Fradi-híradó (1973)

1973. február

Nyolcéves múltra tekint vissza a jól szervezett tár­sadalmi testület, a fiatal úszók nevelését segítő szü­lői munkaközösség, és ne­héz lenne pontosan meg­mondani, melyik területen végezték a leghasznosabb munkát, a legeredménye­sebb tevékenységet. — A fiam nyolcéves kora óta a Ferencvárosban úszik és mivel már a Mű­szaki Egyetem gépészmér­nök karának hallgatója, húsz éves — joggal mond­hatom, hogy régi ismerője vagyok a klub szakosztályi életének — emlékezik Fü- leky András, a Magyar Op­tikai Művek kooperációs osztályának vezetője, a szü­lői munkaközösség elnöke. — Kezdettől fogva sokat jártam ki az uszodába és más gyerekek szüleivel együtt tapasztaltam, hogy edzőink nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy ellássák nevelői-ok- tatói, fegyelmező feladatu­kat. Természetesen, vala­mennyien segíteni akar­tunk, de egymagában az ember csak kisebb dolgok­ban tudja kivenni a részét, míg együttesen többre vál­lalkozhatunk. — 1966-ban támadt va­lakinek az ötlete, hogy az iskolai munkaközösségek mintájára hozzuk létre mi is gyermekeink szülői mun­kaközösségét. Számtalan gondon kellett ugyanis fá­radozniuk a Ferencváros­ban dolgozó úszó edzőknek: kisebb-nagyobb anyagi kér­dések megoldásával bajlód­tak. Felszerelések előterem­téséért szaladgáltak. A gye­rekek utazását szervezték. Az iskolákban ellenőrizték tanítványaik előmenetelét, amellett, hogy ellátták fő teendőjüket, az úszóokta­tást. Tíz-tizenöt aktív anyuka, apuka úgy találta, hogy ha már úgyis kint vagyunk minden verse­nyen, látjuk a teendőket, miért ne vehetnénk ki a részünket, hiszen saját gye­rekeink látják annak hasz­nát. Szervezetet hoztunk létre, amely saját alapsza­bály szerint működik, ti­zenkét tagú vezetőség irá­nyítása mellett. — Engem választottak meg a szülői munkaközös­ség elnökének mondja Füleky András. — Arató András barátom lett a gaz­dasági ügyek intézője. A Ferencváros külön OTP csekkszámlát nyitott szá­munkra, erre folynak be - a főkönyvelőség kezelé­sében — a szülők által vál­lalt önkéntes befizetések. Nem nagy összegek ezek, de jelentősek, mert jó szívvel adtuk az egész közösség céljaira. Alapszabályunk rögzíti, hogy „pénzünket semmi­féle címen egyéni célokra felhasználni nem lehet”. Abból ugyanis sok baj, vita származna, de így az egész zöld-fehér úszó gárda elő­nyét élvezi. Az apróságok szülei évi ötven-száz forin­tot fizetnek be. Ezekből az idén már 14 ezer forintunk volt. Mire fordították? Mindenekelőtt fedez­tük „jól tanuló, jól sporto­ló" mozgalmunk költsége­it. Az országban mi hirdet­tük meg ezt az ösztönző formát először még 1967- ben, és dicsekvés nélkül mondhatom, azóta jó ered­ménnyel működik. A leg­kisebbektől a legnagyoh- bakig nyolc kategóriában, különös gonddal kidolgo­zott pontérték-táblázat sze­rint értékeljük a gyerekek tanulmányi- és úszóered­ményeit. A kettő együtt adja a helyezést. Előírás, hogy a tanulásban legalább 3,8-es átlagot kell elérni a pályázónak. Külön apai öröm számomra, hogy fiam, Füleky András ebben is elől járt, már négyszer volt korcsoportjában a győztes. 1972-ben Gyarmati Andrea harmadszor nyerte el a vándorserleget. De kétszer volt már kupavédő Lázár Péter és Fodor Judit is. A legjobbak megkapják a vándorserleg kicsinyített mását, sőt, ha háromszor nyerték el, végleg az övék a nagyserleg is, a helyezet­teket véretekkel jutalmaz­zuk. Mi szerveztük meg gyerekeink tavaszi-őszi tá­borozását. Gondoskodunk az ottani kultúrprogram- ról a versenyekről, azok díjazásáról. Gyakran elő­fordult az elmúlt években, hogy tíz-tizenöt autótulaj­donos szülő vállalta a gye­rekek vidékre utaztatását úszóversenyekre. — Szeretjük, ha szépen, ízlésesen öltözködnek gyer­mekeink az uszodában is. A Ferencváros a kicsiknek nem tud úszóköpenyt, drá­ga felszerelést adni. Szülői munkaközösségünk megál­lapodott egy ruhaipari szö­vetkezettel, hogy méret után köpenyt készít az ap­róságoknak, és azokat a zöld-fehér úszópalánták megvásárolhatják. Mintegy százhúsz fiatal így egységes FTOruházatban feszit az uszodában. — Látjuk, hogy gyerme­keink Kolosa István és a többi edzőnél jó kezekben vannak, de azért néha el­kel a mi nevelő, fegyelmező segítségünk is. Igyekszünk baráti közösséget kovácsol­ni a zöld-fehér úszónöven­dékekből, amely kiveti ma­gából a rosszat és érdeklő­dést fejleszt minden iránt. Élversenyzőinket is felhasz­náljuk, hogy élménybeszá­molóikkal ösztönözzék tár­saikat. Legutóbb Gyarmati Andrea tartott emlékezetes olimpiai élmény beszámolói. Összejöveteleinken nem egyszer több mint száz szü­lő és igen sok úszó jeleni meg. Miért teszik mindezt? — Már sokan kérdezték ezt tőlünk — mosolyog a vá­lasz előtt Füleky András és mi csak azt tudjuk mon­dani, mert úgy érezzük, hogy ez így van rendjén. Nem várni kell ölhetett kézzel, külső szemlélőként, míg mások fáradoznak gyermekeink nevelésén, sportban való előrehaladá­sán. Üszni minden ember­nek meg kellene tanulnia. Mert egészséges és szórakoz­tató, s egyben pihentető sport is. Szülők vagyunk, ennyivel tartozunk gyerme­keink nevelésének, a klub­nak, amely tehetségéhez mérten biztosítja a feltéte­leket. Sok munkaelfoglalt­sággal jár a közösség veze­tői számára az összefogás, a különböző törekvések ösz- szehangolása, de az ered­mény mindenért kárpótló boldogság. SIUüKMANY LAJOS 13 r T |iy " | ? f 2 " - ~j^ st " ? | hj = I ' T • I Ml I >„P = -J 1 »í |j . .5 i EGY ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^

Next

/
Thumbnails
Contents