Fradi-híradó (1973)
1973. november
A VÁGTÁZÓ AGRÁRMÉRNÖK Hirtelen robbant be figyelemreméltó eredményével Gresa Lajos ez elmúlt évek óta válsággal küzdő magyar atlétika életébe. Méghozzá a legklasszikusabb számban, a 100 méteres síkfutásban. Tehetsége ígéretes, a szakemberek szerint egyik legrcménytelje- sebb FTC-sportoló válhat belőle. ÍGY KEZDŐDÖTT öt évvel ezelőtt lett atléta. Középiskolás korában kézilabdázott, kosarazott, de amikor a gödöllői Agrár- tudományi Egyetemre került hallgatónak, a Somogy megyei Lengyeltótiból, tanulmányai mellett jó pihenésnek, szórakozásnak bizonyult a minden erőltetés nélküli, könnyed mozgás, futkározás. Ötvös Károly tanár azonban felfigyelt a nyurga legény (180 cm magas, 78 kg'súlyú) harmonikus mozgására. Ekkor 11.7 mp-et futott 100 m-en. A versenyzésre azonban a nekikezdés után egy ideig még várnia kellett: 1969 — 70-ben szívizomgyulladás miatt pihenni volt kénytelen. És csak 1971-ben próbálkozott meg újra a vág- tázással. 10.8 mp-ig jutott el. Ezt javított^ tavaly 10.5 mp-es eredményre. Mit hozott az idei esztendő Gresa számára? — Sok mindent — mondja szerényen. — Háromszor szerepeltem a magyar válogatottban: Oslóban az Európa Kupa viadalon, Londonban az angol—magyaron és Ostravában a csehszlovák —magyar találkozón. Oslóban 10.2 mp- es magyar csúcsbeállítással (Lépőid futotta először) győztem, pedig mellettem lépdelt a 10.1-es olasz Me- nea. Londonban és Ostravában is első lettem, mint az idei versenyeken — az Universiade kivételével — mindenütt. 200 m-es futásaimmal viszont nem di- csekedhetem: Londonban 3., Ostravában 2. lettem. ILYEN A VÁGTÁZÓ ÉLETE A hosszútávfutó „magányossága" már közismert, de milyen a vágtázó sorsa ? — Hasonló. Én legalábbis a nagy versenyek előtt órákkal korábban már legszívesebben bezárkóznék valahová. Végiggondolom magamban, hogyan futok majd, hogyan veszem a rajtot, a lépéseket, a lélegzetet. Ilyenkor jobb, ha senki sem közeledik hozzám, ha magamra hagynak. 80—82 lépéssel, két-három lélegzetvétellel teszem meg a távot, ami roppant idegi és nagy fizikai igénybevételt jelent. — Sokat köszönhetek Ötvös Károly edzőnek — mondja Gresa Lajos —, de rajtom még mindig gyenge, ezt változatlanul gyakorolnom kell. És valahogy úgy kellene megerősödnöm, hogy továbbra is laza, ruganyos maradjak, mint az amerikai néger futók. Igyekszik szépen futni? — Nem. Elsősorban az eredményességre törekszem. Szerencse, hogy a mohácsi Lépolddal újabb csúcseredményekért versenghetünk. Az ember egyénisége eldönti stílusának fő vonásait. Azon nehéz változtatni. Alapvetően nem is érdemes. Szépen futni.. . ? Annál is fontosabb, hogy gyorsabban. . . Mert győzni remek érzés.. . Még közönség nélkül is. A siker a jól végzett munka eredményét érezteti. — A Ferencváros biztosítja számomra a sportolásban a feltételeket. Az egyesület hozzásegített ahhoz, hogy megfelelő munkakörben dolgozhassam (a 25 éves agrármérnök júliusban végzett a gödöllői egyetemen, azóta a soroksári Vörös Október Tsz növénytermesztésének gyakornoka). Ötvös Károllyal dolgozhatom tovább, aki az új tanévtől már szabad: nyugdíjba került. Hetente négyszer edzünk a jobb eredmények reményében. MINT MÉRNÖK IS... Tervei ? — Sok van — mondja határozottan, olyan ember meggyőződéséi keltve, aki tenni is kész törekvéseikért. — Jó mérnök kívánok lenni, szeretem a mezőgazdaságot. Futóként legközelebbi célom a fedettpályás Európa-bajnokságon, majd nyáron, a római ÉB-n szerepelni. 200 m-en is szeretnék csúcsot elérni. A mostani már nagyon régi... Azt hiszem, később a 200 m lesz az igazi távom. A váltóban is elérhetünk valamit: a Farkas, Gresa, Bá- tori, Lépőid négyes 39.9 mp-et futott Ostravában. De szerintem 39.5 mp-et is tudunk és ez EB-n döntőbejutást jelenthet. Távolabbra tekintve: Montreál idején még 28 éves leszek, s ez a szakemberek szerint a vágtázó ideális életkora. Nagyon szép lenne eljutni odáig. Azt mondják, érdemes „futnom utána”. Hát én elhatároztam. És a következő években gyorsan szedem majd a lábam... SIROKMÁNY LAJOS 9
