Fradi-híradó (1972)
1972. augusztus
MUNKÁBAN nagy a tekintélye a versenyző társak és a fiatalok körében, s ameny- nyire fáradhatatlan a kajakban, annyira lankadatlan a számára újban, a társadalmi munkában is. Hosszú évek után — amint hallottam — idén nincs gondja a szakosztálynak. A klub vezetése gondoskodott arról, hogy kitűnő hajók (50—60) álljanak a sportolók rendelkezésére, s az edzők (Endrcffy Loránd, Söptei Róbert, Dunai Antal és Székíi Géza) négy motorcsónakból irányíthatják az edzéseket, ellenőrizhetik a versenyzők által megtett 30—40 kilométeres távokat. Egyetlen fájdalma a kajak-kcnuzők táborának, hogy a Latorca utcai „fellegváruk” pillanatnyilag nem hasonlítható egy palotához. . . De tudják, hogy az Üllői úti pálya újjáépítése még nagyon sokba kerül a klubnak, ezért jut kevesebb pénz a csónakház felújítására. Biztos azonban, hogy előbb-utóbb ez is megoldódik és akkor mindenben kifogástalau körülmények segítik a szakosztályvezetőt és népes táborát. Sok elfoglaltsága ellenére Surá- nyi Gyula merész terveket sző. A sportiskolái tagozat megindulásával szeretné a versenyzői állományt felfrissíteni, a Jelenleginél több fiatalt bekapcsolni a szakosztályba, s reméli, hogy a IX. kerületiek is jelentkeznek majd a tobor- zókon s ők is biztosítják az utánpótlását a zöld-fehéreknek. Igyekszik megtalálni azt a lehetőséget, hogy az FTC legjobbjai, (mint Ilesz Mihály olimpiai bajnok, Mészáros, Csizmadia, Varga és még többen) az eddiginél szorosabb kapcsolatban legyenek a szakosztály tagságával, többször találkozzanak a fiatalokkal, akik felnéznek rájuk és sportolói eszményüket látják bennük. Mert a válogatottak közös gyakorlásai miatt az utóbbi időben csak ritkábban jelentek meg klubjukban, s ezt a fiatalok kicsit nehezményezik. Esetleg klubnapokon lehetne helyreállítani az egyensúlyt és akkor még nagyobb lenne a vonzerő. — Feltétlenül szeretnék női versenyzőinkről megemlékezni — mondta a szakosztály vezetője. — Nálunk mindössze három-négy éve működik női „tagozat”, de fiatal reménységeink jó eredményeket érnek el és a klubok közötti pontversenyben sem vallanak szégyent. Távlati elképzelésünk, hogy erősítsük ezt a gárdát, további újoncokat kapcsoljunk be a munkába. S akkor nem lesz elérhetetlen az sem, hogy évek múltán az FTC női kajakversenyzői is számottevő sikereket érjenek el a hazai és külföldi vizeken. Az elmondottakból nemcsak azt tudhattam meg, hogy miként dolgozik a klub egyik reprezentatív szakosztályának a vezetője, hanem bepillantást kaptam a kajak-kenu- zók világába is. Annak a sportágnak a világába, amely kimutathatóan — Budapesten és vidéken egyaránt — „lámpással” keresi azokat a társadalmi aktívákat, akik hajlandók szabadidejükből sok-sok órát feláldozni a sportágért. Hogy miért van ez így, arra Surányi Gyula válaszolt: — Érdekes, de való tény, hogy a ml sportágunk nem vonzza annyira a segítőkész embereket, mint például a labdarúgás, az úszás vagy a kézilabda. Ezzel magyarázható, hogy sok-sok szakosztály vezető nélkül működik és a szövetségnek is gondot jelent az irányító személyek hiánya. Igaz, a mi életünk kicsit más: tavasztól a víz mellett élünk, versenyzőink sok órát töltenek távol a parttól, a csónakháztól Télen viszont hol a tanmedencék, hol a tornatermek, hol az uszodák vagy a hegyek várják a versenyzőket, akik ott készülnek a nyári idényre. Ezért nehezebb az összetartás és talán ezért vállalják kevesen a közreműködést. Surányi Gyula viszont vállalta, és szavuft idézve: „Ma már a sportág elválaszthatatlan tőlem”. S ezt reméljük, annál is inkább, mert felesége dr. Alberti Erzsébet, az egykori kitűnő evezős, a magyar kajak-kenu válogatott orvosa. KOZÁK MIHÁLY éve pedig az FTC-ben van. Rövid életrajz, mondja mosolyogva. Tényleg az, noha e rövid tevékenység alatt is szép sikerek fűződtek nevéhez. Ifjúsági II. korcsoportos versenyzői tavaly kilenc arany- és egy bronzjelvényt szereztek, és nyolcasban bajnokságot nyertek. Azt mondja erre: szerencse ha valaki ilyen jó emberanyaggal dolgozhat, depeitsze, ezt azért kritikával kell szemlélnünk. Csupán szerencsével nem lehet túlzottan messzire jutni. SZABADOS MIKLÓS Húsz éves. Evezős. Nem Berecz Bélával dolgozik együtt, de kevés szóból kiderül, hogy abból a fajtából való, akiről ő is beszélt. A tanulás fontos dolog, az evezés jó dolog. Röviden így foglalja össze véleményét. Ezért aztán ezt a kettőt elébe helyezni minden másnak. Ez a kettő pedig igazán jól megfér egymással. De ha nem mondaná, ez akkor is világos volna a bevezetőben említett második hely alapján. Szabados Miklós a villamos kar híradástechnikai szakán másodéves. Mint ismeretes a „Jó tanuló — jó sportoló” mozgalomban egy esztendő legjobb sport- eredményére és a tanulmányi átlagra adott pontösszeg alapján állítanak fel sorrendet. — Őszintén mondom, hogy nem számítottam erre a helyezésre. Én voltom a legjobban meglepve, amikor a díjátadásnál engem szólítottak másodiknak. Talán azért is lepett meg any- nyira, mert nem tartottam teljesítményemet igazán figyelemre méltónak sem a sportban, sem a tanulásban. Ügy érzi, sport és tanulás jól megfér egymással, változatlanul végzi mind a kettőt. KOCSIS L. MIHÁLY ÁLLAMI GAZDASAGOK termékeiben sosem csalódhat Emim 19
