Fradi-híradó (1972)
1972. november
KÉT BEÉRETT JÁTÉKOS A most. kővetkező bajnokságban, véleményem szerint, az első számú esélyes a Ferencváros. Mégpedig azért, mert néhány fiatal játékosa most érett be, gondolok mindenekelőtt Bálintra és Vépi- re ... Ha nem Is egészen szó szerint, de értelmét tekintve így nyilatkozott a bajnoki idény előtt Zalka András, az ismert szaktekintély. Véleményét százszázalékig osztjuk, már csak azért is, mert a szóban forgó két fiatal — Bálint és Vépi — nemcsak hogy „beérett” 1972- ben, de egyenesen erősségei a Ferencvárosnak. Érdekes: mindketten hasonló eréhyek miatt. Játékmodorukban, felfogásukban annyira nagyfokú a hasonlatosság, hogy az valósággal megdöbbentő. „Megmozdulásaik” alatt a parádés gólokat értem, amelyeket Bálint a Vasasnak és az Egyetértésnek, Vépi pedig, ragyogó szóló után, a győri Bábának rúgott, s ezzel döntő érdemeket szereztek mindketten az említett mérkőzéseken. Ámbár legyen szabad zárójelben megjegyezni — és ez mindjárt szerénységüket is bizonyítja —, hogy Bálint például a Sorok- sárott rúgott hatalmas gólt, amely a kapufáról a gólvonal mögött álló Varga kapus hátáról pattant a hálóba, nem tulajdonítja önmagának. Nézzük portréikat — közelebbről. BÁLINT LÁSZLÓ ez a 24 éves, nyúlánk, csontos arcú fiatalember 10 éves volt, amikor a Ferencvároshoz került, s Agárdi edző felfedezte. Az az Agárdi, akinek oly sokszor volt már „Jó szeme” egy- egy fiatal labdarúgó pályafutásának kezdetén. Bégen felfedezett erényeit csillogtatta később Bálint a Magyarország— NSZK találkozón, amelyen ő „csüngött” Gerd Mülleren, a szó szoros értelmében, méghozzá annyira, hogy egyes nyugatnémet vélemények szerint Müller csupán kétszer vett levegőt a mérkőzés folyamán: egyBzer amikor kifutottak a pályára, másodszor pedig, amikor lejöttek a pályáról. Bálint Laci fő erénye tehát a szerelés, az ellenfél megbízható semlegesítése és — még sok minden. Többek között az, hogy viszonylag elég gyors, lelkesedése pedig óriási, s e két erény nagyszerűen párosul a harmadikkal. Nevezetesen azzal, hogy bejátssza a játékteret. És most valamit arról, ami — nem erénye. Szó ami szó, ő maga is elismerte, hogy leBálint László Vépi Péter hetne kicsit technikásabb, bánhatna a labdával simuléko- nyabban, ha nem is olyan színesen, mindent feloldóan, mint ahogyan azt — mondjuk — Albert Flórián teszi. S ha már a nem éppen kifejezett „erényeknél” tartunk, hadd említsük meg azt is, hogy — bár szerelőkészsége vitathatóan — a labdáért folyó küzdelemben lehetne tisztább a játéka. Végül emberi tulajdonságairól annyit: csapatáért lelkesedő, családját, s két és féléves kislányát rajongásig szerető sportember. S bár azt irtuk: szereti csapatát, s így természetesen a focit is, hozzá tartozik portréjához, hogy nem a labdarúgás az életcélja. Miként egyszer megvallotta: ha majd abbahagyja, csupán hobbyból szeretne egy kis csapatnál ed- zőskődnl, s az életben mindenekelőtt mint közgazdász szeretne érvényesülni. Ezért Is veszi komolyan az egyetemet. VÉPI PÉTER rövidebben jellemezhető játékostársánál. Nézzük — miben különböznek. Mindenekelőtt abban, hogy amíg Bálint Laci eleven, minden mókában főszerepet vállaló gyerek volt, addig Vépi Péter — hallgatagabb, csendesebb és — szófogadóbb. Hogy miért? Egyszerű a magyarázat. A papa, aki nagyszerű pedagógus volt, és sok gyerek jellemének alakítója, természetesen nem tett kivételt saját fiával sem, éppen ellenkezőleg: Péterhez egy fokkal még szigorúbb is volt, mint a többiekhez. így aztán — az egyébként végtelenül kedves, mosolygós fiatalember — rendkívül tisztelettudó lett, játékosként és civilben is pontos, rendszerető. Mint játékos: jó tulajdonságokkal, embert erényekkel megáldott fiú, akivel minden edző boldogan foglalkozik. Még a legnehezebb gyakorlatokat is meggyőződésből csinálja., rá nem kell odafigyelnie az edzőnek. Talán ez a nemrégiben 24-lk születésnapját ünneplő játékos, akit egyldő- ben szürke eminenciásként emlegettek az ifiben, a tartalék csapatban, idén tavasszal váratlanul, s a közvélemény nem kis meglepetésére válogatott lett. És nagyon jól Játszott a románok ellen, majd nem sokkal később Málta szigetén Is. Vépi Péterről a szorgalom szobrát lehetne tehát megmintázni. Olyan egyéniség — e tekintetben —, mint hajdanán Toldi Géza vagy Csikós Gyula volt. Vépi persze — tudja ezt ő maga is — sem tudásban, sem adottságokban nem érte még el a régi nagy elődök tudását. Hihetetlen szorgalmához ugyanis olyan erények párosulnak, mint a jó cselezőkészség, a sokoldalúság — ballal, jobbal szinte egyformán tökéletesen bánik a labdával. Persze, mint minden embernek, neki is vannak — hibái. Nagyobbak Is, kisebbek is. Kár például, hogy amíg Bálint Laci keményen, de többnyire szabályosan szerel, addig Vépi Péternél viszonylag gyakori a szabálytalan szerelés. És nem éppen erénye az sem, hogy rúgótechnikája, főleg a labda pontos továbbítása, az elegáns passzjáték — nem Novák Dezsőre és Budas Ferire emlékeztet. Technika, szellemesség, rögtönzési készség nincs tehát benne elég, de — e tekintetben is fejlődhet. Mert akiben any- nyl a labdarúgás iránti szeretet, mint benne, abból klasz- szis lehet — a hátvéd posztokon is. Már csak azért Is, mert Vépi Péter ugyanúgy, mint Bálint Laci, tökéletesen tisztában van a ténnyel, hogy zöld-fehér színben játszik, egy olyan egyesületben, amelyért bármit is tenni — játszani, szurkolni érte, írni róla — nagyon nemes, nagyon szép dolog. Örülhet, akinek ez megadatott... NAGYMAKOSI LÁSZLÓ Cfyarvnali Grid reá és -)~4esz KKlihály egyesületünk két kiváló sportolója házasságot kötöttek A Ferencváros szurkolótábora ezúton küldi jókívánságait az ifjú párnak 16
