Fradi-híradó (1973)
1973. február
Magyar? NEM: MAGYAR! Nincs azon mit szégyenkezni, hogy Münchenben még nem a magyar tornászokat figyelte áhítattal az olimpiai csarnok közönsége, Ken- mocun, a japánok gyúrmalazaságú, ugyanakkor acélkeménységű őstehetségén gyakrabban felejtkeztek a kíváncsi kamerák, mint a mi legényeinken. Azért persze a magyar hatos gyakorlatai után is összecsattantak a tenyerek, Magyar Zolit, a Fradi neveltjét még kis is fütyülték! Ez csak azon keveseknek mond valamit, akik hallottak arról, hogy nyugaton az ilyen tetszésnyilvánítás az elismerés egyik hatványozott formáját jelenti. Ezt még könnyű volt megmagyarázni. Szuh Csabának, a Magyar Tornaszövetség főtitkárának azonban már jóval nehezebb dolga volt, amikor a kis Magyar Zoli pompás lógyakorlata után Endo, a hatvanas évek legnagyobb japán tornászegyénisége megszólította a magyar szakvezetőt és hibátlan kiejtéssel ezt kérdezte: „Nem ismeri véletlenül azt a fiút, ott a lólengés- nél?” Szuh Csaba dagadó keblekkel vágta rá: „Hót már hogyne, ő a Magyar!” Endo következett ismét, kicsit bosszúsabban: „Mágyár, vná- gyár, tudom, de a nevét ha volna szíves . . .” A főtitkárnak végül is kézzel-lábbal sikerült megértetnie, hogy Magyar igaz, hogy magyar, de mert magyar, attól még lehet Magyar . . . Mielőtt a kedves olvasó kétségbeesése felfokozódna, térjünk át ennek a Magyar Zolinak a bemutatására, aki egyáltalán nem csak nemzetiségével azonos nevével kavarta fel a müncheni olimpia tornaszakértőit, hanem fiatalos lendületű, de férfiasán érett színes bemutatóival. Majdnem a foci Csalódtam volna, ha a tizenkilenc - éves fiú „önéletrajzából” a foci kimaradt volna. Önök már találkoztak egyetlen IX. kerületi sportolóval, zöld-fehér színekben versengő fiúval, aki nem próbálkozott meg a labda-terelgetéssel'? — Negyedikes voltam ha jól emlékszem —, számol be „ifjúkoráról”, — amikor az iskolában egy falragaszon labdarúgó toborzóről olvastam. Fgy barátommal el is mentünk, még a felvételi is sikerült, csak hogy jött a vakáció, amit még egy hőrszeges csukáért sem cseréltem volna el. Vem voltam valami céltudatos kissrác ... Ma már nem is gondolok arra, hogy vajon mi lett volna, ha esetleg a zöld gyepet választom a talajszőnyeg helyett. — llarmalh Józsi bácsi, a testnevelőm küldött le először a Fradi tornaedzésére — így folytatja történetét. — Igen először, mert csak másodszorra sikerült neki. Egy fiatal edzőhöz — a későbbi mesteremhez — Vígh Lászlóhoz kerültem, tizenhatan voltunk egy csoportban, mai szemmel nézve szerintem több baja akadt velem, mint a többi tizenöttel együtt. Hogy miért? Néha elfelejtettem edzésre menni, a gyakorlásokon állandóan csak „sírtam”, sokalltam az adagot. Vígh László viszont olyan ember, aki ha valakiben tehetséget lát, akkor tüzzel-vassal megtanítja tornázni. Az edzőm még arra is képes voltj hogy eljöjjön a lakásunkra és valósággal a fülemnél fogva ciháit be a tornaterembe. Hét év telt el az első edzések óta. de valójában csak most az olimpián Jöttem rá. milyen érdemes volt „Vígh Tanár"-ra hallgatni. Nélküle biztosan nem nyertem volna úttörő bajnokságot lOGtt-ban, s Münchenbe se jutottam volna el. Sajnos, a köv el jövőben búcsút kell vennem a mesteremtől, inert ő már csak az utánpótlásneveléssel foglalkozik. Megtörik a pályafutás Az is előfordulhat, hogy Magyar Zoli az edzője után egy időre a klubnak is búcsút mond. Tavaszra esedékes nála a katonai behívó. — Be kell vallanom, hogy az érettségi után elszalasztottam a felvételit a TF-re. Persze a mundér elől ott sem menekülhettem volna, hiszen a főiskolásokat is elviszik egy évre. Tartok a dologtól, mert nekem egy év kihagyás annyi, mint más tornásznak három. Még feljebb Montreálban Száznál töhb induló között huszonhatodiknak lenni elismerésre méltó dolog, különösen akkor, ha nem feledkezünk meg arról, hogy Zoli december tizenharmadikán töltötte be 19. életévét. A férfi tornában — azt mondják 24 — 25 éves korban érkeznek el a versenyzők a csúcshoz. — Hát igen. Münchenben még csak kóstolgattam az olimpiát, nekem úgy igazából Montreálban kellene bizonyítanom. A célokat már kitűztem: az egyéni összetettben a legjobb tizenhat közé szeretnék kerülni, kedvenc szeremen, a kilengésben pedig a döntőbe. Ez utóbbi célt olimpián és világbajnokságon csuk a szer hat legjobb specialistája érheti el. Ezt vette célba Magyur Zoltán, a Ferencváros tornásza. SZALAY PÉTER 27
