Fradi-híradó (1972)

1972. augusztus

1945: megindul az élet. Az FTC pálya viszonylag épségben megúszta a háború pusztításait. Szürkülök ezrei jöttek segítséget adni a klubnak.

De nemcsak kapott, adott is az FTC. Az igazi sportbarátság tanu- jelét adta az FTC vezetősége, amikor 1945 tavaszán pálya és felszerelés nélküli életképtelen MTK segítségére sietett. Az MTK március 18-án levélben kérte az FTC támogatását.

„Alulírottak a következő tiszteletteljes kérelemmel fordulunk a T. Társ- egylet vezetőségéhez: Miután egyesületünk újjáalakulása, illetve működésének megkezdése rengetek nehézséggel jár és mint köztudomású egyelőre pályánk is használhatatlan állapotban van, megszervezendő csapatunknak semmiféle felszerelése nincs, felkérjük a T. vezetőséget, amennyiben nélkülözhető felszerelési tárgyai (labda, cipő stb.) vannak, azokat akár kölcsönkép- pen, akár mérsékelt árak mellett nekünk átengedni szíveskedjenek . . . Nádas Adolfék szívesen bocsátották a kék-fehérek rendelkezésére a kért felszereléseket, sőt az MTK atlétái és labdarúgói az FTC pályát is használhatták. Megható látvány volt, amikor az évtizedes ellenfelek, annyi nagy fulbalcsata hősei, egy pályán — egy időben edzettek. Az MTK első bajnoki mérkőzéseit is az Üllői úton játszotta. Az FTC Vezetőségének e nemes gesztusa demonstrálta, hogy az új társadalmi körülmények a két egyesület rivalizálását megváltoztatja, csak küzdőtéren állnak szembe s vetélkednek egymással, a pályán kívüli kapcsolatot baráti szellem hatja át.’’ (Bényei Miklós dolgozatából.)

Labdarúgóink már április 29-én pályára léptek a Latorcai utcai pályán s az Elektromos elleni 3:2 győzelemmel megkezdődött a felszabadulás utáni labdarúgó korszak. Az MLSZ kétfordulós, úgynevezett nyári bajnokságot rendezett. Ennek a bajnokságnak az volt az érdekessége, hogy rendszerint már másnap megtörtént a visszavágó forduló néha furcsa eredményekkel, pl. a Kispest csapatával első nap 7:0 arányú győzelem, másnap 1:3-as vereség. Nagy terhelést jelentett ez a fizikailag legyengült játékosoknak, mégis örömmel küzdöttek mérkőzésről- mérkőzésre. Az Üjpest mögött a 2. helyen végzett a csapat. A bécsi Admira részvételével a Vasast bevonva 1945 karácsonykor nemzetközi serleg-mérkőzést játszott a Fradi és annak győztese lett. Az osztrák csapatot 6:l-re, a Vasast 4:1-re győzték le. Az 1945-4(i-os bajnokságban induló 20 csapatot nyugati és keleti csoportba osztották. A 10-10 főnyi mezőny először egymással játszott, oda-vissza alapon, majd a két csoport első öt-öt helyezettje ugyancsak kétszeri mérkőzéssel döntötte el az elsőség kérdését, illetve a legjobb 10 sorrendjét. A Ferencváros a nyugati csoportban első lett, majd a „Legjobb tizen” az

m

FUTBALLTÖRTENELEM

5. helyen végzett, feltűnő a negatív gólarány, amiért a „felelősség” elsősorban a csatársort terheli.

1946 utolsó napjaiban megnyíltak a lehetőségek külföldi mérkőzéseken is. A Ferencváros a felszabadulás utáni első portyáját Svédországban bonyolította le. A mérleg 3 döntetlen, 1 győzelem. Az 1946/47-es bajnoki évben elért 4. hely azt mutatja, hogy a fiatal tehetségek kipróbálása is az állandóan változó összeállítás nem egyszerű feladat. Éppen úgy, mint az 1947-es mexikói portya létre hozása sem volt az. Az egyesület vezetői megoldották, a játékosok sikerrel teljesítették a mérkőzéssorozatot. Az év sajnálatos eseménye, hogy a május 4-i magyar—osztrák válogatott mérkőzésén leszakadt az Üllői utcai pálya C-lelátója. Az elavult lelátó nem bírta a megterhelést. Az első tervek elkészültek az új FTC stadion létrehozásához. A megvalósítás azonban elsősorban a Népstadion építése miatt elmaradt.

