Fradi-híradó (1972)

1972. április

A CSÍPŐDOBÁS SIKERÜLT A Vágóhíd utcai alacsony teremben nincs légelszívó berendezés és ez „érezhető” a Kinizsi Húsos szerény tornacsarnokában. Ez nem csoda, hiszen a termet csaknem be­borító szőnyegeken éppen 52 fiatalember gyakorolja a csipődobást. Nincs egy négyzet­méternyi hely, ahol ne igyekezne egy-egy pár Paulicska Béla oktató figyelő szeme előtt a fogás mintaszerű bemutatására. — Keményebben! — Vedd a bal lábadat előre! A Fradi birkózók vezető edzője, Zsibrita János közben az íróasztalnál rendezi a soro­kat. Bélyegeket ragaszt a tagsági könyvekbe, orvosi vizsgálatra küld, hiszen egymás után jönnek a versenyek és az új csemete birkózók, a sportiskolások tehetséges tanulói helyet kérnek a szőnyegen. — Miért hiányoztál? — érdeklődik Zsib­rita az egyik gyerektől. — János báesl, az Iskolában kellett marad­nom, ének vizsga volt. — Ezzel a hanggal? — kételkedik joggal a mester, mert az emberke hangja éppen mutálni kezd. Nyílik az ajtó és egy megijedt fiatalember vonul be a mama és a papa társaságában. — Jön a kunszentmlklósl Mikro család — tájékoztat Zsibrita János, majd hosszas be­szélgetés kezdődik a gyerek előtt a vezető edző és a szülők között. Bekapcsolódik néha Gáspár Ferenc szakoktató is, akinek a cso­portjában edz, jobban mondva csak edzene a tehetséges vidéki gyerek. Azaz csak félig vidéki, mert a fővárosban élelmiszeripari szakközépiskolába jár és bent­lakásos kollégista. — Xem mert egyedül eljönni, mert hiány­zott — mentegeti 16 éves fiát a mama. Aztán kiderült, hogy a fiú nehezen szók ja meg a rohanó fővárosi életei. A maga kényel­mes módján az Iskola után még tesz-vesz a kollégiumban és mire észreveszi magát, már ott kell lennie a Vágóhíd utcában. Akkor viszont már nem mer elkésni. Zsibrita kitűnő lélekismerő. Mindezt pár mondat után megállapítja, nincs harag benne, csak megértés. Mint kitűnő pedagógus a meg­oldást keresi. A beszélgetés végén mindenki megnyugszik. Kis, duci kinézésű legény lép a mesterhez — Kérek egy kis tapaszt — mutat a térdére, ahol letagadhatatlanul mutatja a horzsolás, hogy a csípődobás sikerült. Közben csatianásra leszünk figyelmesek, a szőnyegre kell pillantani. Két ifjú birkózó gyúrja egymást. A 14 éves Pázinán Lajos a Soroksári útról már úttörő olimpián ezüstérmet is nyert. Egy éve birkózik a Fradiban, főszáma a szabadfogás és a „lábramenésben” mór specialistának számít. Juhász Béla a Drégely utcából: csak 13 éves, de már számos első helyet ért el az országos és budapesti versenyeken. Kötött­fogásban versenyez, legtöbb pontját váll és csípődobásokkal szerzi. — Hogyan kerültetek a Fradiba? — Tetszik tudni, az iskolában toborzást rendeztek és szeretnénk erős és egészséges gyerekek leunl. Közben a szőnyeg szélén Gáspár Ferenc szakoktató kemény hangon fedd egy fiatal­embert. Nehogy azt hidd, hogy heti egy edzéssel birkózó lesz belőled Teklnger! Sorra veszik a hét minden napját, mikor mi van délután az iskolában — első a tanu­lás — és megegyeznek melyik napokon jöjjön Teklnger és akkor meglesz a heti három edzés. A látogató örül, hogy a több mint félszáz gyerek nagy igyekezettel, jó kedvvel gya­korol a szűk teremben. Igaz, már alig várják, hogy készen legyen a csarnok a Fradi pályán. Hogyan sikerült ennyi gyereket megnyerni ennek a nehéz sportágnak? — Minden héten a kerület valamelyik iskolájában házi blrkozóbajnokságot ren­dezünk és az ügyesebbeket meghívjuk a szak­osztály sportiskolájába. Egy részük itt ragad, más részük lemorzsolódik. így értük el, hogy csak a kezdők létszáma 86, az úttörő verseny­zőké pedig 50. A sportiskolás versenyzők kötöttben 28, szabad stílusban pedig 30 fővel