Fradi-híradó (1973)
1973. május
A FELESÉG NEM BÍRÁL Látogatás Bálint Lászlónál Mintegy másfél évvel ezelőtt Csanádi Ferenc, a Ferencváros edzője egy beszélgetéskor mondta nekem: — Kísérje figyelemmel Bálint Lacit, ez a gyerek rövid időn belül a legjobb magyar beállós lesz és bekerül a válogatottba. Az edzőnek igaza lett. Bálint néhány hónap múlva tényleg magára öltötte a válogatott mezét. Az Üllői úton jól ismerik ennek a szerény, szorgalmas, rokonszenves fiatalembernek a nevét. Pesti srác és a Ferencváros saját nevelésű játékosa. 1960-ban egy kölyök toborzón figyeltek fel rá, s leigazolták. Végigjárta azt a bizonyos „szamárlétrát”, az úttörőktől az első csapatig. 1968 márciusában a Salgótarján elleni 2:2-es találkozón mutatkozott be a nagyok között. Azóta 125 alkalommal játszott NB I-es mérkőzésen. 1972 márciusában a Népstadionban az NSZK elleni összecsapáson teljesült legnagyobb vágya. Válogatott játékos lett. Ezt még 12 mérkőzés követte a legjobb tizenegyben. Többszörös utánpótlás válogatott, olimpiai ezüstérmes, EB 4. helyezett, egyszer volt a bajnokcsapat tagja. Az edzés után együtt mentünk Kőbányára. Laci az Ihász-közben lakik, egy modern épület második emeletén. Ajtaján 13-as szám. Nem álltam meg szó nélkül. — Nem babonás? Elnevette magát: — Eddig még szerencsém volt az életben, s mióta itt lakom, még jobban megy minden. Ízlésesen berendezett lakásban él Bálint László. Nős, van egy hároméves kislánya, Yvett. Az apróság büszke az apucira, boldogan ismeri fel a televízióban és a képeslapok hasábjain. A feleség, ha teheti, ott szurkol minden mérkőzésen, s van egy jó tulajdonsága, nem szokott bírálni, ezt rábízza az edzőre. Egyet viszont nem szeret: az edzőtáborokat. Ilyenkor Laci hiányzik a családnak. Helyetfoglalunk a kényelmes fotelekben és beszélgetünk. Szinte természetes, hogy először a labdarúgásról. — Mit jelent Bálint Lászlónak a labdarúgás? — Amíg játszom, mindent. Szakmát, munkát, szórakozást, hobbyt. kikapcsolódást, s maga a játék gyönyört. Egy-egy sikerült csel, vagy egy gól kimondhatatlan öröm. — És a gyakorlás? Szeret edzeni? — Igen. Sőt edzés után, ha lehet, mindig kint maradok egy kicsit „túlórázni". — S mit szokott gyakorolni? — A kapuralövést és a fejelést. — Melyik poszton játszik szívesen? — A beállós szerepkör megy a legjobban. Játszottam szélső hátvédet, közép hátvédet, de valahogy ez áll hozzám a legközelebb. — Milyen játékosnak tartja magát? — A küzdőtípushoz tartozom. — Bár nagyon korai, de megkérdezem, meddig akar futballozni? — őszintén szólva, erre még nem is gondoltam, de talán 32—33 éves korig. — Ügy tudom, hogy a labdarúgás mellett kiegészítő „sportként” tanul. — Branikovitssal és Megyesivel első évesek vagyunk a Közgazdaság- tudományi Egyetemen. — Hogy adta fejét a közgazdaság- tanra? — Mindenképpen akartam tanulni. először a TF-en, de ott megszűnt az esti tagozat, s ha nappalin járok, akkor ott kellene játszanom. Így a „közgázra" jelentkeztem. De ha ezt befejezem, elvégzem az oktatóit. — Melyik szakra jár? — Az iparszakon tanulok. El ne felejtsem: dr. Kreskay Ferenc dékán úr sokat foglalkozik velünk, ő patronál a tanulásban. — Tanulás, foci: hogy lehet ezt a kettőt összeegyeztetni? — Azt mondják, a fizikai munka után könnyebben megy a tanulás. A labdarúgás fizikai megterhelés, s nekem pihenést jelent, ha bújhatom a tankönyveket. A vizsgaidő- szakban sokat kell tanulni, de én nem hagyok mindent az utolsó hetekre, évközben is tanulok. — És az eredmény? — Az első félévet közepesen végeztem. — A legnehezebb tantárgy? — A filozófia. Ez nekem új, még nem találkoztam vele. — Ezek szerint kevés a szabadideje. Ha mégis akad, mit kezd vele? — Szeretem a hegyeket, hétfőnként kirándulunk a családdal. — Mi volt eddig a legnagyobb élménye? — Az első válogatottság. — És a legfájóbb emlék? — Belgiumban az EB-n a szovjet válogatottal szemben elszenvedett l:0-ás vereség és a Sparta Prága elleni 1:4. Még hosszú ideig beszélgetünk, s a végén kialakult bennem a vélemény: bár sok ilyen Bálint Lacihoz hasonló labdarúgó lenne a magyar pályákon. BOROSS DEZSŐ DR. 13
