereg Jó szemű társadalmi munkás, szakképzett edzők csoportja szükséges. A nemrég lezárult bajnokságról beszélgetünk. — Az Újpesti Dózsa volt a legjobb csapat — vélekedik —, megérdemelten nyerte a bajnokságot. Nem egy mérkőzésüket láttam. Olyankor, ha a Fradi vidéken szerepel, az Űjpest meg itthon játszik, kimegyek a Megyeri útra. — Mit gondol, jövőre az FTC bele tud szólni az elsőségbe? Nyomatékkai mondja: — Feltétlenül! Ebben a megfiatalított társaságban sok van. Tehetséges fiatotok már ebben a bajnokságban is jól beépültek a csapatba. ■Búcsúzunk. Lekísérem. A járda mellett ott várja a kis Jawa-Moped. Felül rá. Elrobog. SZŰCS LÁSZLÓ A JÁTÉKVEZETŐ BÚCSÚJA Két héttel a tavaszi futballévad befejezése előtt elindult a mérkőzésre. Felesége az ajtóban gyengéden megcsókolta és figyelmeztette: — Szívem, ne izgasd fel magad! Meddig akarod még csinálni, hiszen már nem vagy fiatal! Mi örömed van belőle? — Drágám, te ezt nem érted. Szervusz! Jó két órával később feldúltan, idegesen jött haza. Elhatározta, hogy felesége előtt színészkedni fog, de az asszony így fogadta: — Hallgattam a rádiót, mindent tudok. Borzalmas lehetett, amikor a nézők kórusban szidalmaztak a tizenegyes miatt. A játékvezető legyintett: — Már megszoktam. Keveset evett vacsörára és bár altatót vett be, nyugtalan álma volt. Nem labdarúgó pályán volt bíró, hanem a törvényszéken, ahol felmentett egy elvetemült rablógyilkost. A tárgyalóterem közönsége egy emberként üvöltötte: „Pfuj bíró!" Azután arra lett figyelmes, hogy egy kapu előtt két ember veszekedett. Az egyikben Branyiga ll-t ismerte fel, a középcsatárt. A másik pofonvágta, de Branyiga nem ütött vissza. Tétovázott. Persze — gondolta a játékvezető —, Branyiga a kapu előtt mindig tétovázik... Branyiga egy kis késéssel mégis visszaadta a pofont, sőt el is gáncsolta a másikat, aki hanyattesett. A bíró megnézte a házszámot, tizenegyes volt. Bólintott... Igen, ez szabályos tizenegyes. Megint mérkőzést vezetett. Félidő... A nézők küldöttsége kereste fel az öltözőben. Arra kérték, hogy menjen el patikusnak. Ott mérlegelhet — érveltek —, a pályán nem. Azután festő lett álmában. A képcsarnok megtelt azokkal a képekkel, amelyeket kiállított futballistákról festett. A tárlat nézői szidalmazták. Ennek a kiállításnak sem volt sikere ... Az autóbuszmegállónál egy labdát talált. Akkor érkezett oda egy 16-os autóbusz. 0 fogta a labdát és a tizenhatos mögé tette. — Bocsánat, megszoktam — közölte a kiváncsiakkal. Felébredt. Agya mellett ott állt felesége. — Irénkém, abbahagyom — ígérte —, nem vezetek többé meccset. Ígéretét be is tartotta. De vasárnaponként szomorú; bánatos volt. Hiányérzet kínozta. Nem átkozták. PALASTI LÄSZLÖ 7
