Fradi-híradó (1972)

1972. augusztus

«4 tekézés szerelmese Minden sportágnak vannak meg­szállottjai szerelmesei. Miért lenne ez alól kivétel a tekézés? Szabó István negyedszázad óta tevékeny­kedik a golyók és a bábuk, illetve a tekézők körül. — Tudjuk, nem tartozunk a lát­ványos és népszerű sportok közé, de az FTC egyik legeredményesebb szakosztálya a miénk. — Mondja beszélgetésünk elején Szabó István, a szakosztály elnökhelyettese, a Tejipari Szállítási Vállalat anyag­gazdásza. — Ahogyan az elmúlt évti­zedek során magába tömörítette a Ferencváros az élelmiszeriparhoz tar­tozó vállalatok sportköreit, úgy ke­rültünk az egykori Dréher SK-ból a zöld-fehérekhez. Első pályánk is a Halom utcában volt, majd a Vágó­híd utcában béreltünk pályát és most is csak albérlők vagyunk a kor­szerű Gorkíj-fasori RF csarnokban. Két női csapattal rendelkezik az FTC, ezek közül nagyok az NB I- ben szerepelnek, míg az utánpótlás a Budapest bajnokságban játszik. A női együttes a Likőrgyár csapa­tából alakult, de valójában az FTC színeiben vált eredményessé, igazi élcsapattá, hiszen megszakítás nél­kül ötször nyerte meg a magyar bajnokságot Jelenleg ugyan nem ad válogatottat ennek ellenére jól megállják a helyü­ket a tapasztalt játékosok. Bíznak abban, hogy megvédik tavaly ki­harcolt bajnoki címüket. Erre megvan minden remény, hi­szen az együttes változtatlan. A sok­szoros válogatott Nádasné, Kissné és Sallainé mellett értékes csapat­tagok a többiek is: Tóthné, Szilas- syné, Bartha Ágnes, Gazdag Judit. Jó az utánpótlás bár itt hiányoznak azok a fiatalok, akik majd egykor a szakosztály erősségei lehetnek. A férfi szakosztály legjobbjai ter­mészetesen az NB I-ben küzdenek és „üzemel” egy ifjúsági együttes is. Á férfi együttes is megszerezte az elmúlt évben a bajnokságot, annak ellenére, hogy az idény első felében erre kevés volt a remény. Nagyszerű hajrával azonban kiverekedték az elsőséget. Egy éves megszakítással hétszer nyerte meg az FTC a férfi NB I-et, ami kiemelkedő fegyver­tény, mutatja a szakosztályban fo­lyó munkát. Jelenleg Horváth Jó­zsef, Csányi Béla (az ifjúsági Euró­pa bajnok) és Sütő László tagja a válogatottnak, régebben pedig Vár­falvi Gyula (29 szeres válogatott) büszkélkedhetett ezzel, de korábban Harcz Árpád, Szota János, Hack Lajos, Garbás Gusztáv is az élvonal­ban szerepelt. Tehetséges az után­pótlás, elsősorban Bencze János, továbbá Nagy, Bolla, Szabó és Juhász is. — Sokat fejlődött hazánkban a tekézés — állapította meg Szabó István. Lényegében a felszabadulás után vált elismert sporttá, bár sokan még mindig nem veszik elég komo­lyan. Pedig a mostani világbajnok­ság is megmutatta, hogy Európában az úgynevezett aszfalt tekézés elter­jedt és népszerű, ellentétben a bo w- Iing-gal. Persze a fejlődéshez hozzájárul az is, hogy akadtak lelkes áldozatkész sportemberek Mint például Szabó István, aki — mint általában a legtöbben — nem mint tekéző kezdte el sportpálya- futását. — Kézilabdáztam, teniszeztem és állítólag jó labdarúgónak is tartottak. Aztán már csak a teke maradt a szá­momra. Nagyon megszerettem és időm legnagyobb részét is kitöltötte. A Ferencvárosnál szinte valamennyi poszton voltam: először mint szak­osztályvezető aztán intéző, gazda­sági vezető, a női csapat edzője és végül most mint a szakosztály el­nökhelyettese Kelemen György mel­lett. Régebben azt tartották a tekéről, hogy elsősorban az öregek, az idő­sebbek sportja. Valóban sokáig lehet űzni, de a mai formában, a jelenlegi magasabb követelményeknek egy idősebb korban levő sportember már nem tud megfelelni. — A férfiak 200, a nők 100 do­bást hajtanak végre a 2.83 kg-os golyóval, ami jelentős erőkifejtést je­lent — mondja erről Szabó István —. Nem egyszer azonban- ennek a két­szeresét kell teljesíteni, ami azután előtérbe helyezi az állóképességet is. Ezért kell sokoldalúan edzeni, ma már egyedül a dobóedzés nem ele­gendő. Való igaz az is, hogy ebben a sportban rövid idő alatt ritkaság az élvonalba kerülni, kitartó edzések szükségesek ahhoz, hogy valaki megállja a helyét. Kétféle dobást kell gyakorolni. Van­nak versenyzők, akik a tarolásban (amikor csak akkor állítják fel a bá­bukat amikor valamennyit leütötte), mások a telizés mesterei (minden do­bás után felállítja a bábukat az auto­mata gép. Jó gömbérzék sokéves gyakorlat után válhat valaki kie­melkedő versenyzővé. A legutolsó világbajnokságot sok szakember úgy értékeli, hogy női és férfi csapatunk elmaradt a várako­zástól, hiszen egyik sem ért el dobo­gós helyezést. Tényként állapította meg azt is Szabó István, hogy az FTC versenyzői sem tettek ki magu­kért a nagy világversenyen, pedig jó eredményeikkel elősegíthették volna a férfi csapat jobb helyezését. Az egyéni versenyben Horváth a 11. Sütő a 19. Csányi pedig a 31. he­lyen végzett. Egyik sem „hozta” legjobb formáját, pedig itt lett volna az alkalom a bizonyításra. Egyre nagyobbak a követelmények és feljönnek olyan országok is, akik eddig nem játszottak jelentősebb szerepet ebben a sportágban. Auszt­ria például első helyet szerzett, ne­künk viszont csupán egy ezüstérem jutott. Sokat kell tehát tenni: össze­gezi véleményét Szabó István, hogy előbbre lépjünk. Ezen fáradozik az FTC tekeszakosztálya is. A verseny­zők éppen úgy, mint a vezetők. SIROKMÄNY LAJOS Egy kis megbeszélés. Balról Szabó Istv&n a szakosztály elnökhelyettese, középen Stafa Károly, a férfi csapat edzője és Pletser Ferenc, a női szakosztály vezetője. 14

Next

/
Thumbnails
Contents