Fradi-híradó (1973)

1973. november

BÚCSÚZIK A KISZ-TITKÁR Közel másfél évtizeddel ezelőtt gyámoltalanul téblábolt a pálya szé­lén. Senkit sem mert megszólítani. Pedig jó patrónusa volt: Varga Pali bácsi, az egyesület pénztárosa aján­lotta felvételét. Végre megszánta valaki: — Hát te miért álldogálsz itt? — Tornázni... Illetve... Atléti- zálni szeretnék — motyogta zavartan, majd kitört belőle: — vegyenek fel a Fradiba, itt szeretnék sportolni! Apai Örökség Szégyenlősen mosolygott, amikor felelevenítettük a történetet. — Igen, valahogy így történt — mondta Fogarasi Emilia. — Minden álmom vágya volt, hogy magamra húzhassam a zöld színű melegítőt. Apám birkózott és Fradi rajongó volt. Gyakran elvitt mérkőzésekre, verse­nyekre. Tőle örököltem az egyesület szeretetét. A közgazdasági érettségi után a Kispesti Textil Gyárba került gyors- és gépírónak, majd anyagbeszerző­ként foglalkoztatták. Itt végzett KISZ munkát is. Szabadidejének jelentős részét azonban a vörös sala­kon, illetve az FTC-ben töltötte. Szívesen volt a fiatalok között. Az atlétikában, a négy és a nyolcszáz méteren nem ért el különösebb ered­ményt, a másodosztályú szintig vitte. Szorgalmára, fegyelmezettsé­gére, s főként emberszeretetére ha­marosan felfigyeltek. — A hatvanas évek elején, az atlé­ták szakosztályvezetője, Kiss József odajött hozzám és javasolta, hogy vál­laljam el a KISZ csoportvezetői tisztséget — emlékezett vissza a cso­porttitkár. — Mindenki rám szava­zott, sőt még a csúcsvezetőségbe is be­választottak. Fogarasi Emilia motorja lett az atlétikai szakosztály KISZ csoport­jának, mondhatni az FTC KISZ szervezetének. Ettől kezdve minden idejét az egyesületben töltötte. To­borozta a tagságot, segítette a tag­gyűlések, a klubnapok, az író-olvasó találkozók, a különböző rendezvé­nyek megszervezését, lebonyolítását. A sportolók, az edzők hamarosan megismerték, megszerették. — Az egyesület elnöksége 1963-ban kikért az üzemi KISZ bizottságtól, s amikor Kőszegi Zoli elment, megvá­lasztottak csúcstitkárnak. Első dol­gom az volt, hogy megfelelő társakat keressek. Ebben és a későbbi munka során sokat segített az egyesület agitá- ciós és propaganda bizottsága. Sike­rült néhány élsportolót is megnyer­nünk. Mátrai Sanyi, Fenyvesi Máté dr., Rákosi Gyuszi, Simon Attila mindia és mindenben a KISZ szerve­zet rendelkezésére állt. Albert Flóri kérés nélkül tartolt élménybeszámolót. Beigazolódott, hogy az élsportolókkal is lehet dolgozni, csak meg kell talál­nunk a megfelelő hangot. És ő megtalálta. Hallgattak rá a sportolók, az edzők pedig támogat­ták. Rendszeressé váltak a KISZ szervezeti rendezvények, s még tár­sadalmi munkára is mozgósították a sportolókat. A kiemelt egyesületek KISZ szervezetei közül az FTC-ét az elsők között emlegették. Tíz év a csúcson A csúcstitkár megválasztása óta tfz év telt el. Aligha akad még egy olyan egyesületi KISZ szervezet, amelyiknek az élén ennyi időt eltöl­tött volna valaki. Egy kicsit bele­fáradt. Fllhatározta, hogy búcsút mond a funkciónak. — Tovább nem vállalhatom — mondta Emilia kissé szomorkásán. — Párttag vagyok, sok egyéb felada­tom jött össze. Az igazsághoz — sajnos — az is hozzátartozik, hogy kinőttem a KISZ-ből. Korra — tette hozzá nevetve — nem pedig termetre. Per­sze, ha igényt tartanak a segítségemre, számíthat rám a vezetőség. Hibát követnének el, főként a kez­deti időszakban, ha nem fordulná­nak hozzá. Hiszen nem nélkülözhe­tik a titkár sok-sok éves tapasztala­tát, tanácsait, amelyek tovább fej­leszthetik az egyiesületi KISZ életei. Ajánlások A jövőre terelődött a szó, s meg­kérdeztük: búcsúzóul mit ajánl: — Mindenek előtt azt, hogy végez­zék lelkesebben a munkát. Használja­nak megfelelő hangot, mert kéréssel, baráti szavakkal több elérhető, mint paranccsal. Tapasztalatból állítom, hogy a „menők*’ is mozgósíthatók, csak hívni kellj őket. Akad azonban néhány konkrét javaslatom is, ame­lyek megerősítenék az FTC KISZ szervezetét. Az egyik az, hogy az el­nökség és a pártszervezet nyújtson nagyobb segítséget a KISZ-nek. Ve­gyenek részt a rendezvényeken, számol­tassák be gyakrabban a vezetőséget a végzett munkáról. Ehhez kapcsolódik a másik. Sajnos nem mindegyik szak­osztály tartja szükségesnek a KISZ csoportokat, támogassa tehát az el­nökség, a pártszervezet a vezetőséget abban, hogy igényeljék az ilyenek te­vékenységét, legyen tekintélyük. Végül kérem, javasolom, hogy hallgassanak jobban a fiatalok, a KISZ-esek véle­ményére. Fogarasi Emilia ajánlásait remél­hetőleg meghallgatják. VARGA GYULA 15

Next

/
Thumbnails
Contents