Fradi-híradó (1973)
1973. november
AKI CIVILBEN IS FRADISTA Készülő könyvek, folyóiratok, havi- és hetilapok friss illata. Az Egyetemi Nyomda könyvkötészetében közel hétmillió könyvet, 10 millió folyóiratot kötnek és fűznek össze, közte ezt a lapot is, amelyet az olvasó most a kezében tart. Fillöp Gyula művezető-helyettes szeretettel és gonddal ügyel a munkára, s mohó figyelemmel követi, mikor, melyik lapon tűnik fel az a bizonyos három betű: FTC.... ötvennégy éves, haja itt- ott őszbevegyül (de ennek nem a szurkolás az oka), nyugodt, kiegyensúlyozott, olyan típus, aki nem szokott kiabálni. A mértéktartó, vagy ha úgy tetszik, elegáns szurkoló típusához tartozik. „Ma már így van, de régebben 1..— mondja. A DÁTUM: 1929 Milyen szurkoló volt régebben a halk szavú, nyugodt nyomdász? Erről valljon ő maga f — A Práter utcában laktam szüleimmel, s mivel az Üllői úti pálya volt a legközelebb, természetesen oda igyekeztem én is. Nem is tudtam elképzelni, hogy másnak szurkoljak, mint a Fradinak! Azt a dátumot soha nem felejtem el, amikor először láttam mérkőzésen azokat a futballistákat, akiket edzésen már sokszor meglestem. 1929. szeptember 19-e volt, FTC — Bocskai 1:1. ó, hogy haragudtam akkor a Bocskaira! Egyszerűeif nem értettem, hogy miért is nem tudta a Fradi legyőzni. Később azért megtanultam, .hogy van olyan, amikor a döntetlennek js örülni leI hét... Rekedtre kiabáltam magam, nem restelltem később sem zászlói lobogtatva kiabálni, azután ebből kinőttem. De csak ebből! A Fradiból soha! Amíg fiatal, független a szurkoló, bizonyára köny- nyebb eljárni, sőt elutazni a mérkőzésekre, de később? A „HŐSKORSZAK” VOLT NEHEZEBB Fülöp Gyula élénken tiltakozik. Az ő szurkolói hőskorszaka egybeesett serdülőkorával, s az bizony kitartást és igazi hősiességet kívánt. Miért? — Szüleim tiltottak ettől a szenvedélytől, attól féltek, hogy elvonja a figyelmemet más, tisztességes időtöltéstől, a tanulástól. S ha megtudták, hogy a tilalom ellenére mégis mérkőzésen voltam, akkor bizony repültek a pofonok. De még ennél is fájdalmasabb volt számomra, hogy a vasárnap nekem egész napos koplalást jelentett. Belépőre pénzem nem lévén, korán reggel útnak indultam, megnéztem az ifiket, a tartalékol, s utána elbújtam valahol és vártam, vártam, hogy elkezdődjék az igazi meccs... öreg este volt, amikor hazaértem, különösen ha Üj- pestről vagy Kispestről kellett útnak indulnom. És még ez sem téríthetett el attól, hogy kedvenc csapatomat buzdítsam, győzelméért szurkoljak, s a vereség feletti bánatában osztozzam. — Hogyan? — Hát bizony akkoriban lehet, hogy lassúbb volt a játék, nem volt ennyire kifinomult a taktika, de látványosabbak voltak a mérkőzések és lelkesebbek a labdarúgók. Egy vereség után lehorgasztott fejjel bandukoltak, láttam én még könnyezni is. Ebben is, meg az örömben is osztozott a szurkolók apraja- nagyja. KÁNIKULÁBAN ISI... Szóval a serdülőkor nehéz1 koplalásokkal teli NB I-es fordulókat jelentett Fülöp Gyulának. És később? — Minden programomat alárendeltem a focinak. Nekem nem számított a hideg, az eső vagy a kánikula. Egy másik ugyancsak emlékezetes dátum 1937. július. Tikkasztóén meleg nap volt, én is strandoltam, s onnan jöttem be az Üllői útra, hogy megnézzem a Fradi KK-mér- kőzését az Austria ellen. Azt a bizonyosat, amikor l:4-es eredménnyel kezdte a csapat és a visszavágón <’>:l-re nyert. Hát az csapat és közönség valóságos költeménye volt! Még a visszhangra is emlékszem: azt írták az osztrák tudósítók, hogy nem is annyira az FTC, hanem az FTC-szur- kolók győzték le az Aust- riát. Ennek a sikernek ilyenformán én is részese voltam... Megannyi emlék, forró, szép napok idézete már- már egy lexikon pontosságával. „Pedig nem gyűjtöttem az FTC-adatokat, csupán mindig mindent elolvastam” — mondja Fülöp Gyula. „SOHA NEM HARAGSZOM” Lelkes, s elvárja, hogy akik a pályán harcolnak, hasonlóan lelkesedjenek. Ez az egyetlen dolog, amiben a inai labdarúgók nem állják ki az összehasonlítás próbáját. — Haragszik, ha veszít a csapat? — Nem. Legfeljebb az bánt, ha gyengébbtől kapnak ki. — Személy szerint senkit nem okol? — Nem. Soha nem haragszom, mindenkinek lehet valamiért rossz napja. És nem „tartok haragot” azzal a játékossal sem, aki elmegy a Fradiból. — Több, mint négy évtized alatt melyik játékos foglalja el a No. t-et? — Bukovi! Bár rövid ideig játszott a Fradiban, káprázatos technikájú, higgadt, körültekintő művésze volt a játéknak. Nála nem volt semmi véletlen, mindig tudta, hogy mit akar és ezt az okosságot látni lehetett a játékán. — Elégedett szurkoló? — Igen. Láttam gyönyörű mérkőzéseket, szép győzelmeket, nagy játékosokat és ma is megmelegíti ezeket az emlékeket Albert szép csele. Szőke gólja, egyszóval a Fradi... Igen, Fülöp Gyula ma is bejön törökbálinti telkéről, ha játszik a csapat. De nem kér „kimenőt”. Elkíséri a felesége... ‘ L. RÉTI ANNA 7 r A ^ Ml SZURKOLÓINK