EGY ELÚSZOTT ÉS EGY DIADALMAS BAJNOKSÁG

Az 1947-48-as bajnokságban a megfiatalított csapat végig az utolsó pillanatig versenyben volt a bajnoki címért. Az utolsó forduló előtt holtversenyben 50 ponttal állt az első helyen a Csepellel együtt. A Vasasnak 49 pontja és a legjobb gólaránya volt. Az utolsó fordulóban a Vasas 2:0-ra legyőzte az MTK-t, míg a Fradi a Csepellel játszott. Amelyik győz, az a bajnok. A felejthetetlen mérkőzést végül a Csepel nyerte * 4:3-ra és ezzel bajnok lett. A Fradi egyik legbalszerencsésebb vereségét szenvedte el és lecsúszott a 3. helyre.

A nyári idény a csapatépítés jegyében telt el. A Centenáris Kupa küzdelmeiben csak a 3. hely megszerzése sikerült, de az új összetételű csatársor (Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor) ezeken a találkozókon kezdte bontogatni szárnyait.

Az 1948-49-es bajnoki év az FTC-é volt. A végig egyenletes néha egészen kiemelkedő teljesítményt nyújtó Fradi fölényesen, 11 pont előnnyel szerezte meg a felszabadulás utáni

első bajnokságát. A csatársor szinte minden mérkőzésén tündökölt. 140 gólt rúgtak, a mérkőzésenkénti átlag 4.66 gól. A középcsatár Deák ontotta a gólokat, 59 alkalommal talált a hálóba.

Deák mellett olyan csatárok játszottak, mint Kocsis (33 gólt szerzett), a remekül osztogató Mészáros és a két fiatal szélső, Budai és Czibor Az 1949-ben 50 éves Ferencváros nagyszerű bajnoki győzelemmel ünnepelte jubileumát s felejthetelen aranycsapatával minden idők leg- gólképescbb FTC együttese maradt.

ÉDOSZ - KINIZSI

A Ferencváros a fölényesen nyert bajnokság után kissé megtorpant. A játékosok formahanyatlása közül a legszembetűnőbb Deáké volt. Az 1949-50-es bajnokságban a 2. helyen végeztek a zöld-fehérek. 1950 februárjában az FTC beolvadt az Élelmezési Dolgozók Szakszervezetének Sportegyesületébe és egy évig ÉDOSZ néven szerepelt, majd 1951- ben Budapesti Kinizsi lett. 1950 egyéb változást is hozott. A júliusi átigazolások egy csapásra megváltoztatták az együttes játékerejét. Budai és Kocsis a Budapesti Hon- védba, Czibor a Csepelbe, Henni és Deák az Üjpesti Dózsába igazolt át. Tehát majdnem az egész csatársort pótolni kellett, olyan labdarúgókat, akik a válogatottnak is oszlopai voltak. Fokozta a problémát, hogy néhány idősebb játékos, pl. Csanádi A. Lakat a visszavonulás gondolatával foglalkozott. Az 1950-es ősz a kísérletezés időszaka volt, hiszen a bajnoki rendszer átállása miatt őszi egyfordulós bajnokságot írtak ki. Az ÉDOSZ 10. helye példátlanul rossz helyezés az egyesület történetében. A mélypont évei ezek, éppen- úgy mini az Í951-es év 6. és 1952. 9. helyezése. A szurkolótábor azonban kitartott, majd mindig megtelt az Üllői úti pálya s zengett a „Hajrá Kinizsi”. A közönség hűsége, bátorító magatartása, a vezetőség szívós munkája, a játékosok szorgalma

1953- tól egy felfelé ívelő korszak kezdetét jelentette. Az újonnan igazolt Mátrai, Orosz, Fenyvesi, Kertész, Gulyás mellett Kispéter Mihály. Omhódi és Vilezsál, a mozgékony Dékány, az energikus Dalnoki, a fiatal Szabó adta a gerincét annak az együttesnek, amely 1953-ban 5.

1954- ben és 1955-ben a 3. helyet szerezte meg a Bp. Flonvéd és Vörös l.obogó mögött.

1954 április 16-án sporttörténeti jelentőségű esemény részese volt a Kinizsi. A Magyarországon először .szereplő brazil labdarúgást képviselő Flamengó együttese 5:0-ra lelépte a megerősített Kinizsit. 1955-ben azonban már nemzetközi sikerek is születtek.

Olyan csapatok skalpjait szerezték meg, mint a bécsi Austria, az angol Tottenham Hotspur. 1956-tól lezá6