Fradi-híradó (1972)
1972. január
AZ FTC NEMZETKÖZI SZEREPLÉSE (1911-1971) A bajnokságban való részvétel mellett tevékeny szerepet játszott labdarúcsapatunk a nemzetközi sportéletben is. Az elmúlt hét évized során együttesünk olyan országokban is járt, ahol a mérkőzések csak bemutató jellegűek voltak. Az ilyen találkozók azonban az elmúlt 20 év során szinte teljesen megszűntek. Akadt három-négy mérkőzésből álló portya, de volt olyan is, amikor tizenhét alkalommal kellett pályára lépnie csapatunknak! Az első nagy portya az 1911—12-es német—angol túra volt, a folytatás azonban a háború miatt évekig elmaradt... 1927-ben Egyiptomban jártak a zöld-fehérek, nyolc mérkőzésből hétszer kerültek ki győztesen. Másfél év múlva Dél^Amerika földjére léptek játékosaink. 1929. július 6-án Genovában hajózott be a küldöttség az olasz „Giulio Ceasare” nevű óceánjárón és Gibraltár, valamint Barcelona érintésével július 20-án érkezett meg Rio de Janeiróba. Dél-Amerika három államában, Brazíliában, Argentínában és az akkor világbajnokságot nyert Uruguayban tizennégy mérkőzést játszott a Fradi. A mérleg: 6 győzelem, 2 döntetlen és 6 vereség. És a győztes mérkőzések között az örökké emlékezetes diadal Uruguay válogatottja ellen! A Ferencváros itt Európát képviselte, mégpedig teljes sikerrel. Erre a győzelemre még évtizedek után is nagy tisztelettel emlékeztek; legutóbb 1970-ben Montevideóban! Az 1929-es volt az eddigi a leghosz- szabb portya az egyesület történetében, 59 napig maradt távol a hazától. A legtöbb mérkőzést viszont 1933-ban teljesítette, amikor nem kevesebb mint 33 alkalommal mérkőzött! Ebben az évben négy európai portyán vett részt csapatunk és az utolsó végén átrán- dult Afrikába, Algírba és Oránba. Hétéves kényszerszünet után 1947. július 12-én szállt fel Prága repülőterén az a gép, amely Mexikó földjére vitte csapatunkat. Utána ismét gyengébb időszakok következtek, majd 1957. június 22-én Ausztrália felé vitte a „Sourthern Dawn” nevű repülő a ferencvárosi fiúkat. Erről az útról egyébként Csanádi Árpád, a csapat akkori edzője a FRADI FIÚK AUSZTRÁLIÁBAN című 160 oldalas könyvében számolt be, a nagytudású, avatott tollú szakemberre jellemző alapossággal. Ausztrália különös világa elvenedik meg ebben az érdekes könyvben. Több alkalommal egzotikus földeken járt a Fradi, majd 1965-ben Szenegál, Libéria, Algéria, Tunézia következett. Azután 1965-ben ismét Észak-Amerika látta vendégül fiainkat. Erről az útról Mészáros József állított kis könyvében maradandó emléket: A FRADI NEW YORK-BAN. 1969-ben Kanada, aztán egy év múlva Peru, Kolumbia, Uruguay, Brazília volt a Fradi-portya állomása. KEREKESEK ■ ■ ii KOZOTT A MÁTRÁBAN Megborzong az ember. Gyöngyös után, még Kápolna előtt a téli csatakos, ködös csontig hatoló hideg időben mint egy óriás kígyó halad a kerékpárosok lánca. Egymás mögött tapossák a hajtókart, a jambó-sapkák gőzfelhőbe rejtve árulkodnak a kerékpárosok erőfeszítéseiről. Villanás! Az élen haladó félrevág, a mögötte haladóból lesz az első és monoton egyhangúsággal, a jellegzetes fej- szitálással repülnek a téli országút soha véget nem érő betoncsíkján. — Nem olyan sok a mai edzéstáv — hangzik jóval később, már Mátraházán az edzőtábor jó meleg ebédlőjében. — Kilencven kilométert tekertünk Abasá- ron keresztül. Alapoz az olimpiára készülő kerékpáros válogatott keret, köztük két ferencvárosi versenyző. Nevük a Fradi dicső- íégtáblára illik, nemcsak eredményeik miatt, hanem amint Pásztor István a válogatott keret vezető edzője mondja: — Rendes gyerekek ezek. Remélem majd az eredményekben Is megmutatkozik az a sok munka és lelkesedés, ami jellemzi téli felkészülésünket. Nagy Gábor, a Ferencváros 21 éves versenyzője bajnoki címekkel hívta fel Szűr István 4