szerepelnek a versenyeken. A Zsibrita János vezette edzői gárda: Paulicska Béla, Gáspár Ferenc és Kolozs László — jó munkát végez. Tavaly a klubok közötti pontversenyben a Bp. Honvéd és a Vasas mögött a harmadi­kok lettek, a nevelési versenyben pedig a Bp. Honvéd után második lett az FTC. 36-an végeztek az első három között és ezek között 22 volt az aranyérem! Egy pici emlHírke szalad az edzés végén a fürdő felé, a törölköző sportosan a dereka köré tekerve. — Ez a kis Sebestyén Béla még csak kilencéves. Monorerdőről hozza a nagypapa az edzésekre — halljuk. Aki ennyi áldozatot vállal, abból jó sport­ember lesz! I I TOLDY FERENC X X X X X X «X- X -X- X- X- X- X- X FIATALOK! GYERTEK AZ FTC SPORTISKOLÁJÁBA! Az alábbi sportúyakban lehrt Jelentkezni: ATLÉTIKA: BIRKÓZÁS: EVEZÉS: KAJAK-KÉNT: KERÉKPÁR: KÉZILABDA (férfi): KÉZILABDA (női): LABDARÚGÁS: LABDARÚGÁS: L ABD A RÚGÁS: LABDARÚGÁS: ÚSZÁS: TORNA: TORNA: VÍZILABDA: Nagy Kardos József, Kolozs László, Súly Miklós, Dunai Imre, Sipos Zoltán, Gyöngyössy Kálmán, Benkovics Béla, Agárdi Ferenc, dr. Szováty Ferenc Hajabács Géza. Kiss Lajos Kolossá István, Nagy Tamás, Deák Zoltán, Őri Ferenc, IX. Zombori út 3. Kinizsi Húsos terem. Vágóhíd u., Puskás T. technikum, Gyűli út, XIII. Latorca u. 2. IX. üllői út 12». IX. Zombori út 3., IX. Zombori út 3., 1856-os születésűek, 1957- es születésűek, 1958- as születésűek, 1959- , 60-, 61-es születésűek. Sportuszoda, IX. Tclepy u. 17., IX. Ifjúmunkás u. Sportuszoda, naponta 15—18 óra kedd, csütörtök 15—17 óra 14 -16 óra naponta 14—18 óra naponta 17—19 óra hétfő, szerda, péntek. te— 1». kedd, csütörtök, 17—1». Zombori út, kedd. szerda, csütörtök péntek, 16—19. naponta 16 19. naponta 14—16. 1., hétfő, szerda, péntek 18 20 óra naponta 14 —17 óra NEM M EGYESI ISTVÁN életé­ben az 5-ös számnak úgy látszik, mindig lesz valami jelentősége. Mert eddig, hol mint szép emlék, hol mint kellemetlen élmény jelent­kezett. Hadd szóljon elő­ször erről. — öt évi játszom a Fradiban és öt hónapja va­gyok nős — kezdte. Aztán hirtelen eltűnt arcáról a mosoly, hangja is más lett és így folytatta: — És öt hónapig voltam súlyos sérült is, az egy évvel ezelőtti dél-amerikai portya után, ezért számomra az akkori út, ma is életem leg- szomorúhh emléke. Pedig milyen jól játszott a csapat mindenütt. I)e öt alkalom­mal különösen. Uruguay- han, a National ellen pedig annyira jól, hogy a közön­ség valósággal tomholt. Én azonban, sajnos, azon a mérkőzésen már nem játsz­hattam. Azazhogy játszot­tam, de csak — öt percig. Ekkor roppant meg ugyanis a térdem, s annyira fájl, hogy öt hónapig lábra is alig tudtam állni. Monológját így fejezte be: — „Szép ötösökből” per­sze sokkal több volt —. A múlt év őszén például madarat lehetett volna fo­gatni velem, amikor életem első gólját rúgtam az XB I- ben, mégpedig egy olyan mérkőzésen, amikor a csa­pat öt góllal nyert az Egri Dózsa ellen. De említhet­ném a Pannioniosz elleni UEFA-találkozöt is, amikor 6:0-ra győztünk, s a közön­ség oly szeretettel ünnepelt bennünket. Ugye nem hang­zik nagyképűségnek, ha azt mondom, én különösen bol­dog voltam. Ugyanis én is rúgtam egy golt, emléke­zetem szerint - az ötödi­ket. Az öltözőben azt mondták a srácok: szép gól volt. Nem tudom... DE A SZURKOLÓK tud­ják : valóban az volt. Pazar gól. Olyan, amilyet csak eszményképe az olasz Fachetti tudott rúgni. Az éremnek azonban ez csak az egyik oldala. A másik, hogy amíg Fachetti már „pólyás korában” klasz- szisnak számított, addig Megyesi szinte felnőttként ismerkedett meg a labda­rúgással. Ráadásul egészen véletlenül lett futballista. Mert atlétaként kezdte, mégpedig 16 évesen.

Next

/
Thumbnails
Contents