Fradi-híradó (1972)

1972. április

A sportnyelv tisztaságáért folyó harc ma már általános jelenség lett. Nemrég a Francia Akadémia hozott határozatot a sportnyelv védelmére, az idegen kifejezések kiküszöbölésére. Nálunk az ilyen mozgalom már több évtizedes múltra tekinthet vissza. Sport- nyelvünk magyarosodásának eredményei azok a sportszavak, amelyek az idők során elfoglalták helyüket a sport nyelv ben; az egyes sportfogalmak kifejezésére ma már többnyire megfelelő magyar szavak állnak a rendelkezésre. Mindez természetesen hosszú évek során jött létre. Mindig akadtak, akik lankadatlan lelkesedéssel, sok akadályon keresztülverekedve is küzdöttek sportnyelv tisztaságáért.

Ennek az átfogó mozgalomnak a szolgálatába áll BÁNI MDI ZOLTÁN nemrég megjelent könyve; A MAGYAR SPORTNYELV TÖRTÉNETE ÉS JELENE. Ez az első ilyen munka, amely feltárja a sportnyelv helyét a nemzeti nyelv egészében, rávilágít a sportszókincs fontosságára. A sportnyelvről ilyen igényes, tudományos alapossággal megírt mii még nem látott napvilágot. Ezért kell üdvözölni BANHID1 ZOLTÁN munkáját, mint olyan könyvet, amely a sporttal foglalkozók számúra egyenesen nélkülözhetetlen.

Különösen most lett időszerű az Ákadémiai Kiadó gondozásában megjelent könyv, amikor napjainkban visszaidegenedési jelenségeknek lehetünk tanúi. Egyre gyakrabban igyekeznek viss'za- csempészni sportnyel vünkbe azokat az idegen szavakat, amelyeket sokan már rég elfelejtettek. Ilyenek például a tréner, Iréning (edző, edzés helyett), futball (holott nálunk Magyar Labdarúgók Szövetsége működik), finis (hajrá), center (középcsatár), szezon (idény, évad), drukker (szurkoló), meccs (mérkőzés), start (rajt), tribün (lelátó). Ránhidi Zoltán írja könyvében: „elcsépelt szavak jele nkeznek, mint célkitűzés, súlypont, irányt vesz és még másolt”. Olyan új kifejezések születésének is lehetünk tanúi, mint a „produkció”, holott a labdarúgó vagy a vízilabdás játszik. Színészi vagy artista produkcióról viszont valóban lehet beszélni és írni. Mégis: minden visszahúzó erő ellenére a második sport- nyelvújítás is megindult. „Ma nem halad is rnérföídes csizmákban, egyre előbbre jut. Fejlődéséhez Isinél több támogatást kap a közönségtől és a hivatalos nyelv- tudománytól egyaránt.” — írja a szerző.

Rövidesem megjelenik egy olyan könyv, amelyet érdeklődéssel vár a zöld-fehér szurkolók hatalmas tábora: AZ PTC LABDARÚGÓ- SZAKOSZTÁLYÁNAK TÖRTÉNETE, amely az elmúlt hetven esztendő eseményeit dolgozza fel. Ebből a könyvből Idézünk egy emlékezetes mérkőzést, Uruguay válogatottja elleni nagv Fradi diadalt.

A színhely Montevideo, Uruguay fővárosa, közelebbről: a

Nacional-stadion, az ország legismertebb futhall-arénája. Nézőterén harmincezer győzelemre

éhes, fanatikus szurkolóval, akik nen» is mernek arra gondolni, hogy más eredmény szülessen, mint hazai győzelem. Uruguay nemzeti válogatottja odahaza még sohasem szenvedett vereséget. A pompás napsütésben jó kedvvel várják a nézők a kezelést jelző sípszót. Aztán torkukra forr a biztatás szava, mert a Ferencváros csatárai olyan ötletesen és gyorsan szövik a támadásokat, hogy a védők csak szaladgálnak összevissza. Pedig ez a csapat egymás után kétszer nyert olimpia) bajnokságot ! A világ legjobb, legtechnikásabb játékosai szerepelnek benne, a leggól képesebb csatárok öt. kontinens legjobbjai közül. Nasazzi, Andrade-, Urdi- naran, Castro, Scarone és a többiek . . . Ezeknek a fiúknak szinte személyes Ismerősük minden fűszál, minden porszem, a nézőtéren minden hang, minden arc. Jó ég! Ezen a pályán a Ferencváros egyszerűen nem győzhet.

