Fradi-híradó (1972)
1972. augusztus
«4 tekézés szerelmese Minden sportágnak vannak megszállottjai szerelmesei. Miért lenne ez alól kivétel a tekézés? Szabó István negyedszázad óta tevékenykedik a golyók és a bábuk, illetve a tekézők körül. — Tudjuk, nem tartozunk a látványos és népszerű sportok közé, de az FTC egyik legeredményesebb szakosztálya a miénk. — Mondja beszélgetésünk elején Szabó István, a szakosztály elnökhelyettese, a Tejipari Szállítási Vállalat anyaggazdásza. — Ahogyan az elmúlt évtizedek során magába tömörítette a Ferencváros az élelmiszeriparhoz tartozó vállalatok sportköreit, úgy kerültünk az egykori Dréher SK-ból a zöld-fehérekhez. Első pályánk is a Halom utcában volt, majd a Vágóhíd utcában béreltünk pályát és most is csak albérlők vagyunk a korszerű Gorkíj-fasori RF csarnokban. Két női csapattal rendelkezik az FTC, ezek közül nagyok az NB I- ben szerepelnek, míg az utánpótlás a Budapest bajnokságban játszik. A női együttes a Likőrgyár csapatából alakult, de valójában az FTC színeiben vált eredményessé, igazi élcsapattá, hiszen megszakítás nélkül ötször nyerte meg a magyar bajnokságot Jelenleg ugyan nem ad válogatottat ennek ellenére jól megállják a helyüket a tapasztalt játékosok. Bíznak abban, hogy megvédik tavaly kiharcolt bajnoki címüket. Erre megvan minden remény, hiszen az együttes változtatlan. A sokszoros válogatott Nádasné, Kissné és Sallainé mellett értékes csapattagok a többiek is: Tóthné, Szilas- syné, Bartha Ágnes, Gazdag Judit. Jó az utánpótlás bár itt hiányoznak azok a fiatalok, akik majd egykor a szakosztály erősségei lehetnek. A férfi szakosztály legjobbjai természetesen az NB I-ben küzdenek és „üzemel” egy ifjúsági együttes is. Á férfi együttes is megszerezte az elmúlt évben a bajnokságot, annak ellenére, hogy az idény első felében erre kevés volt a remény. Nagyszerű hajrával azonban kiverekedték az elsőséget. Egy éves megszakítással hétszer nyerte meg az FTC a férfi NB I-et, ami kiemelkedő fegyvertény, mutatja a szakosztályban folyó munkát. Jelenleg Horváth József, Csányi Béla (az ifjúsági Európa bajnok) és Sütő László tagja a válogatottnak, régebben pedig Várfalvi Gyula (29 szeres válogatott) büszkélkedhetett ezzel, de korábban Harcz Árpád, Szota János, Hack Lajos, Garbás Gusztáv is az élvonalban szerepelt. Tehetséges az utánpótlás, elsősorban Bencze János, továbbá Nagy, Bolla, Szabó és Juhász is. — Sokat fejlődött hazánkban a tekézés — állapította meg Szabó István. Lényegében a felszabadulás után vált elismert sporttá, bár sokan még mindig nem veszik elég komolyan. Pedig a mostani világbajnokság is megmutatta, hogy Európában az úgynevezett aszfalt tekézés elterjedt és népszerű, ellentétben a bo w- Iing-gal. Persze a fejlődéshez hozzájárul az is, hogy akadtak lelkes áldozatkész sportemberek Mint például Szabó István, aki — mint általában a legtöbben — nem mint tekéző kezdte el sportpálya- futását. — Kézilabdáztam, teniszeztem és állítólag jó labdarúgónak is tartottak. Aztán már csak a teke maradt a számomra. Nagyon megszerettem és időm legnagyobb részét is kitöltötte. A Ferencvárosnál szinte valamennyi poszton voltam: először mint szakosztályvezető aztán intéző, gazdasági vezető, a női csapat edzője és végül most mint a szakosztály elnökhelyettese Kelemen György mellett. Régebben azt tartották a tekéről, hogy elsősorban az öregek, az idősebbek sportja. Valóban sokáig lehet űzni, de a mai formában, a jelenlegi magasabb követelményeknek egy idősebb korban levő sportember már nem tud megfelelni. — A férfiak 200, a nők 100 dobást hajtanak végre a 2.83 kg-os golyóval, ami jelentős erőkifejtést jelent — mondja erről Szabó István —. Nem egyszer azonban- ennek a kétszeresét kell teljesíteni, ami azután előtérbe helyezi az állóképességet is. Ezért kell sokoldalúan edzeni, ma már egyedül a dobóedzés nem elegendő. Való igaz az is, hogy ebben a sportban rövid idő alatt ritkaság az élvonalba kerülni, kitartó edzések szükségesek ahhoz, hogy valaki megállja a helyét. Kétféle dobást kell gyakorolni. Vannak versenyzők, akik a tarolásban (amikor csak akkor állítják fel a bábukat amikor valamennyit leütötte), mások a telizés mesterei (minden dobás után felállítja a bábukat az automata gép. Jó gömbérzék sokéves gyakorlat után válhat valaki kiemelkedő versenyzővé. A legutolsó világbajnokságot sok szakember úgy értékeli, hogy női és férfi csapatunk elmaradt a várakozástól, hiszen egyik sem ért el dobogós helyezést. Tényként állapította meg azt is Szabó István, hogy az FTC versenyzői sem tettek ki magukért a nagy világversenyen, pedig jó eredményeikkel elősegíthették volna a férfi csapat jobb helyezését. Az egyéni versenyben Horváth a 11. Sütő a 19. Csányi pedig a 31. helyen végzett. Egyik sem „hozta” legjobb formáját, pedig itt lett volna az alkalom a bizonyításra. Egyre nagyobbak a követelmények és feljönnek olyan országok is, akik eddig nem játszottak jelentősebb szerepet ebben a sportágban. Ausztria például első helyet szerzett, nekünk viszont csupán egy ezüstérem jutott. Sokat kell tehát tenni: összegezi véleményét Szabó István, hogy előbbre lépjünk. Ezen fáradozik az FTC tekeszakosztálya is. A versenyzők éppen úgy, mint a vezetők. SIROKMÄNY LAJOS Egy kis megbeszélés. Balról Szabó Istv&n a szakosztály elnökhelyettese, középen Stafa Károly, a férfi csapat edzője és Pletser Ferenc, a női szakosztály vezetője. 14
