Fradi-híradó (1973)
1973. május
GONDOLATOK A KÜLDÖTTKÖZGYŰLÉSRŐL Egy-egy nagy nyugati klub életéről sokat tudunk. Tudjuk például azt, hogy elnökét (egyben eltartóját) élet és halál urának tartják. Az övé az első szó, s az övé az utolsó is. Nos, nálunk az egyszerű sportember, például a szurkoló, mindezt nagyszerűen ismeri, ám a hazai viszonyokról már kevésbé tájékozott. Amikor január végén a Ferencvárosi Torna Club küldöttközgyűlésen elhangzott a számvizsgáló bizottság jelentése arról, hogy az egyesület anyagi helyzete megszilárdult (hiszen az 1969-cs 9,4 millió forinthoz képest tavaly, az olimpia évében például már 17,2 millió volt a klub költségvetése) — talán fel sem merült sokakban az anyagi támogatás és a vezetői hatalom kérdése. Pedig hát nem árt, ha a zöldfehér egyesület hívei is tisztában vannak ezzel az érdekes ténnyel. Azt bizonyára tudják, hogy az egyesület több anyagi forrásból táplálkozik. S hogy kinek a kezében van az irányítás hatalma és felelőssége? Ha erre kiváncsiak, nagyon jó helyen járunk, ha a küldöttközgyűlést emlegetjük. Demokratikus sportmozgalmunk legfőbb irányítója ugyanis a közösség. Egy egyesület életében ez éppen a közgyűlést jelenti. Ugyanígy van sorsdöntő hatalma, s rendkívüli felelőssége az FTC közgyűlésének is — az egyesület életének minden alapvető kérdésében. A felelősség ez esetben azt is jelenti, hogy a közgyűlés döntése — demokratikus módon — a magyar sportmozgalom alapvető célkitűzéseit tükrözi minden kérdésben. Vegyünk például egy olyan alapvető jelenséget, mint az utánpótlás-nevelést. Az FTC 10 sportiskolái szakosztályában 1100 fiatallal foglalkoznak. Az 1971- ben még csupán 54 aranyjelvényes ifjúsági sportoló száma 1972-ben 65-re, s a sportiskolát látogató bajnokok száma 11-ről 48-ra (!) emelkedett. A példák nagyszerű munkáról tanúskodnak. Ma, amikor a magyar sportmozgalom olyan központi kérdésnek tartja az új nemzedék hangsúlyozott, korszerű felkészítését — akkor elmondhatjuk, hogy az FTC helyes úton jár. S kellemes a munka következménye is: hiszen az utánpótlás-nevelés eredményei nem pusztán a különböző szakosztályok felfrissülését biztosítják évről évre, hanem már a jelenben is kamatoznak, az egyesület központi, anyagi támogatásában. Ha mindezt meggondoljuk, akkor csakis helyeselhetjük a közgyűlés döntését, miszerint az egyesületben a jövőben tovább növekedik a sportiskolái szakosztályok száma. Sportéletünk másik, rendkívül égető kérdése a létesítmények ügye. Ha a világ élsportjának hatalmas ütemű fejlődésével lépést akarunk tartani, éppen a sokoldalúan felszerelt. korszerű létesítmények jelentik annak egyik alapját. Az FTC Üllői úti stadionja háromnegyed részben készen áll, s a közösség véleménye természetesen az, hogy a közeljövő kiadásainak súlypontja a munkálatok befejezésében legyen. Nem kevésbé fontos feladat volt a Latorca utcai evezősház ' rekonstrukciója s a távlati terv: a tornász- és ökölvívócsarnok felépítésének megvalósítása. Ha olyan korszerű körülményeket teremt az egyesület, mint amilyenek a már elkészült edzőcsarnoké (jelenleg a birkózók otthona), akkor a világgal való lépéstartás egyik feltételét már teljesítette. Érdekes az ökölvívás, önmagában is. Amikor ökölvívóteremről szólt a közgyűlés, a levegőben lógott a kimondatlan tény: hiszen jelenleg az FTC-ben nincs is ökölvívó szakosztály. Valóban, néhány éve megszűnt a zaj a ferencvárosi szorító környékén, de a tervek képletesen már talpra állították e ponterős, fontos olimpiai sportágat! Mindez jól jelzi, hogy az FTC legmagasabb fóruma, a közgyűlés elfogadja és támogatja sportmozgalmunk központi kérdését, a sikeres olimpiai szereplés érdekeit. A jövendő feladata — mi mást is tűzhetne ki célul egy alkotó, lelkes közösség? — az eredmények, a sikerek fokozása. Az egyesület sportolói 1972-ben 21 felnőtt egyéni országos bajnoki címet szereztek, s 13,25 ponttal tértek haza Münchenből. A zöld-fehérek 48 nemzetközi találkozón vettek részt az elmúlt esztendőben, tehát részesei voltak a sportvilág sajátos „vérkeringésének”, amely ugyancsak a fejlődés egyik alkotóeleme. Természetesen a közgyűlés, az egyesület életének meghatározó fóruma, a zöld-fehér sportolók és vezetők nagy közössége boldogan könyvelte el a sikereket. amely önnön munkájának, célkitűzéseinek eredménye is. De hát az élet egyfelől nem könnyű játék: nem áll meg az elégedett, boldog pillanatokban. Könyörtelenül megy tovább, s az alkotó ember, az alkotó közösség nem pihenhet. A müncheni olimpia zárónapján új — talán még nehezebb, még fárasztóbb — út nyílt meg a Ferencvárosi Torna Club életében is. S az út végén az a tábla áll, amelyen Montreal neve szerepel. A közgyűlés ezt az időszakot térképezte fel az egyesület számára, nagy-nagy felelősséggel, s szem előtt tartva a Montreal utáni olimpiák távlati feladatait is. Egységben a magyar sport- mozgalom alapvető célkitűzéseivel. SZEKERES ISTVÁN A küldöttközgyűlésről. Lénórt Lajos dr. elnöki megnyitója. 3
