Fradi-híradó (1972)
1972. április
ÉLETCÉLJA fl LABDARÚGÁS — Ügy kezdődött az egész, hogy volt egy jó hurátoin. Part Gyulainak hívják — emlékezett. — Egyszer így szólt: „öregem, leniehetnénk a VTSK pályára mozogni egy keveset. Ila mást nem, hát futni. Talán még mezt és tornacipőt is ndnának”. Hogyne adtak volna, hiszen a Békéscsabai VTSK mindig híres volt arról, hogy szívesen fogadta a fiatalokat, bármelyik szakosztályba is kívánkoztak. Megyesi Pistának sehogy sem ízlett a salakos pálya. Inkább a labda vonzotta. Hanem a Híd-, és Vízműépítési Technikum igazgatója, ahová Pista is járt, nem szívesen engedte egyesületben focizni a tanulókat. Ám szerencsére olt volt az internátusbán dr. Szekeres Béla igazgató (Megyesi internátusból járt az iskolába), aki nagyon szerette a sportot. Elintézte tehát, hogy felvegyék Pistát a labdarúgó szakosztályba. Le is igazolták. Mind ez gyorsan zajlott le életében. Alig három hónapi futballozás után értesítést kapott az MLSZ-tól: jöjjön Pestre, meghívták az ifjúsági válogatott edzésére. Csak később derüli ki: Hoffer József látta őt játszani egy mérkőzésen. Szólt az akkori ifikapitánynak, igy került a keretbe, 17 évesen. Később Hoffer József azt ajánlotta az ifjúsági csapat szakvezetőinek, hogy Megyesit ne csatárként játszassák, hanem próbálják ki jobb, vagy balhátvéd helyén. Azóta hátvédként játszik. — Ért azonban akkor ennél nagyobb meglepetés is — mesélte. — Amikor félidő volt az ifjúsági mérkőzésen, odajött hozzám egy idősebb férfi, nem emlékszem már a nevére, s azt mondta: édes fiam, nem szeretnél a Fradiban játszani? Bevallom: forgott velem a világ, amikor kiderült, hogy komolyan beszél, azt hittem, álmodtam. Megyesi Pista azonban nem álmodott. Sőt 1 Nagyon is ébren volt. Az edzőmérkőzés után ugyanis azt | mondta a Fradi megfigyelőjének: „Jönnék is én boldogan Pestre, csak az a baj, hogy éppen most kezdtem el a negyedik osztályt. Az érettségi esztendejében vagyok . . . Tetszik tudni: nekem először az érettségi a fontos. Ha levizsgáztam, boldogan jövök, annál is inkább, mert apukám is, én is, régi fradisták vagyunk. Csak anyukáin nem szereti a futballt, mert mindig attól fél, hogy egyszer megsérülök.” ALIG PÁH hónap múlva levelet kézbesített a posta Csánytelekre Megyesi címére, s a levélben az állt: ügyében eljártak, s félévkor áthelyezik a Budapesti Híd-, és Vízműépítő Gimnáziumba. Tehát nyugodtan érettségizhet, tanulhat, és — játszhat a Fradiban. Szó ami szó: Megyesi Pista élete legboldogabb napjának érezte azt a napot. Csak édesanyját nyugtalanította a dolog, s mondogatta is: „Meglátod fiam, egyszer nagyon megrágnak. S lehet, hogy fél évig is kórházba leszel. . . És amitől a mama félt — bekövetkezett. Csakhogy Megyesi István most férfiasán bevallotta: nem azért nyomta félévig az, ágyat, mert megrúgta valaki. Hanem . . . — Azt hiszem, itt az ideje, hogy édesanyám is megtudja az igazat — mondta. — A baj még kis gyermek koromban kezdődött. — Amikor 13 éves voltam, s leestem a tornateremben a bordásfalról, és megütöttem a lábam. Ezt még soha nem mondtam el senkinek. De mindig „éreztem" azóta is egy kicsit a térdem, s szinte vártam, mikor következik he valami nagyobb baj. Sajnos, bekövetkezett. De az a fontos, hogy megoperáltak, s teljesen rendben vagyok. Remélem, most már megnyugszik otthon a mamám is ... És azt is megbocsátja, hogy ritkán tudok hazamenni, hiszen már válogatott is voltam. — VÁLOGATOTTSÁG. Nem fáj, hogy Juhász Péter kiszorította a csapatból? — kérdeztem. — Nem! — válaszolt határozottan. Aztán kifejtette: szeretne még néhányszor válogatott lenni, de számára nem ez a legfontosabb. Hanem az, hogy mindenképpen bejusson csapatunk a legjobb négy közé. Az olimpia? Nem tagadja, szeretne kijutni, de ha nem sikerül, akkor sem esik majd kétségbe. Hanem szurkolni fog, nyerjen megint aranyérmet a magyar csapat. Aztán arról beszélt: nagyon szeretne sokszor játszani még a Fradiban, és egy-kétszer bajnokcsapat tagja lenni. A legfontosabb vágya azonban —i fejtegette — hogy sikerüljön majd a felvételi vizsgája a Közgazdasági Egyetemen, ahol feleségével együtt szeretne tanulni és — diplomát szerezni. Mint mondta: számára csak hihetetlenül szép hobby, szórakozás a foci, és — nem életcél. Később nem is akar edző lenni, hanem közgazdászként szeretne dolgozni. N AGYMAROSI LÁSZLÓ
