Fradi-híradó (1972)
1972. augusztus
FRADI STAK AZ OLIMPIÁN Mire ezek a sorok napvilágot látnak, már mindenki tudja, hogy kik azok a sportolók, akik Magyarország képviseletében a müncheni olimpia porondjára lépnek. Ám, amikor ezek a sorok íródnak, még forr, kavarog minden. Feszült reménykedés, izgatott készülődés, az utolsó hetek nagy hajráját éljük. Azt az időt, amikor ugyan már kialakultak az egyes sportágakban a kiutazásra esélyes sportolók, de még sehol sem mondták ki a döntő szót. Vannak helyek, amelyekre többen is egyforma eséllyel pályáznak. Ezekért a helyekért olyan a roham, mint a százméteres síkfutásban a cél előtti utolsó húsz méteren... Ezekben a forró, változó napokban vettük számba, kik is azok a sportolók, akikért egyesületünk színeiben is szurkolhatunk. De tévedés ne essék! Az olimpia egyetemes érdek, egyformán szurkolunk mindenkiért, aki magytr színekben versenyez. Az olimpia feloldja az egyesületek közötti sorompókat, s a szurkolókat egyetlen nagy táborba tömöríti a teljes egyetértés szellemében. Mindenkinek szurkolunk, minden magyar sikeréért szorítunk, s ha a dobogón, vagy a dobogó környékén majd találunk olyan versenyzőt (reméljük, hogy találunk), akit az FTC küldött a válogatottba, az még külön öröm. Az olimpiák történetében számos magyar siker között örömmel könyvelhettük el, hogy az FTC sportolói is kivették részüket, e szép hagyománynak folytatói lesznek az 1972- es olimpián is. Talán annyit még elmondhatunk: az egyes szakszövetségek körültekintő mérlegelés után készítették el javaslatukat, amelyet az MTS bírált felül. A válogatási rendszerek történetében első ízben az egyesületek is hallathatták a hangjukat, noha az olimpiai válogatottak külön készültek, az egyesületek is véleményezhették a munkájukat, javaslatot tehettek, értékelhették az olimpiai válogatottban rész vevő sportolóikat erkölcsi, emberi, de szakmai magatartás dolgában is. Amikor leülünk a klubban beszélgetni önként adódik az első kérdés: — Hogyan lett sakkozó és vidéki létére, hogyan került éppen a Ferencvárosi Torna Clubhoz? — Apám Szarvason volt sakkbajnok — válaszolja Perényi Béla 18 éves mesterjelölt — és amikor egyszer hazahozott egv díjként nyert kupát, gyerekfejjel elhatároztam, hogy olyan kupát én is nyerek és nekem is lesznek szalagos érmeim, így. azután hatéves koromban már ismerkedtem a lépésekkel. Eddig azt hiszem, minden fiatal mesterjelölt így számölt volna be pályafutása kezdetéről. De a folytatás már rendhagyó módon történt Perényi Béla esetében. SORSDÖNTŐ SZIMULTÁN Négy évvel ezelőtt Sinka Brigitta Szarvason szimultánt játszott és az egyik táblánál egy 14 esztendős fiatalember „keményen visszaszólt”. A Perényi Béla vezette bábuk azután arra késztették Sinkát, hogy kezet nyújtson legyőzőjének. A szimultánon ott volt Karakasné is, aki mindjárt felvetette: „Jó lenne, ha a fiú feljönne Budapestre és valamelyik nagyobb klubban fejlesztené kivételes képességeit.” A család még két évig ingadozott jöjjön, ne jöjjön a Béla gyerek. Jöjjön — született meg két év múlva a döntés (elég nagy már, hogy ne vesszen el abban a nagy városban). De melyik klubhoz nyisson ajtót? — Világéletcmben Fradi-szurkoló voltam — emlékezik vissza a fiatal mesterjelölt. — Persze nem a sakktáblák világában, hanem a focibajnokságban. Apám éppen olvasott a zöld-fehér sakkozókról és így írt azután az Üllői útra, „nem fogadnák-e be a fiát” ? — Befogadtuk — ezt már később EREDMÉNYES FÉLÉV Élénk KISZ-élet zajlik egyesületünkben, s ha visszapillantunk az elmúlt félévre, akkor láthatjuk, hogy milyen eredményeket értek el fiataljaink munkatervük végrehajtásában. Nem törtek gigantikus célok fölé, amit vállaltak, azt azonban becsülettel elvégezték. A szervezetre a téli, sportolók számára alapzozó időszakban hárult a nagyobb feladat. Ekkor KISZ-szervezetünk kulturális programokkal oldotta a nehéz fizikai megterhelést jelentő időszakot. Ekkor került sor a „Sport és képzőművészet” című diavetítésre, színházlátogatásra, s a hagyományos farsangi bálra, amelynek színhelye az Európa étterem volt. Emlékezetes marad valamennyi KISZ-tag számára a március 21 -i ünnepség, amelyen hét új tag nyert felvételt. Ekkor hirdettek eredményt az „Élen a tanulásban, élen a sportban” mozgalomban részt vevők eredményeiről. 37 FTC sportoló ért el mind a sportpályán, mind a tanulásban jó eredményt. Tizennégy arany, tíz ezüst és huszonhárom bronz jelvényt osztottak ki úszók, vízilabdázók, sakkozók, evezősök, atléták, labdarúgók, teniszezők és kajakosok között. A KISZ KB dicsérő oklevelében részesült Varga Éva, s aranykoszorús KISZ-jelvényes lett Fogarasi Emília. A taggyűlést tánc zárta. Az FTC KISZ-szervezete részt kér a kerület munkájában is, aktivistáink segítettek egy mezei futóverseny megrendezésében. A nyári menetrendet szellemi vetélkedő zárja. Eredményes félévre tekinthet vissza az FTC KISZ-szervezete.