Velük szemben, a kezdés előtt, ott áll a magyar tizenegy. Mind- egyik játékos keble zihál, mert a tüdő alig bírja el ezt a fullasztó környezetet. A szív majd kiugrik a helyéről és a szem nem mer körülnézni, mert az ismeretlenség,

FELHÍVÁS

A RÉGI FRADISTÄKHOZ!

Ma már kevesen emlékeznek Rumboldra, Payer- ra.de Obitzra vagy Amsellra sem,sőt a mai fiatalok alig tudnak valami! Lázárról vagy Rudasról, nem is említve a többi szakosztályok kiemelkedő versenyzőit. Szeretnénk, hogy a múlt híres FTC sportolói sokáig elérhető közelségben legyenek mindenki számára. Ezért kérjük tagjainkat, szurkolóinkat, amennyiben birtokukban vannak egykori emlékek, képek vagy egyéb írásos feljegyzések — küldjék el az FTC címére, Budapest IX., Üllői út 129. Ugyanakkor felkérjük azokat is, akik érdekes és hiteles történeteket, eseteket tudnak az FTC régi sportolóiról, tájékoztassák az FTC ágit. prop. bizottságát személyesen vagy levélben.

az idegenség ereje ká prózától varázsol eléje. S ha a hangorkánból ki is hangzik egy-egv magyar kiáltása, csak annyi ez, mint a vihar tombolásáhan hányódó hajó lámpájának pislákoló fénye az ismeretlenség észbontó sötétségében. Mint a hajótörött kiáltása a csattogva, bömbölve dübörgő hullámok Őrjítő orgiájában.

A zsibongó pálya fölött repülő zúg. Ide-oda billeg, majd kinyúl egy kéz és valami hullani kezd lefelé: kék-fehér színekbe csavart labda. A nép ujjong, tombol, s amikor elkezdődik a játék, harmincezer ajakról harson fel a biztatás.

De mi történik? A szurkolók hangja egy-két perc múlva elcsitul. A ferencvárosi csatárok olyan ötletesen, ördöngősen, gyorsan szövik támadásaikat, hogy a világhírű uruguay-játékosok Összevissza szaladgálnak. A nézők nem akarnak hinni a szemüknek. Kohut elviharzik, l>ead és Rázsó lövésére hiába dobja magát Mascheroni, a vilaíghírű kapus. Telnek, múlnak a percek, a zöld- feliérek tovább rohamoznak. Kölnit megint elszáguld, felnéz, bead és Takács II kapásból akkora gólt ragaszt a kapuba, hogy szinte szétszakad a háló. Lehet, hogy káprázat az egész? Nem, nem az. Obitz szereli a középcsatárt, meredek labdával indítja Takács II-őt, Toki zsonglőrként kezeli le a labdát, ángolna módjára siklik át bárom védő között, kicsalja, majd elfekteti a kapust és benn van a harmadik! Huszonhárom perc alatt 3:0 a kétszeres olimpiai bajnok ellen, annak otthonában, teljesen megérdemelten!

Változik a kép. Uruguay legényei eddig példásan sportszerűen játszottak, ettől kezdve viszont feltűnően erőszakoskodni kezdenek. A játékvezető nem torolja meg a hazaiak szabálytalankodásait, majd indokolatlanul hosz- szabbít. A 91. percben járunk, amikor a beadott labdát egyszerre Öten nyomják be a kapuba, úgy, hogy közben ketten a kapust is akadályozzák. Már csak 3:1. Elérkezik a 95. perc. ('.astro vezeti a labdát, már majdnem a 10-os vonalnál jár, amikor megbotlik és beesik a büntetőterületre. A legközelebbi ferencvárosi védő másfél méterre van tőle. A játékvezető fantasztikus tévedés!

11-est ítél. A büntetőt értékesítik. Még egy percet játszat a bíró, aztán kénytelen lefújni a mérkőzést, amelynek meghosszabbítását eddig sem indokolta semmi.

Megszületett hál a csoda, a világraszóló diadal. Egy magyar klubcsapat, egy kis ország labdarúgó együttese két vállra fektette a világ legjobb csapatát. Idehaza • öröm, a ki tudja hányadik hatványon. Olyan nyilatkozatokkal, újságcikkekkel, amelyekben semmi túlzás nincs. Csak néhány mondat:

„A Fradi győzelme a magyar labdarúgásnak fennállása óta egyik legnagyobb bravúrja. Méltó megkoronázása a bajnokságban és a KK-ban elért sikereknek. A Ferencváros ezzel a győzelmével óriási szolgálatot tett a magyar labdarúgásnak, kiérdemelte mindnyájunk háláját és tiszteletét.”

10