Fradi-híradó (1973)
1973. február
TAVASZI ÁLMOK ÁLMODÓJA I — Tudja, az én történetem pofonegyszerű. Annyi az egész, hogy 1910-ben kezdtem el az elemi iskolái. No hát ez az iskola történetesen az Üllői út és a Hunyadi út sarkán állott. Tulajdonképpen ez minden . t . Mert hát a többi magától jött: mi más vonz- hatta a gyerekembert az Üllői úton, mint az4FTC! ? Én is lehorgonyoztam a zöld-fehér színeknél. A szívembe zártam egy életre. Azzat a szívvel másztam fel a Fradl-pálya menti fákra is: hol az egyiken, hol a másikon kuporogtam végig minden mérkőzés első félidejét. A másodikat már a lelátóról néztem. Weisz Pista bácsinak, az akkori pályaigazgatónak legyen hála ... Ö ugyanis a szünetben mindig kinyittatta a kapukat. Mi, kis legények is bemehettünk. •) Mielőtt tovább engednénk Szabadkay Ferenc emlékeinek és vallomásának szófolyamatát, szögezzük le mindnyájan, önmagunkban, hogy — tökéletesen ismerjük. No, nem őt magát, hanem hűséges, szívben, gondolatban, munkában végképp egy közösség mellé lehorgonyzott típusát. Szabadkay Ferencet én sem ismertem személyesen. Flső ismertető jegyeit egy telefon membránja közvetítette. — Most éppen szabadságon vagyok ... — mondta. — Akkor hál tárgytalan a megbeszélésünk'/ — Dehogy. Itt vagyok én most is a Zombori úti utánpótláscentrumunkban. Tudja, hogy van az... Ha az ember a sportban, a sportért él, nem szabadul onnan álmában sem. 3 A Zombori úti FTC-léte- sítmény gondnoka, napi négy órás szerződéssel — a nyugdíj mellett. Azonkívül az atléták szakosztályvezetője. Ez számára a boldogság netovábbját jelenti, hiszen annak idején maga is atléta volt. — 1920-ban, a tavaszi mezei edzések idején kezdődött középtávfutó pályafutásom a Ferencvárosban. Még azon a tavaszon sor került az első versenyre is aztán megállás nélkül folytattam 1927- ig. Láttam és átéltem egyet s mást. Ma egyetlenegyben vagyok igazán biztos: téved az. aki azt állítja, hogy a Fradiban soha nem volt különösen jó atlétikai élet. Hát tessék . . Előttünk az asztalon az 1926-os kiadású sportévkönyv. Ténye vitathatatlan: az előző esztendőben az FTC a harmadik helyei foglalta el az egyesületek sorrendjében. És az 1926- os esztendőre szóló minősítés szerint a négy clsőosztá- „Jyú szakosztály egyike az FTC Volt. 4 Az az évkönyv mást is elárult. Szabadkay Ferenc volt a befutóember az országos bajnoki ezüstérmet szerzett 4x 1500-as FTC-váltónak, egyénileg pedig mind 1000, mind 2000 méteren az első öt között állt a rangsorban. —■ Hát ez nem volt jó szakosztály? -- mondja, becsukva az emlékidéző könyvet. — Csak nehogy azt gondolja, hogy magam miatt tartom jónak az egészet. Nem, nem én voltam a legjobb, még a Fradiban sem. Mint egy százhúsz atlétából állt a szakosztály. Gondolatváltás. Változik az időpont is: 1970. Az FTC közgyűlése kimondta, hogy megszünteti az atlétikai szakosztályt, csupán a sportiskolában tartja meg a sportágat. És attól kezdve várja a feltámadást. — Bizony, az elmúlt év kicsit keserű volt. Itt állt a sportiskolás szakosztály talán tréfásan hangzik hat versenyzővel és két edzővel. Vitencz Géza, a sportiskola akkori iazgatója azonban cseppet sem volt elégedett ezzel. De hál minek is regéljem el a: egész történetet7 1971- ben három ifjúsági aranyjelvényes atlétánk volt. 1972- ben pedig tíz! .4 ser dűlők és az ifik összesen négy országos bajnokságot nyer lek. És az én számomra az mond valamit, hogy akkor, a huszas évek közepén száz- hi’jsz tagja volt a szakosztálynak és most ugyanannyi van! Százhúsz fiatal. Vajon melyik hordozza magában ugyanazt az Üllői utat, amely egykor az ,,elemista" Szabadkay Ferencet egy életre a zöld-fehér színek pártjára állította? A többség? Vagy csak néhányuk — s a többit nevelni kell ugyanarra? Szabadkay Ferenc maga is vállalkozik a nevelésre. Igaz, az is elegendő lenne, ha csak az életéről mesélne a fiataloknak. Abból mindent megérthetnének. ,,Néha-néha visszatérnek a tavaszi álmok” — mondja az édesbús dal. Azt ugyan nem kérdeztem meg Szabadkay Ferenctől, hogy ez a dal a kedvencei közé tartozik-c — de biztos vagyok benne. Miért? Mert az egész lényéből az ő egykori tavaszai térnek vissza álomszerűén. S azt egybemossa a mával. Látja az egykori százhúsz atlétát — és a maiakat. A fiatalokba beleálmodja egykori, Üllői fákon kapaszkodó gyermekönmagát. És ma már azt is elmondhatja,- hogy az álma nem puszta álom. Hiszen ott van például az öt unoka egyike, Gyuri, aki a To- ronyház utcai tagozatos iskolába jár. Atlétika szakos! És úgy tűnik, lesz belőle igazi atléta. Persze, a Fradiban. SZÉKERES ISTVÁN 22
