Fradi-híradó (1973)
1973. május
OMI OZ EDZÉSEK MÖGÖTT VON Az olimpia jó alkalmat nyújtott arra, hogy a fantasztikus eredmények hátterében szó essék azokról a technikai segítségekről, gyakorlati és elméleti módszerekről, melyeknek döntő szerepük volt az „álom" eredményekben. Elsősorban a mozgó, vagy álló laboratóriumokra gondolunk, melyek felkészülés közben mutatták, regisztrálták a sportolók fiziológiai állapotát, terhelhetőségének felső határát. A rengeteg diagramm, koordináta, lyukszalag, mind hozzásegített ehhez. Nálunk még gyerekcipőben jár ezeknek a módszereknek az alkalmazása és a szerény kísérletek nem jutottak el az egyesületekig. Fordítsunk egyet a gondolat fonalán és nézzük meg: milyen módszertani segítséggel születnek meg azok az eredmények, melyeket a Ferencváros sportolói érnek el. Azzal kezdjük. hogy a körülmények jóformán valamennyi szakosztálynál jelenleg egyáltalán nem kielégítőek. Pálya, teremhiány. Ezen a téren a Fradi olyan helyzetben van, hogy meghívatja magát edzőmérkőzésekre, mert a klub nem tud helyet adni a labdajátékoknak még az edzőmérkőzésekhez sem. A jelentkezőket el kell küldeni — pedig akad belőlük bőven —, mert nincs lehetőség a szakosztályok létszámának növelésére. A technikai felszerelés csúcsa a szakosztályokban a versenyóra és a mérőszalag. Ami új, korszerű, az a sportorvosok segítsége, mely jelentős támogatást jelentett edzőinknek az elmúlt időben. Ilyen mostoha körülmények ellenére szakosztályaink zöme a hazai és a nemzetközi élvonalban halad. Köszönhető ez a szakemberek tudásának és lelkesedésének, a sokszor „kisiparinak'’ tűnő lehetőségek „nagyüzemi" kihasználásának. Az irányítást a Wéber József né vezette módszertani bizottság végzi. A klubban egy módszertani csoport keresi, kutatja az előrelépés lehetőségeit Vitencz Géza vezetése mellett. Nem ötletszerű a módszertani munka a Ferencvárosban. A siker kovácsai, elsősorban a főfoglalkozású edzők, ma már tervszerű, távlati program, ezenbelül éves terv szerint dolgoznak. Az első lépés az volt, hogy a szakosztályok legjobb, legeredményesebb mestereiből, oktatóiból alakították ki a módszertani bizottságot. Zsibrita János, Elek Gyula, Endreffy Ló- ránd, dr. Jakabházi László, Goór István, Kolossá István, Maiina Lajos, Nagy Tamás, dr. Papp László, Som Ferenc tapasztalata, hozzáértése nyesegeti a felkészítésben mutatkozó hibákat, segít elkerülni a buktatókat, melyek a fiatal edzők szakmai munkáját fenyegetik. Most már szeretnének tovább lépni. — Olyan szakosztályban, ahol több helyen, több csoportban folynak az edzések, a versenyek — beszél a tornyosuló nehézségekről Vincze Géza módszertani előadó —, szükség lenne önálló módszertani irányító foglalkoztatására. Szinte csoda például, hogy labdarúgásban 10 csapatunk a mostoha edzéslehetőség, pályagond mellett eredményesen szerepel, de ugyanez, a helyzet a kézilabdázóknál is. Ezeknél a szakosztályoknál a főfoglalkozású edző nem jut el valamennyi edzésre, mérkőzésre, mert hiszen neki is megvan a maga gondja az első csapat munkájának az irányításával. A módszertani csoport nagy súlyt helyez a szakmai munka színvonalának emelésére, az edzők felkészültségének állandó fejlesztésére. Talán nem is azon volt a hangsúly, hogy mi kötelező és mi nem, hanem inkább azon, hogy ha valaki komolyan veszi oktatói feladatát, az kapja meg a legjobb szakmai útmutatást az eredményes fejlődéshez. — Kitűnő szakemberek tartottak módszertani előadást nálunk — említi Vitencz Géza, a módszertani csoport vezetője —. Hogy neveket is említsek, itt járt Zalka András, dr. Kausz István, dr. Nádori László, dr. Frenkl Róbert, Halmos Imre, Nagy György dr. Aki odafigyelt, sokat tanulhatott az elhangzottakból. Ugyanakkor kötelezővé teszik, hogy a tanfolyamokon szerezzék meg a magasabb edzői képesítést, minősítést. A mintegy 1500 minősített sportoló szakmai gondját 77 szakember látja el. Közöttük 5 mester, 16 szakedző, 44 edző és 12 segédedző minősítéssel rendelkezik. A klub főfoglalkozású oktatója: húsz. Vaskos füzet tartalmazza a módszertani munka múlt évi eredményeit és foglalkozik a jövővel, ötéves fejlesztési terv, ezenbelül kétéves feladat-terv, az olimpiai sportágak fejlesztése címszavakon akad meg a szem lapozgatás közben. Szó esik a sorok között a megkülönböztetett edzésmunkáról, tudományos igényről, utánpótlásról, edzéselméletről, gyakorlati tennivalókról. Ábrák, grafikonok rejtik az avatatlanok szeme elől azt az egymásra épülő, egymást kiegészítő munkát, melyet végül úgy ismer meg és mér le a szurkoló, hogy tapsol, vagy bosszankodik. — A módszertani munka nálunk mindenki részéről hivatás — mondja látogatásunk befejezésekor Vitencz Géza, majd hozzáteszi: — Csak egy, ami túlságosan sok időt rabol el tőlünk. Annyi kimutatást, jelentést kérnek a módszertani csoporttól a felettes szervek — sokszor ugyanazt háromféle variációban —, hogy rengeteg időt vesznek el a gyakorlati munkától. Már régen és most is ígérik, hogy sor kerül valami egyszerűsítésre a kimutatások terén. Talán sikerül elérni, hogy a jelentések, kimutatások többféle kidolgozásban ne keresztezzék egymást. Az igazi módszertani munka ugyanis megoszlik az íróasztal és a gyakorlati munka között — az utóbbi javára. TOLDY FERENC Kép szöveg nélkül 25 Érdekes ... Máskor a négy métert is alig bírja átugorni A kispadon
